Teltház előtt kezdődött a délutáni döntő, melybe korongbedobás után mindkét fél nagy erőkkel állt bele. Az első percben több vendég helyzetet láthattunk, ám hazai oldalról sem kellett sokat várni az első veszélyesebb lövésre. Már az elején kemény csata alakult ki a korongért, de a 7. perc környékén sikerült átvenni a kezdeményezést. Először Miskolczi adott remek korongot Galanisznak, ezt a lövést még védeni tudta Sila, ám a 10. percben Magosi kapott szép passzt Colin Joe-tól, és lőtte ki a hosszú felsőt (1-0). Alig egy perc múlva ismét rezdült a vendégek hálója, ezúttal is a csapatkapitány volt eredményes: Galanisz indítását varrta a hosszú sarokba, Sila csak beleérni tudott, de védeni nem (2-0). A harmad második felében mindét oldalnak lehetősége volt emberelőnyben játszani, ezek a két percek gól nélkül teltek, így két gólos vezetéssel mehettünk pihenni.


A második harmadban sem lassult a tempó, ám rögtön a harmad elején két emberhátrányos két perccel is meg kellett birkóznia csapatunknak. A első két percet simán kivédekeztük, a második két perc elején azonban egy szerencsétlenül szálló korong eltalálta Magosi térdét, aki ezután ápolásra szorult (csapatkapitányunk később visszatért a jégre). A 31. percben Sakaris mutatott be szép szólót, de lövésének útját állta Sila. Ezt követően nagy nyomás alá helyeztük a vendég kaput, aminek a 33. percben meg is lett az eredménye: Sakaris kapu mögüli passzából Galanisz lőtte a korongot a hálóba (3-0). A gólt követően is a mi akaratunk érvényesült, sok szép hazai támadást láthattunk, a 37. percben első csatársorunk sorozta meg az újpesti kaput, de az eredmény a harmad végéig nem változott.


Az utolsó játékrész nem hozott meglepő fordulatot, a hazai gárda továbbra is kontroll alatt tartotta a játékot. A 42. percben 4 a 4 ellen folyt a játék, ami fél perc elteltéve hazai előnybe csapott át, amit sikerült is gólra váltani: Anssi Rantanen egy kapuvas után bombázta a korongot Sila kapujába (4-0). A 45. percben ismét egy páros kiállítás következett, egy perc után Hegyi akadt össze Kulmalával, büntetése 4+10 perc lett, így újra előnyben támadhattunk. Gól ezúttal sem született, ám az emberhátrányos védekezés szemmel láthatólag kifárasztotta az újpesti csapatot, akik kiegészülve sem tudtak érdemben veszélyeztetni. A mérkőzés hajrája sem hozott változást a játék képében, így magabiztos játékkal 4-0-ra diadalmaskodtunk a Magyar Kupa döntőjében.


Magyar Kupa, döntő

DVTK Jegesmedvék - Újpest TE 4-0 (2-0, 1-0, 1-0)

Miskolc, Jégcsarnok,  2105 néző. Játékvezetők: Kincses, Babic, Kis-Király, Soltész.
DVTK Jegesmedvék: Adorján (Kiss) - Leppanen, Rusk, Magosi, Galanisz, Miskolczi - Rantanen, Láda, PAvuk, Vas, Sakaris - Vojtkó, Joe, Tóth A., Kulmala, Hajós - Albert, Köllő, Ritó, Berta, Tóth G. Vezetőedző: Mikael Tisell. ​​​​​
UTE: Sila (Márkus) - Huba, Kiss R., Benk, Caladi, Kovács - Kiss D., Kovács A., Frolik, Ropret, Sikorcin - Hegyi, Varga, Nemes, Sági, Szalma - Dósa, Schmál, Pápa, Pichler-Balássy, Turbucz.  Vezetőedző: Szilassy Zoltán

1. harmad  10:04  Magosi (Joe, Galanisz)  1-0
1. harmad  11:28  Magosi (Galanisz)  2-0
2. harmad  33:05  Galanisz (Sakaris, Vas)  3-0
3. harmad  44:27  Rantanen (Vas) 4-0 emberelőnyből

Értékelés

Mikael Tisell: A látszat ellenére egyáltalán nem volt könnyű mérkőzés a mai. Szerencsére két gyönyörű gólt sikerült lőni, és a védekezés is jól ment. Sikerült két hátrányt is kivédekeznünk, ami nagy tartást adott a csapatnak. A harmadik gól után már felszabadultak voltunk, és tudtunk a saját játékunkra figyelni, így a kezünkben volt a mérkőzés. Nagyon örülök a ma esti győzelemnek.

Szilassy Zoltán: Nem játszottunk rosszul, voltak helyzeteink, főleg a második harmadban, de ezeket nem sikerült gólra váltani. Elégedetlen voltam a hozzáállásunkkal, a harmadik gólig visszajöhettünk volna a meccsbe, de ez nem sikerült, az utolsó játékrészben pedig sok kiállításunk is volt, ez végképp megnehezítette a dolgunk, így nagyon nehéz lett volna fordítani.