- Bármily hihetetlen, az ide bajnokságban Boris Živanović volt az első, aki bevette kapudat. Mi járt a fejedben szombaton délután két óra kilenc perckor?
- Természetesen nagyon szomorú voltam, amikor gólt kaptam a Honvéd ellen, de nem a rekordom vége miatt, hanem azért, mert hátrányba került a csapat. Persze utána eszembe jutott, hogy ezzel lezárult egy korszak, de arra gondoltam, hogy el lehet kezdeni egy újat, mert az ember mindig többet és többet akar. Majd amikor a játékvezető lefújta a meccset, akkor boldog voltam, hogy nyertünk és nekem újra eszembe sem jutott a gól. Nagyon fontos volt a kispesti győzelem, mert egy közvetlen vetélytársat vertünk meg idegenben és ismét lőtávolon belül állunk a dobogótól.

- Volt már hasonló sorozatod?
- Egy mérkőzést sem egyszerű kapott gól nélkül hozni, hát még sorozatban többet! A mostanihoz legközelebb akkor jártam, amikor a feljutással zárt az NB II.-es szezonban a győzelmi szériánk elején négy találkozón nem kaptam gólt (akkor összesen 435 perces volt a gólcsend - a szerk.) Büszke vagyok rá, hogy 594 percen keresztül nem kaptam gólt, olyan ez, mint a csatároknál, akik a góljaikat számolják, mi kapusok pedig azt, hogy hányszor tudjuk érintetlenül megőrizni a kapunkat. Ha majd egyszer - remélem sokára - befejezem a labdarúgó karrierem, örömmel fogok visszagondolni a DVTK-ra, ahol eddigi profi pályafutásom leghosszabb időszakát töltöttem el. Örökre emlékezetes marad, hogy 2011-ben feljutottunk az első osztályba és most már ez az 594 perc is.

Ivan Radoš (Fotó: Szabó Gábor)


- Lezárult a sorozat, tekintsünk vissza egy kicsit! Melyik volt az a mérkőzés, ahol a legtöbbet tetted azért, hogy tovább nyúljon a sorozat?
- Szerencsére több ilyen is volt. Szívesen emlékszem vissza a Mezőkövesd és a Honvéd elleni hazai és a Kaposvár elleni idegenbeli mérkőzésekre. De sohasem csak a kapusról szól az, ha nem kap gólt egy csapat, ahhoz nem csak a védők, hanem még a csatárok is kellenek. Példaként említhetem a Puskás Akadémia elleni idegenbeli mérkőzésünket, ahol már verve voltam, de Vadász Viktor blokkolta Tischler üres kapura tartó lövését, de ugyanő Kaposvárott is kisegített.

- És melyik volt a legnagyobb védésed?
- A Honvéd elleni találkozón Tessardi közeli lövését lábbal mentettem, az nem volt egyszerű, vagy Kaposvárott Lukas fejesénél is szükségem volt minden tudásomra. Nem egy védés, de nehéz helyzet volt, amikor félidőben kellett Nenad Rajić helyett beállni. Hiába melegít be egyformán mindkét kapus és hiába ül úgy le a kispadra a csere, hogy tudja, sérülés, piros lap miatt bármikor szükség lehet rá, mégsem ugyanaz, mint az elejétől a pályán lenni.

- Mi a titkod?
- Úgy tértem vissza nyáron, hogy mindent kiadok magamból és a maximumot nyújtom. Az edzéseken nagyon keményen dolgozok Veréb György kapusedzővel és a kapustársakkal.

- Nenad Rajić személyében kemény vetélytársad van, ki véd szombaton a Kaposvár ellen?
- Nem tudom, majd Szivics Tomiszláv és Veréb György eldönti. Nekem csak az a dolgom, hogy tisztességesen felkészüljek és ha lehetőséget kapok, akkor éljek az eséllyel. A szerződésemben sajnos nincs benne, hogy minden mérkőzésen én védek (nevet - a szerk.). Persze jó lenne szombaton is a kapuban állni, mert nekem nem csak a munkám az, hogy a DVTK kapusa vagyok, hanem szeretek is védeni. Nincs annál jobb érzés, mint kifutni a pályára és utána győztesen visszatérni az öltözőbe.

- Mit vársz a Kaposvár elleni mérkőzéstől?
- Következő ellenfelünk teljesen kicserélődött a télen, nem olyan gyengék, mint azt a helyezésük mutatja. Azonban mi játszunk itthon, a saját közönségünk előtt, tele van a DVTK kerete jó játékosokkal, ezért mindenképpen nyernünk kell!

Ivan Radoš kapott gól nélküli mérkőzései

* szünetben állt be csereként
** a 9. percben esett a Honvéd gólja

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!