- Biztos sokan voltak a Generali Arénában, akik maximum a nevedet ismerték, kérlek, mutasd be magad!

- Februárban múltam 18 éves, azaz junior korú játékos vagyok, a saját korosztályomban leginkább a 4-es poszton játszom. Egy ideje azonban próbálgatom a 3-as posztot is, felnőtt játékosként minden bizonnyal ez lesz a végleges pozícióm.

- Hogyan jutottál el a DVTK első csapatáig?

- Harmadikos koromban kezdtem el kosárlabdázni. Egy újságcikkben olvastam, hogy hozzám hasonló korú lányokat várnak, és elmentem egy edzésre. Apukám kosarazott középiskolai szinten, a nővérem pedig kézilabdázott, én csak azt tudtam akkor, hogy valamilyen labdajátékot szeretnék játszani. Kipróbáltam, és úgy megtetszett, hogy utána nem érdekelt semmilyen más sportág. Áron Balázsné, Kati néni volt az első edzőm öt éven keresztül, utána Ambrus Erzsébet következett két évig, majd Király Sándor irányításával dolgoztam. Most pedig Magyar Gergely és Bukovszki Mónika foglalkozásaira járok.

- Illetve Maikel López edzéseire is.

- Tavaly augusztusban Király Sándor jelezte, hogy Schmidt Gréta, Kovács Luca és én az első csapattal kezdhetjük el a felkészülést, és végig velük is készültünk abban a hónapban. (A bajnokság elején így nyilatkozott a három fiatal) Később egyedül maradtam közülük a felnőttek edzésein, és továbbra is az U23-as csapatban játszottam. Az utánpótlásban az szerepel, aki tanul, az első csapatban az, aki tud. Most nekem elsősorban az a feladatom, hogy felzárkózzak a profikhoz, mert érezhető, hogy nagy a különbség az utánpótlás bajnokság és az élvonal között. Elsősorban a dobókészségemen és a gyorsaságomon kell még fejleszteni, az akaraterőm pedig megvan hozzá.

- Számítottál rá, hogy beállsz a ZTE ellen?

- Korábban már szóba került a játékom, ami azonban a PINKK ellen a sérülésem miatt elmaradt. Hogy őszinte legyek, volt egy megérzésem, és nagyon bíztam benne, hogy vasárnap pályára léphetek. A ZTE elleni másfél percre megelőlegezett bizalomként tekintek, amivel Maikel López azt szerette volna éreztetni, hogy dolgozzak tovább, mert van értelme a munkának. Nagyszerű motivációt jelent ez számomra, most még jobban hiszek benne, hogy meg lesz az edzések gyümölcse.

- Milyen érzés volt bemutatkozni?

- Óriási boldogsággal és nagy izgalommal léptem parkettre, és a pályán töltött idő minden másodpercét szerettem volna kiélvezni. Természetesen egészséges megilletődöttséggel játszottam, ezért próbáltam a társakra összpontosítani, de a többiek is jobban figyeltek rám.

Próbáltam annak érdekében mindent megtenni, nehogy negatív irányban változzon a játék képe.

- Nyáron átlépted a küszöböt azzal, hogy az első csapattal készültél, vasárnap pedig egy újabb lépcsőfokot tettél meg azzal, hogy bemutatkoztál az NB I. A-csoportban. Milyen további terveid vannak?

- Még sok lépcsőfokot szeretnék venni! Nagyon remélem, hogy jövőre is számítanak rám az Aluinvent DVTK első csapatánál, be tudok illeszkedni, és egyre több játéklehetőséget kapok. A későbbiekben pedig nagyon bízom benne, hogy állandó játékossá válhatok Diósgyőrben.

Névjegy

Név: Vörösházi Jázmin
Születési idő: 1999. február 9.
Születési hely: Miskolc
Magasság: 179 cm
Poszt: 3-4