- Saját nevelésű játékosként már te is harmadszor emelhetted a magasba a MOL Liga serleget. Tudsz különbséget tenni a három győzelem között? Kell egyáltalán?

- Nehéz kérdés, én tudok különbséget tenni. Van egy személyes része, hogy mennyit teszek én hozzá a csapat sikeréhez, és van egy összetettebb, hogy milyen nehéz volt éppen az aktuális bajnokság.

- Melyik volt a legnehezebb?

- Az idei, egyértelműen.

- Az ellenfelek miatt volt ez nehezebb, vagy a mi csapatunk miatt? Gondolok itt arra, hogy bár a magyar mag Miskolcon adott, a légiósoknak idő kell ahhoz, hogy összeszokjanak a magyarokkal, és kis túlzással sosem lehet előre tudni, milyen lesz a kémia.

-  Most már látszik, hogy a MOL Liga minden évben fejlődik. Végre igazi rájátszás volt. Tavaly az alapszakasz győztese átugrotta a negyeddöntőt, most ott is négy meccset kellett nyerni. Nekünk a Ferencváros elleni ez hét meccsesre nyúlt, és az Újpest is elég kemény ellenfél volt. 24 nap alatt 12 meccset játszottunk, ez megterhelő. Itt megmutatkozott a rájátszás nehézsége és szépsége is. Viszont így sokkal édesebb a vége.

- A saját teljesítményeddel mennyire vagy elégedett?

- Az ember önmagával sosem lehet megelégedve. Az a szerep, amit az edző nekem szánt, az tetszett és megpróbáltam eleget tenni az elvárásnak. Azt kérték, hogy a csapat egyik motorja legyek, talán sikerült ezt megvalósítanom, bár a statisztikáim nem olyanok, mint amit év elején kitűztem magam elé.

- Mi volt szükséges ahhoz, hogy a hullámvölgyeken, a Winter Classicon, vagy a Magyar Kupa döntőben elszenvedett vereségen át tudjunk lendülni? Nem kevés lelki erő kellett ahhoz, hogy elhiggyétek, lehet nekünk még szép évünk.

- Ebből is látszik, milyen karaktere van a csapatnak. Ennyi pofon után én sem gondoltam volna a szurkolók helyében, hogy fel tudunk állni. A rájátszásban látszódott igazán, hogy mindig más húzta a csapatot. A Fradi ellen az első sor volt a legjobb, az Újpest ellen a légiós sor, a MAC ellen pedig a mi sorunk is hozzá tudott tenni a sikerhez. Nem az történt, hogy hoztunk hat NHL-es légióst, akik végigverték a ligát, idén a csapatjátékunk volt átlagon felüli. Egy jó emberekből álló, egymásért küzdeni tudó csapatunk van, és ami a legfontosabb, hogy ez pont a végére jött ki, amikor a legfontosabb volt.

- Tart még az ünneplés?

- Nekem már nem. Négy napig tartott, most már a pihenésre koncentrálok. Készülök a válogatottra.

- Akkor beszéljünk erről. Téged is behívtak a bő keretbe. Mire számítasz?

- Nagyon sok embert, 82 főt hívtak be, ahol megnéznek minket. Nekünk lesz egy U25-ös válogatott is. Ha nem kerülök be a felnőtt bő keretbe, akkor ott pallérozódhatok tovább és nyújthatok jó teljesítményt. Mindent meg fogok tenni, csak pozitív érzések vannak bennem, hiszen egy ilyen szezon után nem is lehet más. Majd az edzők eldöntik, hogy számítanak-e a játékomra vagy sem.

- Miskolcon azonban biztosan számítanak a játékodra. Te el tudnád magad képzelni bárhol máshol?

- Nekem az első számú szempontom a család, a barátnőm és a tanulás. Engem minden ide köt Miskolcra, nem vágyom máshova. Magyarországon sehol nincs ilyen struktúra, főleg mióta egyesültünk a DVTK-val. E mellé jön az az orvosi háttér, ami most körvonalazódik, ilyen nem nagyon lesz máshol az országban. Bolond az, aki elvágyódik innen. A külföldön már gondolkodtam, de egyelőre nem nagyon volt olyan kiemelkedő szezonom, ami alapján egy olyan nívósabb ligába el tudnék menni, ami erősebb a MOL Ligánál.

- Háromszoros győztesként hogy lehet felpörögni a következő bajnokságra?

- Az ünneplés egy olyan dolog, amiből sosem elég. Már csak a döntőben nyújtott teljesítményünk és az elmúlt pár nap miatt is megtérült az egész éves munkánk, és az, amit tavaly nyáron beleöltünk a felkészülésbe. Ez egy életre felejthetetlen marad, lesz mit mesélni az unokáknak. Így indulunk neki a következő évnek is.