- Az előző bajnoki szezon 8. fordulójában, a DVSC - DVTK találkozó második félidejének derekán léphettél először pályára az NB I.-ben. Mennyire ért váratlanul a lehetőség?
- Nagyon váratlanul ért az egész, hiszen azon a hétvégén voltam először a keret tagja. Ráadásul ki-ki helyzetben, 1-1-es állásnál jelezték, hogy készüljek, mert hamarosan be kell állnom. Sajnos a csapat számára sem sikerült jól az a mérkőzés, és a saját szempontomból sem úgy sikerült a debütálás, ahogy szerettem volna. Gyorsan kellett felvennem a meccs ritmusát, és talán emiatt is kicsit idegesen szálltam be. Sok volt a pontatlanságom, kicsit kapkodó volt a játékom, de nyilván egészen más volt a mérkőzés irama, mint egy NB III.-as találkozónak.

- A szezon végén a Paks, illetve a Ferencváros ellen már kezdőként szavazott neked bizalmat immáron Fernando Fernandez. Jobban sikerült ez a két mérkőzés?
- A Paks elleni mindenképpen. Így utólag azt tudom mondani, hogy azon a mérkőzésen jól ment a játék. Sikerült megoldani azokat a feladatokat, amiért Fernando a pályára küldött. Egy hét múlva a Ferencváros ellen azonban voltak hibáim, amiket ráadásul az ellenfelek ki is használtak, ami nem meglepő, hiszen ezen a szinten azonnal megbüntetnek. Összességében azt tudom mondani, nagyon jó tapasztalatszerzés volt az a három találkozó, amin szerepet kaptam. Úgy érzem azzal, hogy egy ideje folyamatosan az első csapattal készülhetek, és azalatt a közel 200 perc alatt, amit a pályán töltöttem az élvonalban sikerült fejlődnöm.


- A szurkolók pedig szépen lassan megtanulják a neved. Mit érdemes tudni az eddigi pályafutásodról?
- Ózdi vagyok, így a kohászvárosban ismerkedtem meg a labdarúgással, innen indult a pályafutásom. Az U13-as korosztályban egy fél évet töltöttem Kazincbarcikán, majd egy Kelet-válogatott összetartáson felfigyelt rám Szentiványi József, a DVTK scout-ja. Felvették velem és a szüleimmel a kapcsolatot, és az U14-es korosztályban már a DVTK-nál kezdtem el a felkészülést. Az elmúlt években pedig végigjártam a szamárlétrát Diósgyőrben a különböző korosztályos csapatokban.

- Hogyan jellemeznéd magad?
- Ballábas vagyok, úgyhogy elsősorban a bal oldalon érzem igazán otthonosan magam, a védelemben. A szerdai edzőmérkőzésen ugyanakkor középpályásként léptem pályára és igyekeztem megoldani a rám bízott feladatot. A magasabb játékosok közé tartozom, erős testfelépítéssel, amit próbálok is kamatoztatni a pályán. A szélső védők és a szélsők feladata a mai labdarúgásban, hogy oda-vissza bejátsszák a pályát, erre törekszem én is.

Még hozzá kell szoknom az élvonalbeli ritmushoz, sokkal pontosabban és fegyelmezettebben kell játszanom. Ugyanakkor szeretnék többször előre menni és jó beadásokkal gólhelyzetbe hozni a társakat. Sokan mondják, többek között Pepe (Bacsa Patrik - a szerk.) is azt nyilatkozta korábban, hogy az NB I.-ben könnyebb játszani, mint az alacsonyabb osztályokban, vagy az utánpótlásban, de ez szerintem nem teljesen igaz. Lehet, hogy rosszabbak a pályák, vagy keményebbek az ellenfelek, de az az iram, ami az NB I.-et jellemzi, az egészen más teljesítményt igényel. Így gondolkodásban is fel kell vennem a ritmust, illetve a mögém beívelt labdákat is jobban kell lereagálnom, úgyhogy van bőven miért dolgoznom az elkövetkezendő időszakban.

- Tavaly ősz végétől készülsz a DVTK első csapatával, amelynek mára stabil tagja lettél.
- Örülök, hogy sikerült megragadnom az első csapat keretében és a felnőtt csapat játékosaival készülhetek hétről-hétre, ami mindenképp a fejlődésemet szolgálja. A tavalyi évben volt egy nagyon makacs sérülésem, ami nagyban befolyásolta elsősorban az őszi szezonomat, hiszen hosszú ideig nem tudtam száz százalékos munkát végezni. Hála Istennek a kezeléseknek köszönhetően ez a sérülés rendbe jött, így a szezon második felében már teljes értékű játékosként állhattam a szakmai stáb rendelkezésére.


- Saját nevelésű játékosként kerültél be az első csapat öltözőjébe, gyorsan befogadott a közösség? 
- Nem volt nehéz dolgom, az első perctől teljes értékű tagnak éreztem magam az öltözőben. A csendesebbek közé tartozom, nem nagyon hallatom a hangomat, de nincs ezzel gond, abszolút befogadóak és segítőkészek voltak a társak.

- Komoly potenciált látott benned már Bódog Tamás is, és Fernando Fernandez is hasonlóan jó véleménnyel van rólad. Teher ez, vagy inkább lehetőség?
- Egy nagyon komoly lehetőség ez számomra, amivel élni szeretnék. A tavalyi sérülésem mára a múlté, és szeretném bizonyítani, hogy mire vagyok képes.

- Milyennek láttad az elmúlt napokat, heteket?
- Fárasztóan telnek a hétköznapok, ugyanakkor nem panaszkodom. Azzal, hogy labdával végzünk majdnem minden gyakorlatot sokkal élvezetesebbek az edzések. Rengeteg labdatartó játék van a tréningeken, ami nyilván egy másik stílus, mint ami korábban jellemző volt, de úgy gondolom, jól fekszik a csapatnak.

- Túl van az együttes két felkészülési mérkőzésen, szombaton következik a harmadik ellenfél. Hogyan értékeled az elmúlt két találkozót?
- Ebben az időszakban a terhelés az elsődleges, és az, hogy a szakmai stáb elképzeléseit megvalósítsuk. Úgy gondolom rendben volt az első két felkészülési mérkőzés, bár szerdán vereséget szenvedtünk a Kisvárda ellen, mégis úgy érzem, uraltuk a találkozót. Jó munkát végzünk, és biztos vagyok benne, hogy ez eredményre fog vezetni a bajnokságban.