- Egészen érdekes karrier a tiéd, hiszen csupán 20-21 éves korodban lettél profi labdarúgó. Mesélj egy kicsit, miért kezdődött ilyen nehezen a pályafutásod?

- Egy ukrán kisvárosban, Ladyzynban születtem, ahol nem voltak megfelelőek a lehetőségek. Sem sportiskola, sem akadémia nem volt a városban. Bár volt egy kis focicsapat, ahol elsajátítottam a labdarúgás alapjait. Nagyon sokat köszönhetek az ottani edzőimnek. A szüleimnek nem volt lehetősége arra, hogy anyagilag finanszírozzák az én korai sportkarrieremet. Édesapám nagy hangsúlyt fektetett ugyanakkor arra, hogy a magánéletben is jó embert neveljem belőlem. Így tanulnom kellett, mert elmondta, mi történik akkor, ha közbe jön egy sérülés? Miből fogok megélni, vagy a leendő családomat miből fogom eltartani? Hogy megfeleljek édesapám elvárásainak Odessába mentem tanulni, és itt a tanulás mellett kisebb bajnokságokban szerepeltem megyei és városi szinten. Hat évet tanultam az odesszai egyetemen, de közben felfigyeltek rám. A másodosztályú FK Odessa csapata ajánlott nekem egy szerződést, amit az egyetem mellett elfogadtam, így 22 évesen lettem profi labdarúgó.

- Hogy sikerült egyszerre két lovat megülni?

- Nagyon nehezen. A tanáraimtól elvárás volt, hogy jelen legyek az órákon és a vizsgákat is időben teljesítsem. Nem volt egyszerű időszak, de mondtam nekik, hogy én focizni szeretnék, mert az a célom, hogy profi labdarúgó legyek. Mindig azt mondtam, előbb elmegyek focizni, megrúgom a győztes gólt, utána pedig jövök és levizsgázom, ne aggódjanak (nevet - a szerk.) Nem mondom, voltak nézeteltéréseim a tanárokkal, mert sokan nem nézték jó szemmel, de végül is nekem lett igazam. Amellett, hogy profi labdarúgó lettem és beindult a karrierem, sikerült mérnöki diplomát is szereznem.

- Az egyetem és a labdarúgás mellett azonban volt más elfoglaltságod is. Egész jól bánsz az hajnyíróval.

- Igen, valóban. Amikor még tanultam, de még voltam igazolt labdarúgó, igyekeztem pénzt keresni. A kollégiumban, ahol laktam, egyszer megnyírtam az egyik barátomat, ami olyannyira jól sikerült, hogy onnantól kezdve sorra jelentkeztek a többiek, hogy akkor csináljam már meg nekik is a frizurájukat. Aztán volt egy tanárom is, aki megjegyezte, hogy szerinte én az ollóval a kezemben születtem és kár, hogy nem fodrász akarok lenni.  


- A csapatból nem kért senki időpontot?

- Egyelőre nem, de a felszerelésem sincs egyelőre Miskolcon. Persze jobb is, mert ki tudja mi sülne ki a végén belőle…

- Fodrász helyett labdarúgó és mérnök lettél. Édesapád mikor bólintott rá arra, hogy labdarúgó legyél?

- A szüleim akkor békéltek meg, amikor látták, hogy ez számomra nem csak egy hobbi, hanem pénzt is kapok érte. A tanulás mellett, amikor megkaptam a szerződésem az Odesszánál, megkaptam az első fizetésemet is. Édesapám sokszor felhívott, hogy szükségem van-e pénzre, vagy valamire és mondtam, hogy nem, köszönöm, hiszen a labdarúgással már pénzt keresek. Ez volt talán a fordulópont náluk. El tudtam kezdeni egy önálló életet, saját lábra tudtam állni és jó érzéssel töltött el, amikor meglepetésként kisebb ajándékokat tudtam venni a szüleimnek. Büszkék rám, amiért eljutottam erre a szintre és attól függetlenül, hogy épp melyik csapatban játszottam, vagy milyen messze voltam tőlük, valamennyi mérkőzésemen a lelátóról szurkolt nekem édesapám.

- Hogyan fogadták azt, hogy nem csak csapatot, hanem országot is váltasz és légiósnak állsz?

- Elég hosszú beszédtéma volt ez otthon a családban, hogy belevágjak, vagy ne vágjak bele. De aztán a szüleim is azt javasolták, hogy menjek, hiszen a fejlődésemnek egy következő lépcsőfoka lehet a mostani. Felnőtt ember vagyok, el tudom dönteni mi a legjobb a számomra és eldöntöttem, hogy belevágok a kalandba.  Amint aláírtam a szerződésem a DVTK-val, a szüleim rögtön mentek a helyi okmányirodába, hogy megigényeljék a külföldi útlevelet, hogy mire elkészül az új Diósgyőri Stadion, addigra az ő papírjaik is rendben legyenek, és itt tudjanak nekem a helyszínen szurkolni.

- Gyermekkorodban szóba se került más sportág?

- A foci előtt szambóztam, ami egy birkózáshoz hasonló küzdősport. Kisiskolásként nagyon sok érmet szereztem korosztályos versenyeken. Ám miután sok versenyt megnyertem, már annyira nem volt kihívás ebben a sportágban, valamint olyan népszerű sem volt, mint a foci. Az iskolámban a szambón és az atlétikán kívül még a labdarúgás volt az, amit választani lehetett, így mondhatni egyértelmű volt számomra, hogy akkor mivel szeretnék foglalkozni.  

- Bódog Tamás azt nyilatkozta rólad az egyik sajtótájékoztatón, szemmel látható, hogy egyre jobban érzed magad a csapatban, a városban.

- Eleinte nagyon nehéz volt. Új közegbe, új emberek közé kerültem egy teljesen más országba, ahol ráadásul olyan nyelvet beszélnek, amit nagyon nehéz megérteni, emellett pedig teljesen új edzésmódszereket kellett megismernem. Szinte azonnal elkezdtem fejleszteni az angol tudásom, hogy az edzőkkel és a csapattársakkal könnyebb legyen a kommunikáció. Az edzések után az egyik kedvenc időtöltésem, hogy sétálok egyet a városban. Gyakran előfordul, hogy egy térképpel a kezemben nekiindulok Miskolcnak, hogy felfedezzek bizonyos helyeket. Ennek köszönhetően már térkép nélkül is elboldogulok. Napról-napra könnyebb, hiszen egyre egyszerűbb kommunikálni a csapattársakkal, a klub munkatársaival, ami nagyban megkönnyíti a beilleszkedésem.


- A sétálás mellett gyakran veszel könyvet a kezedbe.

- Egy könyv kivételével az összes könyvet kiolvastam már, amit elhoztam magammal. Nagy dilemma, hogy hogyan tovább, hiszen szerintem az összes könyvesboltot végig jártam már, de se orosz, se ukrán nyelvű könyvet nem találtam. Találtam olyanokat, amik érdekelnének, de azok angol nyelven íródtak, aminek azért még kissé nehézkes a megértése. De szívesen elolvasom azt is, hiszen egyrészt kikapcsol, másrészt azzal is fejlesztem a nyelvtudásom. A következő célom, ha lesz egy kis időm, elutazom Budapestre, körbe nézek ott is néhány könyvesboltban. Nagyon szeretem a detektív könyveket, szívesen olvasok Dosztojevszkijt, de a kezembe fogok bármit, ami érdekel és izgalmasnak ígérkezik.

- Egyedül érkeztél Miskolcra?

- Igen, bár van barátnőm, aki jelenleg Kijevben él, így most távkapcsolatban élünk. Mindenképpen tervben van, hogy ő is igényel útlevelet és a szüleimmel együtt ellátogat majd hozzám Miskolcra.

- Bár későn kezdődött a profi karriered, mégis a legjobb futballista korban álltál légiósnak.

- Hossztávú szerződésem volt az Olimpic Donetsk csapatával, én pedig nem akartam szerződést bontani. A szerződésem vége felé úgy éreztem, vagyok már olyan szintű labdarúgó, aki megérett arra, hogy akár külföldön is megállja a helyét. Ugyan volt megkeresésem ukrán élvonalbeli csapatoktól és Görögországból is, de több oka is van, hogy a DVTK-hoz igazoltam. Az egyik, hogy mégiscsak kipróbálhatom magam légiósként. De legalább ilyen fontos motiváció volt Bódog Tamás személye, akinek fanatizmusa és filozófiája nagyon csábító volt számomra. Kiváló körülmények vannak Diósgyőrben, nagyszerű az edzőközpont, épül az új stadion, tényleg minden adott a fejlődésemhez. 

- Mikor kerültél kapcsolatba a DVTK-val?

- Amikor lejárt az előző klubomnál a szerződésem, egy-két nap múlva már érkezett a megkeresés a DVTK-tól. Rögtön utánanéztem a klubnak az interneten és szimpatikus volt, amit találtam. Volt bennem egy kis félsz, de mindenképpen kihívásként tekintettem erre a lehetőségre. Vonzott az új ország, az új kultúra, az új nyelvek és fejlődhetek minden téren. Nem gondolkoztam sokáig. Egyébként is olyan típusú embert vagyok, aki este lefekszik, reggel pedig már tudja, hogy merre induljon felkelés után.


- A bemutatkozó interjúdban azt mondtad, nem igazán vagy képben a magyar bajnoksággal. Mennyivel vagy okosabb két-három hónap távlatában?

- Miután aláírtam a szerződésem a DVTK-val elkezdtem tüzetesebben átvizsgálni, hogy hova is készülök. Milyen bajnokságba, milyen csapatok ellen, milyen játékosok ellen kell bizonyítanom. Megnéztem ki vezeti a góllövőlistát, hogy ki számít az NB I.-ben kiemelkedő játékosnak. YouTube-on néztem videókat az ellenfelekről és természetesen a DVTK-ról. Elemeztem a csapatot, a csapattársaimat, a játékot. Tetszett és érdekesnek találtam, amit akkor láttam.

- Mostanra pedig már félig meddig el is sajátítottad mindazt, amit az interneten láttál. Mennyire tudsz azonosulni a Bódog Tamás által képviselt filozófiával?

- Az a pozíció, amiben játszom a jobbszélen az teljesen megszokott, hiszen az eddigi csapatokban, amikben szerepeltem korábban, hasonló poszton játszottam. Ez a pozíció pedig megköveteli, hogy állandó mozgásban legyek, fizikailag folyamatosan toppon legyek.  Akármilyen csapatban játszottam eddig, mindig igyekeztem magamból a lehető legtöbbet kihozni. Ha az edző a jobb oldalra tesz, akkor ott, ha balra, akkor ott kell a maximumot nyújtani. A rám kiszabott feladatokat úgy gondolom általában mindig sikerül megoldani.

- Azt láthattuk már, hogy kiváló fizikummal rendelkezel, rendkívül gyors vagy és Pakson fejjel és lábbal egyaránt veszélyeztetted a kaput. Milyen játékos valójában Serhii Shestakov?

- A legfontosabb számomra, hogy a csapatérdekeket szem előtt tartsam, hiszen ez a legfontosabb. Igyekszem állandóan gyors mozgásban lenni, hogy megjátszható legyek, de ha a csapatérdek úgy kívánja, akkor természetesen a védekezés sem esik nehezemre.

- Említetted, hogy néztél videókat. Biztosan azt is láttad, hogy lelkes szurkolótábor elé érkeztél.

- Igen, valóban nagyszerű szurkolói közeg veszi körül a csapatot. Meglepetés volt számomra, hogy a Vác elleni kupamérkőzésre mennyien látogattak el Mezőkövesdre, de az még inkább meglepett, hogy a paksi vendégszektorba a háromórás utazás ellenére is, milyen sok Diósgyőr-szurkoló volt jelen és buzdított minket. Ez Ukrajnában nem jellemző, hogy ennyien elkísérnék szeretett csapatukat.

- Szélső középpályásként márpedig te leszel a legközelebb a szurkolókhoz. Ösztönzőleg hat ez a játékodra?

- Mindenképpen, hiszen a szurkolók szeretete ennek a játéknak az egyik szépsége. Főleg hazai pályán, ilyen közönség előtt játszani nagyszerű dolog, és alig várom, hogy az új Diósgyőri Stadionban fogadjuk az ellenfeleket. Ha idegenben játszunk, akkor sem jövök zavarba, nincs rajtam nyomás, hiszen nekem a játékkal kell foglalkoznom. Egyelőre pedig úgysem értem, ha esetleg engem szidnak.

- Említetted, hogy Ukrajnában kevesebb szurkoló jár az idegenbeli mérkőzésekre. De milyen maga, az ukrán bajnokság?

- Az biztos, hogy Ukrajnában lehet egy határt húzni a csapatok között. Az első hét együttes támadófutball játszik, míg a csapatok többi része inkább védekező típusú, akik kontrákra építenek, bízva abban, hogy a nagyobb csapatok ellen tudnak pontokat elcsípni. Itt azt látom, hogy a 12 csapat mindegyike próbálja a saját futballját játszani, próbál építkezni, támadni és gólokat szerezve megnyerni a mérkőzést. Egy fél év múlva, már biztosan több mindent tudnék felsorolni.  

- Az átigazolási szezon elején érkeztél, így végig dolgoztad a felkészülést a csapattal. Volt már részed hasonló alapozásban?

- Olyan edzőtáborban még nem voltam, ahol sítalp volt a lábamon és olyanban sem fordult még elő a pályafutásom során, hogy egy csapat úgy utazik el edzőtáborba 4-5 napra, hogy labdát sem visz magával. De hamar megértettem, hogy miért is van ez a típusú felkészülés, hiszen fizikálisan olyan felkészítésben volt részünk, hogy nem csak az erőnk jött meg, hanem a csapatszellem is közben épült. Jó lehetőség volt arra, hogy megismerjem a társakat, és a viccesen eltöltött munka során még fizikálisan is fejlődtünk. De lehet a szakmai stáb célja volt, hogy egy kicsit labdaéhségünk legyen a szlovákiai edzőtábor végére.


- Kifejezetten ügyesen álltál a sílécen is, számodra gondolom nem volt idegen a havon való közlekedés.

- Mindenféle sportot szeretek, és nem idegenkedek az újdonságoktól. De az edzőtábort megelőzően is volt már síléc a lábamon, sőt. Korábban a téli szünetben volt a barátaimmal elmentünk a hegyekbe kikapcsolódni. Ott kipróbáltam a snowboardot is, a szánkót is és természetesen a síelést is.

- Említetted, hogy tanulsz angolul, hogy könnyebb legyen a kommunikáció a csapattársakkal. Mennyire érzed magad otthonosan az öltözőben?

- Mindenkivel sikerült már jó kapcsolatba kerülni. Ahhoz, hogy szorosabb viszony alakuljon ki közöttünk, úgy gondolom, több időnek kell eltelnie, de a két edzőtábor mindenképpen segítségemre volt a beilleszkedésben. A magyar játékosokkal persze nehezebb a kommunikáció, bár szinte kivétel nélkül mindenki tud valamennyire angolul, de mivel én sem beszélem tökéletesen, azért a mélyebb beszélgetések egyelőre elmaradtak. Azért tanulok, hogy egyszerűbb dolgunk legyen, és ha eltelik egy kis idő, nem kizárt, hogy elkezdek magyarul tanulni, bár rendkívül nehéz nyelv számomra.

- Ugrai Rolanddal viszont könnyen találhatnak közös nyelvet, hiszen mind a ketten imádtok horgászni… Lehet majd szó közös pecázásról?

- Sőt, nem csak Roland, hanem Diego Vela és Dr. Szabó Zsolt, a DVTK kluborvosa is nagy horgász. Láttam már fényképeket, és mesélték, hogy bőven van lehetőség az ilyesfajta kikapcsolódásra. Egyelőre az időjárás nem teszi lehetővé, de amint lesz adandó alkalom valószínű elmegyünk majd valamelyik tópartra horgászni egyet.    

- Mesélték előzetesen a többiek milyen mérkőzés lesz a Ferencváros elleni?

- Mesélték, hogy komoly presztízzsel bíró, parázs összecsapás lesz sok szurkoló előtt. Engem nem az ellenfél motivál. Lehet az a Dinamo Kijev, de akár a Real Madrid is. Teljesen mindegy kivel játszunk, nekem a saját játékomra, a saját feladatomra kell figyelni. Mindenkinek a maximumot kell kihoznia magából minden egyes mérkőzésen.


- Utólag hogyan értékeled a mérkőzést?

- Nagyszerű meccs volt. Jó volt látni, hogy mindenki boldog a győzelem után. Nem játszottam még korábban a Ferencváros ellen, idáig nem játszottam Debrecenben, és nem nyertem még bajnoki mérkőzést sem Diósgyőrben. Most viszont nagyszerű győzelmet sikerült aratni, mentünk előre és meglett az eredménye. Nagyon örülök, hogy örömet okoztunk a szurkolóinknak. Lenyűgözött, hogy a mérkőzés lefújását követően mennyien maradtak, és énekeltek nekünk. Fantasztikus érzés volt. Nagyon örülök, hogy sikerült nyernünk és remélem ezután már csak előre tekinthetünk.  

- Minket meglepett, hogy a védelem bal oldalán láthattunk a pályán. Mennyire volt szokatlan számodra a szerepkör?

- A szakmai stáb előzetesen természetesen alaposan kielemezte a Ferencváros játékát. Ezután mondta Bódog Tamás, hogy ezúttal baloldali védőként számít rám, elmondta miért és hogy mit vár el tőlem. Tudtuk, hogy a Ferencvárosnak nagyon jó és gyors támadóik vannak. A feladatom egyszerű volt, hisz ezekkel a szélsőkkel kellett felvennem a versenyt és amikor lehetőségem nyílt rá, bekapcsolódnom a támadásokba. A mérkőzés után Bódog Tamás csak annyit mondott, nem volt rossz (nevet - a szerk).   

- Mire számítasz a Videoton ellen?

- Azt gondolom, ha sikerül újra hasonló játékot produkálni, mint az elmúlt hétvégén, akkor bárki ellen felvehetjük a kesztyűt. Természetesen videón ki fogjuk elemezni a Videoton játékát is, és ennek megfelelően a szakmai stáb majd kialakítja a nyerő taktikát. Az biztos, hogy remek hangulatban várjuk az összecsapást, és remélem sikerül újra egy jó és győztes mérkőzést játszanunk.