Az alapszakaszban utoljára látogatott a Brassó csapata Miskolcra. Az eddigi három találkozót csapatunk nyerte, két szoros és egy sima mérkőzésen. A csapatok így jól ismerik egymást, ennek megfelelően mindkét gárda óvatosan kezdett. A szokottól elmaradt az iram, kevés helyzet alakult ki. Csapatunk kisebb mezőnyfölényben játszott, de nagy gólhelyzet nem volt. Egészen a 12-ik percig, amikor Galanisz játszott Pavuk elé, aki nagy erővel lőtt, és mivel korongja még irányt is változtatott Polc előtt, a kapus tehetetlen volt, megszereztük a vezetést. A gól után továbbra is támadásban maradt csapatunk. Egy vitatható szituáció végén, a korong átjutott a gólvonalon, de a játékvezetők – kissé vitathatóan – a kapus akadályozása miatt, végül nem adták meg a találatot. Egy paprikás jelenet után még Cianfrini és Molnár akaszkodott össze, de több gól nem született.


A második harmadban tovább folyt a kissé lassabb játék, a kapusok remekül tartották a csapatokat. Teljesen váratlanuk, egy ártalmatlan szituációból egyenlített a brassói csapat. Egy bulit követően Nagy Csaba korongja elszállt a lábak mellett és a teljes takarásban lévő Adorján tehetetlen volt. A DVTK Jegesmedvék csapata nagyobb sebességi fokozatra kapcsolt, és nagy nyomást helyezett az ellenfél kapujára. Tőke remek napot fogott ki, és sokszor a szerencse is segítette. A nyomás hatására egyre több kiállítás is tarkította a meccset. A harmad végén végül góllá érett a piros-fehér fölény. Galanisz Nikandrosz a rá jellemző kiszámíthatatlan cselekkel tört kapura és gyönyörű góllal megszerezte a vezetést. Alig 44 másodperccel a harmad végét jelző dudaszó előtt, Bíró Ottó próbált meg verekedést kezdeményezni Tóth Adriánnal. Csatárunkkal kemény összecsapást vívtak, de mivel a kesztyűket nem dobták le a végleges kiállítások elmaradtak.


A harmadik harmadban tovább folyt a kemény mezőnyharc. A két hasonló stílusban játszó csapat nehezen találta a másikon fogást. A kapusok remekül védtek, és mindkét oldalon önfeláldozó blokkokat láthattak a kilátogató nézők. Alig több mint 5 perc volt hátra a rendes játékidőből, amikor egy nagyon szerencsétlen góllal egyenlített a brassói csapat. A kapu mögül támadó Rawlik a kapu elé húzta a korongot, ami a nagy kavarodásban átcsúszott Adorján alatt. A gól után hihetetlen tempóra kapcsolt csapatunk. Nagyobbnál nagyobb helyzetek maradtak ki. Szinte minden sorunk előtt adódott gólhelyzet. Az utolsó néhány másodpercre teljesen beszorult a Brassó, elképesztő lehetőségek maradtak ki, így ismét jöhetett a hosszabbítás.

A ráadás nem tartott sokáig. A második cserében, a támadó brassió csapat hátvédjétől Magosi Bálint gyönyörű mozdulattal elvette a korongot és kapura tört. Lövését még védte Tőke, de a kipattanóra érkezett Galanisz Nikandrosz aki bekotorta a győztes gólt. Ezzel negyedszer is sikerült legyőzni a Brassó csapatát az alapszakaszban, és csapatunk megerősítette vezető helyét a tabellán. Folytatás ismét hazai pályán a MAC Budapest ellen!

MOL 121

DVTK Jegesmedvék - ASC Corona Braşov 3-2 h.u. (1-0, 1-1, 0-1, 1-0)

Miskolc, 965 néző. Játékvezetők: Babic, Varjú, Kormos, Sipos.
DVTK Jegesmedvék: Adorján (Kiss) - Pavuk, Galanisz, Magosi, Láda, Leppanen - Johnston, Hajós, Tóth, Cianfrini, Gőz – Miskolczi, Ritó, Sági, Joe, Vojtkó – Albert, Szopos, Karda, Kuqali, Laczkó. Edző: Doug Bradley.
ASC Corona Braşov: Tőke (Polc) -  Klempa, Gliga, McDonald, Nagy I., Filip - Molnár Zs., Tranca, Bíró, Rawlyk, Bors - Fodor, Petres, Zsók, Imecs, Nagy Cs. - Bíró M., Péter, Balázs, Csiki, Bíró O. Edző: Martin Lacroix.

1. harmad: 11:30: Pavuk (Galanisz) 1-0
2. harmad: 28:45: Nagy Cs. (Gliga) 1-1
2. harmad: 38:03: Galanisz (Johnston) 2-1 emberelőnyből
3. harmad: 54:27: Rawlik (Gliga) 2-2
Hosszabbításban: 60:57: Galanisz (Magosi) 3-2

Doug Bradley: - Hosszú és nehéz sorozatot zártunk le ezzel mérkőzéssel. Két naponta játszottunk, és minden alkalommal valamelyik közvetlen riválisunkkal. Így ennek volt betudható, hogy kicsit alacsonyabb energiaszinttel játszottunk. Rengeteg helyzetet alakítottunk ki, de egy nagyon jó kapusteljesítménnyel találkoztunk, és talán a fáradtság is volt az oka, hogy nem voltunk elég pontosak a befejezéseknél. Egy kiváló csapatot győztünk le ismét, gratulálok a csapatomnak.