- Az év vége a számvetés időszaka, ezzel együtt pontosan félúton járunk a bajnokság alapszakaszában. Hogyan látod az eddig eltelt időszakot? Megfelelt a csapat az elvárásaidnak?
- Ha őszinte akarok lenni, akkor nem. Volt most egy olyan szakasza a szezonnak, amikor egyáltalán nem játszottunk jól, és elveszítettünk olyan fontos meccseket, amelyeket mindenképp meg akartunk nyerni. Főleg az itthoni Győr és PEAC elleni találkozók elvesztésére gondolok. De messze nincs még vége a bajnokságnak, ahogy mondtad, félidőben vagyunk, tehát bőven lesz még lehetőségünk a javításra, ráadásul kosárlabdában csak áprilisban, a rájátszásban dőlnek el a legfontosabb dolgok. Az utóbbi időben sok sérülés is nehezítette a munkánkat, az utolsó lengyelországi mérkőzésen például két magyar válogatottunk Zele Dorina és Nagy Dóri, valamint Monica Engelmann sem állt rendelkezésünkre. Ez bármelyik csapatnak gondokat okozna, mi sem vagyunk kivételek. Ha a sérültjeink meggyógyulnak, és újra egészségesek lesznek, azt gondolom, lényegesen jobbak leszünk és kimászunk a mostani gödörből.
- Mikor kerültünk oda? Mikor tört meg a kezdeti lendület?
- Sikeresnek nevezhető felkészülési időszakot tudhattunk magunk mögött, szinte csak külföldi csapatok ellen játszottunk, és ez idő alatt mindössze egyetlen szoros vereséget szenvedtünk az euroligás múlttal rendelkező Good Angels Kosice-től. Aztán elkezdődött a bajnokság, lendületben maradtunk, és a bajnok Sopron ellen elvesztett találkozó kivételével sorra arattuk a győzelmeket. Ezek között külön megemlíteném a még Nagy-Bujdosó Nórával felálló Cegléd elleni idegenbeli sikert, akik ellen nem sok babér termett az elmúlt években a Diósgyőrnek. Aztán jött a váratlan és nagyarányú ZTE elleni vereség, a válogatott mérkőzések miatti szünetben pedig abszolút megtört a lendület, nem tudtuk magunkat összeszedni, aminek még most is keresem az okát. El kellett volna felejtenünk ezt a rossz meccset és játszani tovább a mi kosárlabdánkat, de sajnos nem ez történt. Sok játékos egyszerre esett ki a formából, és sajnos a külföldiek se tudták úgy segíteni a csapatot ebben a nehéz időszakban, ahogy az elvárható lenne tőlük.
- Melyik mérkőzésre gondolsz vissza legszívesebben az eddig eltelt időszakból?
- Nos, a vereség ellenére a bydgoszczi meccsen nagyon tetszett a csapat hozzáállása, mert ugyan kevesen voltunk, de jól harcoltunk és egy pillanatra sem adtuk fel a küzdelmet. Főleg a második félidőben játszottunk jól, odaadóan, lelkesen. Mint említettem, inkább a szezon első felében játszottunk jobban, a német Keltern elleni első mérkőzésen is szépen visszajöttünk tizenöt pontos hátrányból a második félidőben és végül behúztuk azt a találkozót is. Ezekből a mérkőzésekből kell nekünk erőt meríteni, a vesztesekből pedig tanulni kell. Sajnos szinte minden meccsen van egy olyan hoszabb periódus, amely "megöl" minket, és hiába nyerünk utána negyedeket, ezek a kihagyások végzetesnek bizonyulnak. Ezekre kellene jobban odafigyelni, és folyamatosan negyven percig koncentrálni.
- Ki tudsz emelni pozitívumokat?
- Nyáron egy teljesen új csapat építésébe kezdtünk, akiket össze kell gyúrni, megtanítani nekik egy teljesen új taktikát, összerakni mind a védekezést, mind a támadást. Szép kihívás, de nem egyszerű dolgok ezek, és talán a mostanában becsúszott egy-egy gyengébb eredmény is ennek a tanulási folyamatnak tudható be. De pozitívumok mindig vannak, ilyen például az is, hogy vannak fiatal játékosaink, akik korábban egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset játszottak a felnőtt csapatban, ebben a szezonban azonban megmutathatják magukat a szurkolóknak. Bach Boglárka például legutóbb Lengyelországban játszott harmincnyolc percet és tette mindezt remekül, a munkához való hozzáállása példaértékű, vagy ide sorolható a még mindig csak tizenhat éves Kiss Angelika, akinek nyilvánvalóan rengeteget kell még fejlődnie fizikailag és taktikailag egyaránt, de nagyon komoly potenciál van benne. Tehetséges, okos játékos és van benne akarat is.
- Négy légiósa van a DVTK-nak, és sajnos vannak sérült játékosai is. Bizonyára a szurkolókat is érdekli, gondolkodtál-e már a csapat keretének módosításán?
- Ahogy korábban is mondtam már, nagyon fontos, hogy egy olyan csapatnál, mint a mienk, ahol nincs sok tapasztalt magyar játékos, olyan külföldiek kellenek, akik húzzák a csapat szekerét. Ne szépítsük, ők az utóbbi időben többször is adósak maradtak a jó teljesítménnyel. Ezért bennem is megfogalmazódott a kérdés, nem kéne-e friss erő. Eddig is beszélgettünk erről a klubvezetéssel és bizonyára fogunk is még. Meglátjuk, milyen lehetőségeink lesznek a játékos piacon, illetve hogyan sikerülnek a januári mérkőzések. Konkrétummal egyelőre nem tudok szolgálni ezen a téren, de nagy valószínűséggel lesz valamilyen változtatás.
- A tavalyi szezon során az utánpótlásban segédkeztél. Mennyi energiád marad a fiatalokra?
- A fő feladatom most már valóban a profi csapat mellett van, de ha éppen nem utazunk, akkor továbbra is járok reggelente az edzésekre, ahol egyéni képzéseket tartunk, és próbálom segíteni Magyar Gergely utánpótlás szakmai igazgató munkáját. Nyitott szemmel járok a gyerekek között, figyelem az utánpótlásunkat és keressük azokat a tehetségeket, akiket később integrálni tudunk majd a felnőttek közé.
