- Milyen út vezetett a DVTK U17-es csapatáig?
- Tíz éve focizom, a kezdetek kezdetén nem is gondoltam volna, hogy bármiben jobb lennék a társaknál. Most is átlagos srácnak tartom magam, aki viszont a labdarúgó szakemberek megítélése szerint még mindig megüti a DVTK szintjét. Sok jó edzőm volt (Teodoru Borisz, Szőke Barnabás, Jordán András, Lasztóczi Péter) de úgy érzem, Szentiványi József keze alatt fejlődtem a legtöbbet, most pedig fentebb is játszom a Kriston István irányította U17-es csapatban. Már egy ideje a mostani társaimmal készülök, csak korábban hétvégén visszatértem az U16-os csapathoz, az ősz második részében azonban egyre több lehetőséget kaptam az idősebbeknél is. Minden bizonnyal az edzésmunkámmal sikerült meggyőzni az edzői stábot, illetve segítségemre lehetett az U16-os 7/6-os, illetve az U17-es 8/5-ös mérkőzés/gól-mutató is.

- Nehéz az idősebbek között játszani?
- Az biztos, hogy időbe telt, míg felvettem a gyorsabb ritmust, és a fizikailag erősebb ellenfelekhez is alkalmazkodni kell. Meg kellett tanulni, mi vezethet eredményre egy két fejjel magasabb védő ellen.

- Ezen kívül részt veszel a tehetséggondozó csoport edzésein is. Miben különbözik az ott elvégzett munka?
- Délelőttönként az egyéni képzésen van a hangsúly, ahol több edző is foglalkozik velünk. Már annak haszna van, hogy többet edzünk, a technikai és posztspecifikus gyakorlatok (nekem például a kapura lövés, a fejelés, az egy az egy elleni párharcok) pedig segítenek abban, hogy jobb labdarúgókká váljunk. 

- Szüleidtől örökölted a sport szeretetét?
- Édesapám alacsonyabb szinten játszott megyei csapatokban, igaz járt Diósgyőrben is próbajátékon, anyukám nem sportolt versenyszerűen. Apu sokat segített, de ahogy haladok fölfelé, egyre kevésbé szól bele a dolgaimba, hiszen tudja, magam is tisztában vagyok vele, mire van szükségem az előre lépéshez. Ma is szívesen meghallgatom az észrevételeit, mint ahogy az edzők véleményéből is mindig lehet tanulni. 

- Jellemezd magad légy szíves!
- Nem vagyok robusztus alkat, ezért szükségem lesz még néhány kiló izomra, de a fürgeségemet ki tudom használni a védőkkel szemben. Elől játszom, ha három csatár van a pályán, akkor középen érzem jól magam, a 4-4-2-es felállásban pedig balról szeretek kapura törni. Gyors játékosnak számítok, jól robbanok a mélységi indításokra, amit befutva szerzem a góljaim többségét. Szeretem kivenni a részem a passzjátékból is, hirtelen nem is tudom, hány gólpasszt adtam idén. Persze mindenben fejlődnöm kell még, elsősorban az egészséges agresszivitásban, illetve hatékonyabban kell visszatámadnom labdaszerzés után. 

- Hogy álltok a bajnokságban?
- Az ötödik helyen, öt ponttal vagyunk lemaradva az első, néggyel a második előtt. Előrébb is állhatnánk, ha az élcsapatok elleni rangadókon több pontot szerzünk - két győzelemmel elsők is lennénk -, ehhez viszont jobb helyzetkihasználás kell (ugyanígy értékelt Kriston István vezetőedző is). Tavasszal ebben kell javulni, hogy legalább a második, osztályozót jelentő helyet elérjük. 

- Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a sporttal?
- A Diósgyőri Gimnáziumba járok, igyekszem este hazaérkezés után egyből tanulni, amikor még fog az agyam. Az edzés után két órával már annyira fáradt vagyok fizikailag és szellemileg, hogy addigra be kell fejeznem mindent. Ez a módszer nekem bevált.

- Milyen céljaid vannak?
- Elsődleges célom, hogy az U17-es csapatban stabil kezdőjátékos legyek. Utána szeretnék még feljebb lépni, egészen a DVTK első csapatának keretéig, mint a Diósgyőr összes saját nevelésű játékosa. Ha ez megvan, akkor ott is szeretnék állandó csapattag lenni. Január végén leszek 16 éves, úgy gondolom, 3-4 év alatt el fog dőlni, hogy valóra tudom-e váltani az álmaimat.