- Fél évvel ezelőtt azt mondtad, hogy Jürgen Kloppért és a Diósgyőrért a falon is átmennél? Tartod ezt most is?
- Igen, Jürgen Kloppért és a Diósgyőrért tűzön-vízen át harcolnék.

- A Liverpool vezetőedzője 50 éves, te csak három évvel vagy fiatalabb, vagyis nem egy jóval érettebb példaképet választottál. Miért pont Klopp?
- Mainzban fél évig csapattársak is voltunk, ezt követően lett az edzőm. Mindig számíthattunk egymásra. Kőkemény volt, nyílt lapokkal játszott, a kritikát pedig szemtől-szemben mondta, és nem az ember háta mögött.

- Számos jelzővel illet téged a szakma és a szurkolók egyaránt: „egyenes, nyílt, szókimondó, vérprofi”. Te hogyan látod önmagad?
- A játékosokkal korrekt és őszinte vagyok, még akkor is, ha esetenként nagyon érzékenyen érinti őket, amit hallanak. Azt is tudom, hogy néha gyökérnek tartanak, de használhatnék akár rondább jelzőt is.

- Milyen érzés bemenni az öltözőbe, ha tudod, hogy néhány játékosod (akiért a tűzbe mennél) gyökérnek tart?
- Egyáltalán nem okoz problémát.

- A „gyökérség” nem rombolja le az ember önmagáról alkotott képét?
- Nagyon fontos nekem, hogy mit gondolnak rólam a játékosok, de úgy gondolom, hogy egy edzőnek mindig őszintének kell lennie, még ha néha fáj is. Hiszem, hogy a korrektség hosszú távon megtérül.

Az OTP Bank Liga állása 19 forduló után

# CSAPAT J GY D V LG KG GK P
1. Ferencvárosi TC Ferencvárosi TC 19 12 5 2 38 17 21 41
2. Videoton FC Videoton FC 19 11 5 3 41 22 19 38
3. Debreceni VSC Debreceni VSC 19 9 4 6 34 23 11 31
4. Budapest Honvéd Budapest Honvéd 19 8 4 7 31 30 1 28
5. Újpest FC Újpest FC 19 6 8 5 26 25 1 26
7. Paksi FC Paksi FC 19 6 6 7 27 30 -3 24
8. Puskás Akadémia FC Puskás Akadémia FC 19 6 5 8 26 31 -5 23
9. Vasas FC Vasas FC 19 6 3 10 24 37 -13 21
10. Szombathelyi Haladás Szombathelyi Haladás 19 6 2 11 19 33 -14 20
11. Balmaz Kamilla Gyógyfürdő FC Balmaz Kamilla Gyógyfürdő FC 19 4 7 8 24 28 -4 19
12. Mezőkövesd Zsóry FC Mezőkövesd Zsóry FC 19 3 7 9 20 36 -16 16

- A Diósgyőr a hatodik helyen telel. Beszéltünk az előbb Jürgen Kloppról: amikor ő átvette a Dortmund irányítását Thomas Dolltól, az első évben a hatodik helyet érték el, majd az ötödiket, aztán jött két bajnoki cím, sőt a Bajnokok Ligája döntőig vezette csapatát. Jó előjel a hatos szám neked is?
- Azért kelt bennem jó érzést a hatodik hely, mert fejlődtünk az előző évhez képest; tavaly ugyanis a kiesés ellen küzdöttünk. Tudom, mekkora munka van a mi eredményünkben, és milyen roppant nagy munka volt abban is, amikor Kloppó bajnokságot nyert azzal a csapattal. Éppen akkor voltam hospitálni (az edzők magasabb szintű bajnokságokba mennek tanulás, megfigyelés, tapasztalatcsere céljából – a szerk.) Dortmundban, amikor bajnokok lettek. Láttam a profizmust, a kérlelhetetlen őszinteséget, a kemény munkát. Ez az attitűd bennem is megvan, én is mindent alárendelek a sikernek.

- Klopp többet tudna kihozni a DVTK-ból, mint te?
- Bizonyára, mert jobb edző, mint én. Ugyanakkor mindig lépéselőnyben van az az edző, aki anyanyelven kommunikál. Próbálom kihozni én is a maximumot a csapatból, és elégedett vagyok a játékosok hozzáállásával.

- Ezt azért megkérdőjelezem, hiszen vannak néhányan, akiket száműztél a csapatból.
- Igen, de ezzel a szóval óvatosan bánnék, mert ez nem száműzetés, hanem lehetőség azoknak a játékosoknak, akik nem tudnak az első csapatba bekerülni. A bizonyítási lehetőség ott is adott. Számomra a legnehezebb, amikor ki kell jelölni a 18-as keretet, és sokszor vérzik a szívem, ha valaki nem tud odakerülni. A jó hozzáállás viszont alap.

- Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki egy profi csapatban ímmel-ámmal dolgozzon.
- Pedig van ilyen! Az edző néha kemény döntéseket hoz, de nem azért, mert nem szereti az adott játékost. Ez szakmai döntés. Ha valaki kifogásokat keres, elveszett. A harmincéves pályafutásom jó alapot ad arra, hogy megítéljem: ki az, aki csak kibúvókat keres, és másra akarja kenni a saját felelősségét.

- A közelmúltban azt nyilatkoztad a Miskolc Televízióban, hogy középszerű csapat lesz a Diósgyőr - kiesési gondokkal.
- Valóban ezt mondtam, mert hiába dominálunk kilencven percen át, ha ezt nem tudjuk eredményességbe fordítani, könnyen a tabella végén találhatjuk magunkat. Jó lenne, ha minden poszton lenne konkurencia, mert így emelkedhetne a nívó és növekedne a teljesítmény. A beszélgetésünk pillanatában az a helyzet, hogy középszerű csapat vagyunk.

- Áruld el, hogy mi tart, és főként mi motivál téged egy középszerű csapatnál?
- Nekem a szürkeség a halálom! Jól látod, számomra értékelhetetlen, ha a hatodik és tizedik hely között lavírozhatunk. Hála Istennek a tulajdonos a szívén viseli a sorsunkat, és a támogatásával lehetőségünk van már most télen a keret megerősítésére, megteremti a feltételeket ahhoz, hogy jó csapatot építsünk.

- Mi kell ahhoz, hogy a Diósgyőr olyan klub lehessen, amire évtizedek óta vágyakoznak a szurkolók? A DVTK legjobb helyezése egy hetvenes években szerzett bajnoki bronz, ennek ellenére olyan hangulat lengi körül a focit, amire nincs példa az országban.
- Nagyon sokat nyomott a latba az ideérkezésemkor a diósgyőri szurkolótábor. A segítségükkel kell felépíteni a DVTK-t. Abban bízom, hogy az új stadion megadja majd azt a lökést, ami segít abban, hogy egyedülállót érjünk el Miskolcon. Jövőre már igazán hazai környezetben játszhatjuk a meccseinket. Debrecen és Mezőkövesd nem a valódi otthonunk.

- Mit gondolsz, kellenek egyéniségek a focihoz, vagy inkább jó katonákra van szükség?
- A jó focihoz pénz kell, és játékosok. Már most is vannak jó labdarúgóink, de nem szabad elfelejteni, hogy ami ma a maximum, az holnap már kevés lesz.

- Tudod kit nevezett luxusbonbonnak az edzője?
- Nem hallottam róla.

- Pep Guardiola hívta így Messit. Azt mondta, hogy a csatár nem a közönségnek és nem a médiának játszik, csak egyelten dolgot tesz: minden idegszálával az ellenfél kapujára koncentrál. Van nekünk itthon luxusbonbonunk?
- Nem szívesen emelek ki senkit, de ha mégis meg kell nevezni valakit, Ugraira esik a választásom. Természetesen Messitől messze van, de hatalmas egyénisége a Diósgyőrnek. Kitűnik a csapatból, magyar viszonylatban kiemelkedő a teljesítménye, gólokat rúg, válogatott. De itt ismét előkerül a csapat fontossága, hiszen mindehhez kell másik tíz játékos. A csapat nélkül nem tudna ilyen szinten focizni.

- Te mit tettél hozzá, hogy ilyen jól megy neki a foci?
- Ugi már korábban is jó focista volt, de most lett olyan az erőnléte, hogy képes végig robotolni a meccset, és megcsinálja azt a cselt a 90. percben is, amit korábban csak az első félidőben tudott.

- Hasonló fejlődés látható a diósgyőri nevelésű Bacsa Patrikon is.
- Patrik egészen más történet. Jó ideig sehol sem kapott szerepet, mert nem volt jó a hozzáállása. Csak egy bizonyos idő elteltével értette meg, hogy mit követelek tőle. Megsüvegelendő, amit az utóbbi időben mutat: akar, tesz, hajt, jó a fizikai állapota.

- A csapatkapitány az edző meghosszabbított keze. Milyen embernek kell lennie?
- A legfontosabb, hogy megbízhatom benne és megvalósítja az elképzeléseimet. Lipták Zoltán emberileg és szakmailag is olyan játékos, akire rábízhatom ezt a nehéz feladatot. A DVTK víziója és a szurkolók szeretete mellett Lipi személye is meghatározó volt abban, hogy Diósgyőrbe jöttem.

- Milyen tulajdonságai emelik ki a többiek közül?
- Erős karakter, meghatározó játékos, tud hatni a csapatra, hiszen elfogadják a teljesítménye és a tapasztalata miatt. Az a játékos, aki nem teljesít magas szinten, sosem lehet igazi vezéregyéniség.

- Mi a helyzet a súlyproblémákkal? Úgy veszem észre, durván üldözöd a kilókat.
- A profi focisták komoly pénzt keresnek, ne legyen rajtuk fölösleg és lehetőleg ne legyen két számmal nagyobb a nadrágméretük egy év alatt. Nem szeretném, ha az én bűnöm lenne, hogy szóvá teszem a játékosok plusz kilóit. A téli szünetben is kaptak egy elvégzendő edzésprogramot, az újévi kezdéskor pedig plusz egy kiló a toleranciaszint.

- Nem túl sok…
- De nem is kevés. Ha valaki két kiló bejglivel a pocakjában jön edzésre, annak büntetést kell fizetnie. Akkor tudunk folyamatosan építkezni, ha fegyelmezettek a játékosok. Szeretném, ha nem menne kárba a munka, amit eddig elvégeztünk.

- Úgy látom neked nincs problémád a testzsírszázalékoddal.
- Bár én már nem játszom, de így érzem jól magam. Szerencsém van abból a szempontból, hogy tíz méterre van tőlem a konditerem.

- Sokat említed a jó erőnlétet, ez kell ahhoz a rakkolós focihoz, amit játszatni szeretnél?
- Nem biztos, hogy rakkolós focinak nevezném, egyszerűen arról van szó, hogyha nincs jó erőnlét, akkor nem lehet megvalósítani, amit szeretnék. Nyugaton alapvető dolog a jó kondi, csak itt számít extrának.

- A külföldi játékosokat is anya szülte, mit tudnak jobban, mint mi?
- Nagyobb a konkurenciaharc: egy-egy poszton két ember áll még mögöttük. Ha valaki nem pörög a maximumon, akkor jön a következő. Itthon elkényelmesednek a játékosok, de „kiinduló csomag” mindenkinél ugyanaz, bárhol születik is.

- Te is hajlamos voltál az elkényelmesedésre játékosként?
- Hála Istennek, nem volt alkalmam erre, mert másfél évtizedet játszottam külföldön. Viszont el kell ismerni, hogy középszerű játékos voltam, így a kevés tehetségemből próbáltam kihozni a maximumot, és az erre tett erőfeszítésemet elismerték az edzőim. Azt, hogy Bundesliga játékos lehettem a szorgalmamnak, az akaratomnak és a motiváltságomnak köszönhetem.

- Nem gondoltam volna, hogy középszerűnek titulálod magad.
- Persze, hogy a világ legjobbja akartam lenni, de nem voltak meg hozzá az adottságaim. 18 évesen a térdszalag szakadásom után azt mondták, hogy még 5 évem van hátra, de én ráhúztam még 18 évet. Nekem ez volt a maximum.

- Vagyis mindenkit önmagához kell mérni, nem másokhoz…
- Így van! Ha valakiben megvan a belső hajtóerő, akkor abból kijöhet a legjobb, de ha nincs meg a tűz, régen rossz.

- Benned mi táplálja a tüzet?
- Játékosként minden egyes párharc olyan volt számomra, mint egy háború. Mindenkit „meg akartam ölni”, le akartam győzni és minden egyes elvesztett párharc után szégyelltem magam. Rosszul voltam, ha földre kerültem, de fölálltam, mert én akartam a következő párharcot megnyerni. Edzőként is mindig nyerni akarok, még akkor is, ha követek el hibákat.

- Gyakran a hibák mutatják meg, hogy valaki valójában milyen ember. Neked volt olyan hibád, ami rámutatott valami igazán fontosra?
- Edzőként minden egyes vereség eléri a célját, ha az ember tud belőle tanulni. A következtetéseket le kell vonni, és ugyanabban a szituációban a tapasztalatok miatt más, jobb döntést lehet hozni. Például azt gondoltam, hogy 90 percen át megvalósítható a totális támadófutball, de ez nem működött, ezért több pihenőfázist iktattam a játékunkba.

- Az előző szezon utolsó meccsén nem a Diósgyőrön múlt, hogy bent maradt a csapat. Nagy pofon lehetett ez a hiúságodnak!
- Nem tagadom, így volt. Bíztam abban, hogy a saját kezünkben van a sorsunk és erősek leszünk. Csalódás, hogy nem nyertünk, de emlékeztetnék: addig el is kellett jutni, hogy végül bent maradjunk.

- A bajnokság kezdetén elismerően szólt rólad a szakma, mondván, hogy nem szürkültél bele a magyar mezőnybe, nem bírózol, csak magadban és a csapatban keresed a hibát. Miért változott ez meg?
- Sorozatban igazságtalanul bántak velünk, én pedig elmondtam a véleményem. Személy szerint nem a bírók ellen fordultam, csak hangot adtam annak, amit láttam.

- Mindent ki kell mondani?
- Ha valakinek véleménye van, azt nem kell elhallgatni.

- És az hogy érint, hogy megbüntetnek érte?
- Ez nem az én szégyenem! Ez többszereplős történet, ahol mindenkinek van oka arra, hogy önmagába nézzen. Nem a hiba zavar, hanem az arrogancia. Azt sem értem, hogy miért sújtják büntetéssel az őszinte kritikát.

- Varga Zoltán, a Ferencváros legendája, életrajzi könyvében sokat írt arról, hogy mennyire elkeseríti a magyar labdarúgást körülvevő közeg. Hozzá hasonlóan te is Németországból tértél haza. Mit tapasztalsz ezen a téren?
- Pontosan látom, hogy vannak kiskirályok a sportban, akik visszaélnek a hatalmukkal, vagy túl sokat képzelnek magukról. De én szeretek itt dolgozni Magyarországon, jó nekem itthon. Inkább azokkal foglalkozom, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak.

- Számodra a Diósgyőr ugródeszka, vagy hosszú távú céljaid vannak Miskolcon?
- Azért jöttem ide, mert komolyabb eredményeket szeretnék elérni. Ahhoz, hogy a Bundesligában dolgozhassak majd, edzőként valamit el kell érnem itthon.

- Mi ez a valami?
- Az Európa Liga csoportkör. Az égvilágon senkit nem érdekel egy magyarországi negyedik-ötödik helyezés a nemzetközi porondon.

- Kecsegtetne téged, ha csábítana egy olyan magyar klub, ahol minden pénzt megadnának, hogy nemzetközi porondra vidd a csapatot?
- Tudom, hogy vannak tehetős klubok, jobb anyagi lehetőségekkel, de én Diósgyőrben akarom megvalósítani a terveimet. A jövő majd választ ad arra, hogy volt- e realitása ennek az elképzelésemnek.

- A magyar labdarúgás aranykorában edzőink képesek voltak filozofikus mélységben gondolkodni a labdarúgásról, újraértelmezték a foci minden addig bevett formáját, a posztokat. Az Aranycsapat játékrendje, a 4-2-4-es formáció korábban ismeretlen volt, és nem létezett visszavont középcsatár sem. Néhány éve a Barcelona „tiki-takája” nyűgözte le a világot. Vajon tudunk mi valami újat kitalálni?
- Úgy gondolom, hogy a következő években nem a magyar labdarúgás fog irányt mutatni a világ futballjában. De ahogy említetted, sok olyan eleme van a focinak, amit ésszerű átvenni. A tiki-taka is része lehet a játékunknak, ehhez erőnlét, technika, és taktika kell, így kezdődhet el fejlődni a labdarúgásunk.

- Te személyesen tudnál valami újat kitalálni?
- Mi egyelőre inkább alkalmazkodunk a trendekhez. A magyar bajnokságban azt csinálom, amiről tudom, hogy működött Németországban, vagy a Bröndbynél. A letámadás, az agresszív játék, a labdavesztés utáni visszatámadás, a gyors játék kevés érintővel eredményre vezethet. Ezek az elemek a meghatározói annak a játékstílusnak és filozófiának, amit képviselek. Mindehhez van egy olyan szakmai hátterünk, ahol a kapusedzőtől a gyúrón át az orvosig magas színvonalú segítséget kapunk. Hatalmas öröm Diósgyőrben dolgozni, ahol azt érzem, hogy a klub minden egyes dolgozója egy irányba húzza a szekeret.

- Nekem nem éppen az öröm jut eszembe arról, hogy valaki szállodában lakik egy évig, ugyanazt a menüt eszi, és úgy él, mint egy robot.
- A szállodai alkalmazottakat valóban többet látom, mint a családomat, és már családtagként üdvözöljük egymást reggelente, de panaszra nincs okom, jól érzem ott magam.

- Mi kell ahhoz, hogy jól érezd magad?
- Persze néha jó lenne sütni egy tojásrántottát a saját konyhámban, de itt, a szállodában reggelente úszom, szaunázom, és úgy kezdődik a napom, hogy tökéletes állapotban megyek az edzésre. Nem kell engem sajnálni, nem én vagyok az egyetlen, aki a családjától távol dolgozik.

- Mit kívánnál karácsonyra?
- Elsősorban egészséget mindenkinek! A Diósgyőrnek és a városnak azt kívánom, hogy eredményes, boldog új évünk legyen. Egy olyan esztendő, ahol minden ellenfél lába remeg, ha belép a diósgyőri katlanba.

Fekete Zsuzsa