Felhívni a figyelmet a felelős állattartásra

Először utóbbi mozgalom képviselőjével, Csík Zoltánnal beszélgettünk.

- Mikorra datálódik a Szurkolók az állatkínzás ellen elnevezésű mozgalom elindulása?
- Országszerte nagy felháborodást váltott ki idén júniusban a nagycserkeszi Fülöp kutya esete. Ezt követően egy ferencvárosi és egy kispesti szurkoló keresett meg bennünket, hogy mit szólnánk, ha összefognának a magyarországi - nem csak foci - szurkolótáborok az állatkínzás ellen. Nem sokat hezitáltunk, hiszen Diósgyőrben is rengeteg állatbarát szurkol a lelátón, engem is négy kutya vár otthon. Az első nagyobb megmozdulás helyszínéül Nagycserkesz szolgált, ezt követte a többi. Azt gondolom, amellett, hogy egy nemes ügy mellé álltunk, öröm látni, hogy a lelátói ellenségek a klubszíneket félretéve együtt is tudnak dolgozni. 

- Mi a célotok?
- A legfontosabb az állatkínzás megszüntetése, felhívni a figyelmet a felelős állattartásra. Amennyiben viszont megtörtént a baj, akkor segítünk a mentésben, az elhelyezésben. Igyekszünk begyűjteni, és orvosi ellátáshoz juttatni a sérült, kóbor állatokat, illetve javítani a rövid pórázon, rossz körülmények között tartott kutyák helyzetén - mert ugyan macskáknak és lovaknak is segítettünk már, mégis a kutyákkal foglalkozunk elsősorban. 

- Hogyan tudtok segíteni?
- Legvégső esetben hozzuk csak el a kutyákat, hiszen tele az összes menhely, ráadásul nekünk nincs is. Ehelyett kutyatápot, hosszabb láncot, kutyaólat adunk a gazdáknak. Utóbbi a tél és a fagyok közeledtével kifejezetten időszerű, szerencsére felajánlásként kaptunk raklapokat. A menhelyeken pedig besegítünk a takarításba, a kutyasétáltatásba, kinek mire van éppen szüksége. Jó kapcsolatot ápolunk a Miskolci Állatsegítő Alapítvánnyal, a Miskolci Második Esély Állatvédő Alapítvánnyal, és a budapesti Noé Állatotthon Alapítvánnyal is. De jártunk olyan helyeken is, ahová hiába a hozzánk hasonló lelkesedés, de néhány állatvédő hölgy nem mert egyedül bemenni, mi viszont nem arról vagyunk híresek, hogy megijedünk. 

- A közelmúltban Ivan Radošsal és Kitl Miklóssal a Bulgárföldi Általános Iskolában jártatok. 
- Igen, a felelős állattartásra nevelést már az iskolában el kell kezdeni. Persze nem úgy, hogy hosszan szónokolunk a gyerekeknek, hanem ellenkezőleg, vittünk magunkkal kutyákat, akiket simogathattak, közösen játszottunk, és focizhattak a diósgyőri játékosokkal is.

- Biztos van mire költeni a felajánlásokat, de mire van leginkább szükségetek?
- Amíg nincs saját menhelyünk, addig nagyon fontos a többi alapítvány segítsége. Rengeteget költünk utazásra, mert nem elég, hogy el kell menni az állatokért, azok többsége Budapestre, illetve a Dunántúlra kerül, mert a helyi menhelyek férőhelye véges, mindegyik tele van. Ezért is szeretnénk egy saját telephelyet, ahol 10-20-30 kutyát legalább ideiglenesen el tudunk helyezni, amíg örökbe nem fogadják őket. Azt látjuk, hogy bőven lehetne még több kutyát menteni, és ha nem változik meg az emberek mentalitása, akkor sajnos nem is csökken a számuk. Kaptunk már felajánlást, de egy könnyen elérhető helyszínt szeretnénk, hiszen munka mellett fontos szempont, hogy ne utazással teljen az időnk. Az apróbb dolgok közül pedig befogó rudat kell beszereznünk, illetve további szállítóbokszokat. 

- Néha úgy tűnik, hogy profi marketingszakemberek működtetik ezt a mozgalmat.
- Pedig nem csak marketingszakemberek nem vagyunk, hanem még profik sem, mindenki munka mellett végzi a feladatát. Alig fél éve kezdtük el ezt a munkát, biztosan sok hibánk van, de a lelkesedésünk töretlen, és a feladat sem fogy. Elsősorban szurkolók vagyunk, szombatonként a lelátón a helyünk, de a hét többi napján minden állatkínzó számíthat a megjelenésünkre. Illetve már meccsnapon sem lehet zavartalanul kínozni az állatokat, mert nagy örömünkre egyre több “civil” csatlakozik hozzánk.

- Mekkora segítséget jelent, hogy a DVTK mögétek állt?
- El sem lehet mondani, hogy mekkora, köszönöm az egész mozgalom nevében! A DVTK elsőként adott lehetőséget - előbb labdarúgó-, majd jégkorong-mérkőzésen - a kezdőrúgás, illetve a bedobás elvégzésére, azáltal még több szurkolótársunkhoz jutott el a kezdeményezés híre. Ezt követte a dedikált labda felajánlása, majd most a naptár, ami nekünk nem jutott volna eszünkbe. Szerencsére vannak követők, kaptunk már mezt, kézilabdát Győrből, mindennek örülünk, mert az árverésekből befolyt minden fillérnek könnyen megtaláljuk a helyét. 

- Aki csatlakozni szeretne, az hol talál meg benneteket?
- Elsősorban a facebookon (https://www.facebook.com/allatkinzasellen), ahol hamarosan elérjük a hatvanezer követőt. Bejelentést is itt lehet tenni, illetve rendszeresen beszámolunk arról, hogy mikor hová megyünk, és mit csinálunk. Emellett ott megtalálható a számlaszámunk is, amelyre lehetséges adakozni. Biztatok mindenkit a csatlakozásra, mert bőven akad tennivaló!

17 éve dolgoznak az állatokért

A jótékonysági naptár bevételének másik fele a Miskolci Állatsegítő Alapítvány javára kerül felajánlásra. Kisfalvi Nyina elnököt kértük, hogy mutassa be az alapítványt.

- A Miskolci Állatsegítő Alapítvány 17 éve, 2000-ben jött létre. Akkor azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az állatbarátok összefogásával építsünk egy menhelyet, mert akkoriban nemhogy Miskolcon, de még a környéken sem lehetett sehol elhelyezni a gazdátlan állatokat. A tevékenységünket a Pingyomtetőn kezdtük, ahonnan egy földcsuszamlást követően a Sajószigeti úton felépített új menhelyre költöztünk. Ez a 17 év nagy idő, például akkoriban az állatkínzás nem számított bűncselekménynek, csak rongálásnak. Mi több ezer aláírást gyűjtöttünk, hogy változzon meg a megítélése, és kerüljön be a Btk-ba. Sokan ekkor kerültek először kapcsolatba az állatvédelemmel, elfogultság nélkül mondhatom, hogy a Miskolci Állatsegítő Alapítványnak Miskolcon és a régióban tudatformáló hatása volt.

- A régi vicc szerint az egyszeri állatorvos, amikor maga is orvoshoz kényszerült, és a kolléga megkérdezte, mi baja, csak annyit mondott, hogy „így könnyű!” Ti honnan tudjátok, hogy jól végzitek a munkátokat?
- A munkánkról az a legpozitívabb visszajelzés, amikor a kutyagolás során egy tapasztalatlanabb alkalmi segítőtől elszalad a kutya, és iszkol vissza a menhelyre, mert ott jól érzi magát. De az is előfordult már, hogy a Szentpéteri kapuba örökbe adott kutya másnap reggel ugyanúgy „megjelent” a reggelinél, mint korábban, a kollégák először nem is értették, honnan került oda, ha minden kennel tele van. Ezek az apróságok, amikor szavak nélkül is közlik a kutyák, elégedettek a munkánkkal.

- Szerencsére nagyon sokan érzik szívügyüknek az állatok segítségét, mire megy el a felajánlott pénz? 
- Akinek van egy kutyája, az tudja, mennyibe kerül az ellátása, ezt nálunk háromszázzal kell szorozni. Hogy konkrétumot is mondjak, a fűtéshez, vízmelegítéshez, főzéshez két és félmillió forintért használunk gázt, a víz- és az áramfogyasztás nagyságrendileg havi 50-50 ezer forint. Ehhez jön a tíz munkatárs bére, és az ehhez kapcsolódó járulékok, valamint az állatorvosi ellátás, a szükséges vakcinák, ami milliós tétel. Számunkra prioritást jelent a balesetet szenvedett kóbor állat, mert ők nem számíthatnak a gazdájukra, csak ránk. Azonban ezek a műtéti beavatkozások sokszor több tízezer forintba kerülnek. 

- Ilyen körülmények között tudtok fejlesztéseken gondolkodni?
- Az eredeti elképzelésünk szerint egy kennelben két kutyát szerettünk volna elhelyezni, azonban olyan sok állat kerül hozzánk, hogy kénytelenek vagyunk három-négyet is összetenni. Naponta mintegy háromszáz kutyáról gondoskodunk a macskák mellett, és a túlterheltség miatt - mert nálunk nincs a férőhely növelése érdekében végrehajtott eutanázia - előfordul, hogy egy hívás esetén nem tudunk azonnal segíteni. A 2017-ben bevezetett új e-adóbevallás minden civil számára a bevételei visszaesésével járt, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány javára 1%-os felajánlásokból érkező összeg csaknem húsz százalékkal csökkent, pedig ez a fő bevételi forrásunk. Így is több, mint 11 ezer ember gondolt ránk az adóbevallás elkészítésekor. Ezért ebben az évben a fejlesztések helyett a halaszthatatlan karbantartásokra koncentrálunk, hiszen ugyanannyi, vagy több feladatot kell kevesebb pénzből megoldanunk. Ezért például biztosan elmarad az állatmentő autó vásárlása. Most az olyan programokra koncentrálunk, ami nagy anyagi befektetést nem igényel, ugyanakkor sok embert megmozgat, mint a kutyagolás, ahol a DVTK sportolói is több alkalommal sétáltattak menhelyi kutyákat. 

- Régi a DVTK és a Miskolci Állatsegítő Alapítvány közti kapcsolat, mit szóltatok a jótékonysági naptár ötletéhez?
- Ezúttal is nagyon örültünk a DVTK megkeresésnek, mert a klub ismertsége, a szurkolótábor mérete lehetőséget biztosít arra, hogy aki soha nem gondolt az állatok védelmére, annak is felhívjuk ennek az ügynek a fontosságára a figyelmét. A naptárban azt is bemutatjuk, milyen gyönyörű kutyáink vannak, bízom benne, hogy rövid időn belül mind új gazdát talál, talán éppen a szurkolók közül. 
A kutyának nem végcél a menhely, mindannyian azon dolgozunk, hogy minél kevesebb időt töltsenek nálunk, és ivartalanítva, vakcinázva, féregtelenítve találjanak új otthont. Sajnos időről-időre azt tapasztaljuk, hogy az örökbefogadási kedv megcsappan. Ilyenkor nagy segítség a DVTK-éhoz hasonló kezdeményezés. Megértjük, ha valaki a külleme, vagy munkakutyaként tulajdonságai miatt ragaszkodik egy fajtiszta állathoz. Viszont, aki társra vágyik, annak javasoljuk, hogy látogassanak el hozzánk, mert rengeteg tetszetős, nagyon jó fej kutyánk van. Időnként mi is rácsodálkozunk, hogy némelyik kutyát hogy-hogy nem választotta ki senki az elmúlt fél évben.

- Sokat beszéltünk pénzről és az örökbefogadásról, ezen kívül hogyan lehet még támogatni a Miskolci Állatsegítő Alapítványt?
- Tisztítószerekre és a viszonylag drága kölyöktápra mindig nagy szükségünk van. A betegszobán plédet, rongyot, egyéb ruhaneműt teszünk a kutyák alá, amit állandóan cserélünk. Ezeket mindig örömmel fogadjuk a Sajószigeti úton található telephelyünkön.