- Több mint egy éve érkeztél Diósgyőrbe, hogyan értékeled az azóta eltelt időszakot?
- Elégedett vagyok a magam mögött hagyott hónapokkal. Most játszom, most élek először külföldön, ami hatalmas kihívás számomra, és úgy érzem, nem csak a futballtudásom, hanem a személyiségem is fejlődött mióta a DVTK játékosa vagyok. 

- Most már van bőven tapasztalatod, milyen a magyar labdarúgás?
- Mielőtt Diósgyőrbe igazoltam, nem sokat tudtam a magyar labdarúgásról. Paco (Francisco Gallardo - a szerk.) sokat és jókat mesélt, ezért is fogadtam el az ajánlatot, de mindenre felkészültem, mert mondani bármit lehet. Viszont azt kell mondjam: igaza volt. Diósgyőrben az infrastruktúra igazán jó, kiváló pályákon edzünk, az edzőközpont épülete minden kívánnivalónak megfelel. Amikor a Deportivo La Coruña csapatával készültem, akkor sem dolgoztam jobb körülmények között. Egy profi labdarúgó számára az a legfontosabb, hogy a mindennapi munkavégzés feltételei tökéletesek legyenek. 

- És épül az új stadion is!
- Én is nagyon várom az új stadion átadását, el tudom képzelni, hogy azok a szurkolók, akik nálam sokkal régebb óta vágyakoznak egy vadonatúj létesítményre, mennyire tűkön ülhetnek. Jó lesz, amikor végre egy olyan helyen játszunk, ahol az öltöző jól megszokott, minden egyes fűszálat ismerünk a pályán, és persze tele lesz a lelátó a DVTK szurkolóival. Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy minden mérkőzést Miskolctól távol játsszuk, de egyszer véget ér ez is, különben is, nekünk nem a körülményekkel, hanem a játékkal kell foglalkoznunk. Már hozzászoktunk az állandó albérlethez, és sokat segít, ha a lelátóról a szokásos buzdítást kapjuk. Köszönjük a diósgyőri szurkolóknak, hogy mindenhová követik a csapatot, sokat számít a hűségük, Újpesten nagyon hiányzott, hogy nem lehettek ott.

- És milyen a bajnokság?
- A magyar bajnokságban nagyon erős a verseny, ahogy hétről hétre látható, bármelyik csapat legyőzhet bárkit. Ugyan a Segunda B-ben játszottam, de a rájátszásban rendszeresen pályára léptem másodosztályba feljutó csapatok ellen is, ez alapján azt mondom, a Segunda Divisionban biztosan megállnák a helyüket a jobb NB I.-es csapatok. A játékstílusra áttérve, errefelé a fizikai jelleg dominál, több a párharc, míg hazámban inkább játsszák a focit, több a passz, a csel, és minden csapat igyekszik támadni. Ez a fajta játék sem áll távol tőlem, szeretek küzdeni, és ugyan szívesebben cselezek, de ha fel kell venni test a test ellen a párharcot, akkor állok elébe. Alacsony vagyok, ezen nem tudok változtatni, de erős, és ezért sokat is teszek. 

- Kérlek, hasonlítsd össze a tavalyi DVTK-t az ideivel, mi a különbség?
- Két győzelemmel kezdtük az előző bajnokságot, azonban utána sorra jöttek a vereségek, és lecsúsztunk a tabella aljára. Ezt követően már hiába kezdtük el újra gyűjtögetni a pontokat, egyszerűen nem tudtunk eltávolodni a kiesőzónától, ami elsősorban mentálisan terhelte meg az egész csapatot, a hétköznapokra is rányomta a bélyegét. Amikor megérkezett Tamás (Bódog Tamás - a szerk.), akkor elsősorban a fejekben tett rendet, elkezdtünk harcolni, küzdeni, és persze sokkal többet futottunk. Végül ez hozta meg a sikert, bennmaradtunk. Az idei bajnokságban a tavasz végén elkezdett utat folytatjuk, és ha nem is lesz könnyű ezúttal sem, abban azért bízom, hogy más típusú izgalmak várnak ránk a végén.

- Az előző bajnokságban négy gólt szereztél, most hét forduló után szintén négy gól áll a neved mellett, és kiharcoltál két büntetőt, valamint adtál egy gólpasszt.
- Nagyon boldog vagyok, hogy már négy gólt lőttem, de többször elmondtam, hogy számomra az a lényeg, hogy a DVTK nyerjen, és másodlagos a gólszerző személye. Tehát a győzelem a legfontosabb, de az is igaz, ha egy csapat sorra nyeri a mérkőzéseit, akkor többnyire jól is játszik, ez pedig feltételezi, hogy a játékosok egyenként is jó teljesítményt nyújtanak, tehát összefügg a csapat eredményessége és a labdarúgók produkciója. Ez történt a mi esetünkben is, ahogy feljebb toltuk a védekezésünket, és már az ellenfél térfelén igyekszünk labdát szerezni, úgy alakítunk ki több gólhelyzetet, amiből eddig négyet tudtam értékesíteni.

- Egy korábbi interjúban azt mondtad magadról, hogy nem vagy nagy bombázó, ehhez képest a góljaid jó részét távolról szerzed.
- Csöppet sem szomorkodom emiatt, ha lövőhelyzetbe kerülök, akkor a 16-oson kívülről is bátran elvállalom, és ezek szerint mostanában többször adódott előttem ilyen szituáció. Ennek ellenére továbbra is az előkészítést tartom a fő erényemnek, mert a gólpassz után is változik a kivetítőn az eredmény. 

- A gólszerzésen kívül mit kér tőled a vezetőedző?
- Szélsőként nagyon fontos szerepem van a csatárokkal együtt a letámadásban, ahol kellő nyomást kell gyakorolni az ellenfél játékosaira, hogy hibára kényszerítsük őket. Támadásban és védekezésben is úgy kell helyezkedni, hogy össze tudjam szedni a párharcok után lecsorgó labdákat, és persze a hagyományos feladatok: bontsam meg egy az egy ellen az ellenfél vonalait, húzzak el a szélen, szolgáljam ki gólpasszal a társakat, és ha lehet, magam is vegyem be az ellenfél kapuját. Számomra nem jelentett teljesen új dolgot, amit Tamás kér, mert Spanyolországban is dolgoztam olyan edzővel, aki hasonló elképzeléssel küldött pályára.

- Bódog Tamás egy sajtótájékoztatón viccesen azt válaszolta egy újságírói kérdésére, hogy könnyű dolga van veled, mert csak fel kell húzni a meccs előtt, utána végigfutod a kilencven percet.
- Igen, ez vagyok én. Így érzem jól magam a pályán, szeretek futni, kivenni a részem a védekezésből. Emellett a folyamatos koncentrálásban is segít, ha állandóan mozgásban vagyok, nem csak céltalanul bóklászom a pályán.

- Egy profi sportoló számára ugyanolyan fontos a pihenés, mint a munka, mivel telik az a heti egy nap, amikor nincs edzés?
- Szeretek kimozdulni otthonról, megismerni az országot, ahol élek. A szüleim az előző idényben kétszer látogattak meg, akkor megnéztük a legfontosabb miskolci nevezetességeket, ezért három hete a lillafüredi Pisztrángtelepre vittem el őket. La Coruña az Atlanti-óceán partján fekszik, alig telik el úgy nap, hogy ne ennénk halat. A család és a barátok után a finom tengeri hal hiányzik a legjobban, hiába szeretem a magyar konyhát, különösképpen a paprikás csirkét és a gulyáslevest. A szüleimnek is nagyon ízlett a pisztráng, nem is számítottak rá, hogy Magyarországon ilyen finom halat kapnak, ha nem is tengerit, hanem édesvízit. Visszatérve a kérdésre, kétszer jártam már a Balaton partján, nagyon élveztem az ott töltött időt, és a tavalyi Forma 1-es futamon is a helyszínen szurkoltam a Hungaroringen. Nagyon szeretem Budapestet, igazi világváros. Szabadnapjaimon legtöbbször spanyol ismerőseimmel szoktam találkozni, és közösen fedezzük fel a várost, vagy csak egy kávé mellett ülünk egy teraszon, és a forgatagot nézve beszélgetünk. 

- Tavasszal Bódog Tamás kérésére készült minden játékos számára személyre szabottan motivációs videó, ahol téged megszámlálhatatlanul sok családtag buzdított DVTK mezbe öltözve, énekelve, skandálva. Kik voltak ők?
- Nagy a család, összesen hatan vagyunk testvérek, négy lány és két fiú. És két nővéremnek köszönhetően a szüleim már négyszeres nagyszülők, úgyhogy tovább bővül a család. Mindannyian szeretik a sportot, de egyedül édesapám játszott roller hokit (a jégkoronghoz hasonló sportág, amit szárazon, görkorcsolyával és kis méretű labdával játszanak - a szerk.), ő sem professzionális szinten.

- Te is nagy családot szeretnél?
- Számomra az a megszokott, hogy sokan vagyunk, én is több gyereket szeretnék, még ha nem is feltétlenül hatot. Egyelőre az édesanyjukat keresem.

- Néhány hónapja diplomáztál gazdálkodás és menedzsment szakon, miért tartottad fontosnak a tanulást?
- Még nem vagyok 26 éves, de már el kellett gondolkodnom rajta, hogy mit csinálok a pályafutásom befejezése után. Csak addig szeretnék játszani, amíg csúcsteljesítményre vagyok képes, és amikor egyszer eljön az idő a visszavonulásra, nem szeretném, ha felkészületlenül találna. A gazdálkodás és menedzsment szakban az a jó, hogy egy széles kaput nyitott meg előttem, de ráérek később eldönteni, hogy merrefelé megyek tovább, mire specializálódok. Jelenleg a sportmenedzsment vagy a sportmarketing a legvalószínűbb, de idővel kikristályosodik. Szeretnék később is a labdarúgáson belül dolgozni, hiszen imádom ezt a játékot, azonban az edzői pálya nem vonz. Ezzel a végzettséggel viszont el tudom képzelni a jövőmet egy sportklubnál vagy a szövetségnél. 

- És a közelebbi jövőben mit tervezel?
- Mindenekelőtt élvezni szeretném a játékot, és bízom benne, a DVTK-val olyan teljesítményt tudunk nyújtani, amit nem csak mi, hanem a szurkolók is élvezni fognak.

- Játékosként vezet vissza út Spanyolországba?
- Ha szülővárosom csapata, a Deportivo La Coruña hívna, akkor egy percig nem gondolkodnék, de reálisan nézve egyáltalán nem biztos, hogy fogok még valaha is a hazámban játszani. Nagyon élvezem a magyarországi játékot, a diósgyőri szurkolók szeretetét, ezért most számomra a DVTK szereplése a legfontosabb. Később majd meglátjuk, ha esetleg egy erősebb bajnokságba hívnak, de az még odébb van.

- Akkor térjünk vissza a jelenbe! Hét mérkőzésen szerzett 12 ponttal (3 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség) kezdte a bajnokságot a DVTK. Hogyan értékeled ezt a teljesítményt?
- Alapvetően elégedettek lehetünk, de a képet árnyalja, hogy például az újpesti mérkőzésen győznünk kellett volna, hiszen kézben tartottuk a találkozót, vezettünk, ellenfelünk pedig szinte helyzet nélkül egyenlített a hajrában. Folytatni kell a megkezdett utat, tovább kell fejlődni, és akkor még több pontot fogunk gyűjteni. 

- A Mezőkövesdet sikerült legyőzni legutóbb.
- A mérkőzés nehézségét az okozta, hogy hátrányba kerültünk a második félidő elején. Azonban ezt követően felpörgettük a játékunkat, jó teljesítményt nyújtottunk, sikerült fordítani, és a győzelmet is megszereztük. A három pont a legfontosabb!  Ezen túl azért is örömteli a győzelem, mert a nemzetközi mérkőzések miatt beiktatott szünetben még jobb kedvvel tudtunk dolgozni.

- A Honvéd ellen az utolsó percben egyenlítettél, a PAFC ellen szintén, most pedig az utolsó percben harcoltál ki győzelmet jelentő büntetőt. Nem lehet véletlen!
- Valóban nem az, ez a három gól is mutatja az erőnket, hogy a csapat soha nem adja föl, az utolsó pillanatig küzd. Hatalmas bennünk a győzni akarás, persze senki sem szomorkodik, ha korábban sikerül eldönteni egy találkozót.

- A sok edzés és a felkészülési mérkőzés után kaptatok némi pihenőt is, te mivel töltötted?
- Hazautaztam La Coruñába, a családommal és a barátaimmal találkoztam. Mindig feltölt az otthon töltött idő, ezúttal édesapámmal és a bátyámmal elmentünk horgászni is. Busa és Ugi (Busai Attila és Ugrai Roland - a szerk.) már Magyarországon is elvitt pecázni, élveztem is, de azért a tengeri horgászat az igazi.

- Hétvégén is Debrecenben játszik a DVTK, azonban ezúttal vendégként. Mit vársz a találkozótól?
- Most már jobban ismerjük a debreceni stadiont, de azért mégis ők játszanak hazai pályán. A DVSC ellen is kemény mérkőzésre számítok, hiszen ellenfelünk legutóbb például a bajnok otthonából hozta el a pontokat. Azonban az eddigi eredményeink azt mutatják, hogy jó úton járunk, és az elmúlt héten is keményen dolgoztunk. Tisztességesen felkészülünk a szombati mérkőzésre, ami reményeim szerint újabb diósgyőri győzelemmel zárul.