- Hogyan értékeled a mögöttünk hagyott évet?
- Nem is tudom, hol kezdjem. Annyi minden történt velünk, kellett egy pár hét ahhoz, hogy ez leülepedjen bennem. Tavaly nyáron fantasztikus lehetőséget kaptam azzal, hogy ezt a csapatot irányíthassam. Ez volt a szikra, amely újra tüzet gyújtott bennem, hogy a jégkoronggal foglalkozzak. Kivételes képességű és kivételes személyekből álló csapat gyűlt össze. Igazi kihívás volt négy különböző fronton is harcolni. Úgy érzem hatalmas sikereket értünk el, de azért van bennem hiányérzet. A Kontinentális Kupában két győzelem sem volt elég arra, hogy eljussunk a négyes döntőig, a Visegrád Kupában pedig csak egy büntetőre voltunk a még nagyobb sikertől. A Magyar Kupát megnyertük, de a bajnokságban nem sikerült ismét címét védeni.

- Mi volt ennek az oka?
- Ez egy nagyon sokrétű kérdés. Az a legfontosabb, hogy nem tudtunk újra csúcsformába kerülni. Már a középszakaszban is érezhető volt, hogy kicsit fáradt a társaság, és azzal hogy ott a MAC előttünk végzett, nagy előnybe került. Sok apró sérülés, valamint a csapatkapitány eltiltása is nagyon érzékenyen érintett minket. Úgy érzem, ha az ötödik meccsen mi győzünk a hosszabbításban, az még elbizonytalaníthatta volna az ellenfelünket, nekünk pedig új erőt adhatott volna, de egy szerencsés gól eldöntötte a párharcot. Több volt ebben, nem volt ekkora különbség a két csapat között, de így is nagyon büszke voltam a srácokra, mert hihetetlen munkát végeztek el a szezonban.

- Adódik a kérdés, hogy akkor miért nem folytatod a munkát?
- Ki kell emelnem, hogy a DVTK Jegesmedvéknél eltöltött egy évem életem egyik legszebb és legjobb szezonja volt. Az elnök úr, a csapatmenedzser, a teljes stáb, és mindenki a klub körül fantasztikus munkát végez. Nem kívánhat ettől jobb helyet egy edző arra, hogy dolgozhasson. Kiváló szerződési ajánlatot kaptam a következő évadra, és a szlovák Extraligában való szereplés még további motivációt adott. Sajnos azonban a feleségem munkahelyet váltott, és míg a korábbi helyén úgy nézett ki, hogy meg tudja oldani, hogy legalább a szezon egyik részében velem legyen, itt ez megoldhatatlannak bizonyult. Ezen felül van egy családi vállalkozásunk, amelyet a fiam egyedül vezetett az elmúlt évben, és hazaérkezve azzal szembesültem, hogy nagyon egyedül maradt ezekkel a dolgokkal. Így mindent összevetve, sajnos nem tudtam elvállalni a következő szezont. Sajnálom, hogy nem tudtam a csapattól és a szurkolóktól sem elbúcsúzni, remélem ők is hasonlóan szép emlékeket fognak őrizni rólam, mint amilyeneket őrzök én róluk. Nagyon sok sikert kívánok a csapatnak a következő évadra!