- Szerencsés embernek tartod magad?
- Kifejezetten nem nevezném magam szerencsésnek, különösen nem mostanában, kétszer is kifelé pattant a labda a kapufáról, de nem zavar, ha meg kell dolgoznom a céljaim eléréséért.

- Mégis két különböző folytatása lett a kapufáidnak, az MTK ellen gól született belőle, míg a Haladás ellen nem.
- Az MTK ellen a lövésembe beleért egy védő, így lett egyáltalán kapufa, de ha nem Balogh Béla lábáról pattan be a labda a kapuba, akkor én lövöm be, mert pont az irányomba gurult. Jól esett volna a lelkemnek, ha az én nevem mellé kerül a gól, de így sem lehetek szomorú, mert nyert a csapat, és végső soron az a legfontosabb. A Haladás ellen a pattogó labda miatt nehezebb helyzetből lőttem ráadásul a gyengébbik lábammal, de jól találtam el, centiken, talán millimétereken múlt a gól, nem tudom emiatt hibáztatni magam. Talán az előbb emlegetett szerencse ezúttal nem állt mellém. Dolgozni kell, sokat gyakorolni, és akkor legközelebb nem kell a kapufában bízni.

- Nem góllövő csatárként tartanak számon, mégis rendre odakerülsz a kapu elé.
- Soha nem is ontottam a gólokat, de minden játékos önbizalmának jót tesz, ha betalál néha. Most sincs probléma az önbizalmammal, de sosem árt erősíteni apró találatokkal. Nincs rajtam külső nyomás, hogy feltétlenül gólt kell lőnöm, de a csapat tagjaként nekem is ki kell vennem a részemet a sikerből, amennyiben lövőhelyzetbe kerülök, akkor el kell vállalnom, nem adhatom át a labdát, és ezzel együtt a felelősséget. Szombathelyen a második félidőben ismét elvállaltam volna, de úgy láttam, Florent (Florent Hasani - a szerk.) jobb helyzetben van, amit góljával be is bizonyított, így passzoltam.

- Kanyarodjunk vissza a pályafutásod elejére! Hogy kezdődött?
- Édesapám a mai napig focizik az öregfiúk között, hetente kispályázik, egyszerűen imádja. A bátyám, Balázs az NB III.-ban szereplő Pénzügyőr labdarúgója, az egyetem mellett játszik. Lett volna lehetősége profivá válni a Videotonban, de inkább a tanulást választotta. Ezek után előttem nem is állt más út, csak a labdarúgás, amit ötévesen kezdtem, és 14 éves koromig a Videotonban játszottam. Ekkor jelentkeztem a Puskás Akadémiára, ahol öt évet töltöttem el, négy évig kollégistaként, az ötödikben pedig részben bejáróként. Az eleje nagyon kemény volt, ilyen fiatalon nem egyszerű otthagyni a szülői házat, de ahogy belerázódtam, úgy éreztem magam egyre jobban. Utólag is azt gondolom, jó döntést hoztam, mert ez is segített a profi pályafutásra való felkészülésben. A csapat is jól szerepelt, U16-tól sorra nyertük a bajnokságokat, és nekem is jól ment, idősebbek között is játszottam, sokat fejlődtem, és végig hívtak a korosztályos válogatottakba is.

- Ekkor jött el a minden fiatal számára legnehezebb időszak, neked hogyan sikerült beilleszkedni a felnőttek közé?
- A legnagyobb tehetségek kivételével mindenkinek a pályafutásában eljön ilyenkor egy fél-, egyéves hullámvölgy, amikor nem szabad föladni, hanem még keményebben kell dolgozni. Akkor is fejlődni kell, amikor esetleg a felnőttek között nem jutsz játéklehetőséghez. Ez velem is megtörtént, amikor a második csapathoz kerültem, de előfordult, hogy az első csapat bő kerete miatt visszajátszóknak köszönhetően csak egy-két olyan labdarúgó lépett pályára a hétvégén, aki hét közben velünk edzett. Örömmel tértem vissza a Videotonhoz, jól sikerült az első fél év, négy Európa Liga-selejtező mérkőzésen léptem pályára, a Partizan ellen több, mint egy félidőt kaptam Belgrádban. Elmondhatom, hogy hamarabb debütáltam a nemzetközi kupában, mint a magyar bajnokságban. Télen viszont én is és a vezetőség is azt látta, hogy a kevés játéklehetőség miatt jobban teszem, ha tavasszal a másodosztályban, Nyíregyházán szereplek kölcsönben. Ez viszont egyáltalán nem jól sült el. Nyáron visszatértem Székesfehérvárra, majd két nappal az átigazolási szezon lejárta előtt elfogadtam a DVTK hívását, a Videoton pedig elengedett kölcsönbe.

- Adott a kérdés: miért?
- Még Felcsútról ismertem Tajti Józsefet, illetve legalább ennyire fontos, hogy biztos lehettem benne, ő is ismer engem. Ha ő hív, akkor nem vaktában bízik bennem, hanem képesnek tart arra, hogy segítsek a DVTK-nak. Abból a szempontból is jó döntést hoztam, hogy nagyon befogadó az öltözői légkör, mindenki segít, nem csak a magyarok, hanem a külföldiek sem konkurenciaként, hanem csapattársként tekintenek rám, és ez igaz a többi újonnan érkezőre is.

- Ennek köszönhető, hogy egyre jobban csapatként működik a DVTK, és egyre jobban működik a belső hármas is?
- Ennek is. Ugyanakkor az is igaz, hogy Makival (Márkvárt Dávid - a szerk.) fél évet együtt játszottunk a PAFC csapatában, Matyival (Tajti Mátyás - a szerk.) még régebbre nyúlik vissza a barátságunk. Együtt jártunk a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára, és a korosztályos válogatottak összetartásain mindig szobatársak voltunk, miként manapság is az idegenbeli utazások alkalmával. Rendkívül jól ismerjük egymást, sok időt töltünk együtt a pályán kívül is. Sokszor közösen főzünk, FIFÁ-zunk, de hármasban szurkolunk a DVTK Jegesmedvék mérkőzésein is. Székesfehérvárott sokat jártam az Alba Volán meccseire, és amikor DVTK hívott, már akkor tudtam, itt is játszik egy jó hokicsapat. Milyen érdekes, hasonló utat járt be a két társaság, szinte egyszerre kaptuk el a fonalat, és egyszerre indultunk el fölfelé.

- Sok egyéb tényező mellett annak is köszönhető, hogy a kezdeti 4-3-3-as felállást 3-5-2-re cserélte a csapat. Jobban érzed ebben magad?
- Korábban játszottam már hasonló felállásban, de bevallom, Diósgyőrben szerettem meg, talán azért, mert most játszanak mellettem olyan társak, akikkel jól megértem magam. A három belső védős rendszerben sokkal többet kell futni a középpályásoknak, hiszen védekezésben nem mindig ugyanazzal az ellenféllel találkozunk, néha a ki kell lépni felfutó szélső védőre, máskor a középső középpályásra vagy akár a játékba belépő belső védőre. Támadásban viszont elvárás felénk, hogy fölérjünk a 16-oson belülre, ami azzal is jár, hogy esetleges labdavesztést követően lehet sprintelni visszafelé. Úgy vélem, ebben a játékrendszerben létszámfölényt tudunk a pálya közepén kialakítani, ami akkora előnyt biztosít, hogy felülír minden más hátrányt.

- Neked mi a feladatod?
- Nagyon szeretem ezt a felállást, mert nem köt gúzsba. A modern fociban valamennyit mindenkinek kell védekezni, ugyanakkor megkapom a lehetőséget a támadásra, márpedig támadni jobban szeretek. Aki hármunk közül hátrébb játszik (ez általában Maki), az kevesebb kockázatot vállalhat, ő nem veszítheti el a labdát, neki a biztos megoldást kell választania. Aki előrébb, az bátrabban vállalkozhat (mögöttünk ott a védelem és még egy középpályás is biztosít) a cselek mellett hosszú indításokra,  oldalváltásokra, amit el is várnak tőlünk. Nekem a rövidpasszos, gyors, kombinatív játék fekszik, tőlem ne is várja senki, hogy kicselezzek öt védőt. Matyi is szereti a rövidpasszos játékot, de ő az egy az egy elleni párharcokat is szívesen felvállalja, és jó százalékban meg is oldja.

- Biztos nem mondanád, de amióta rendre a kezdőben kapsz helyet, azóta változott meg a játék képe.
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy jókor érkeztem, mert akkor kezdett összeállni a csapat. A Paks elleni egy percet inkább gesztusként értelmeztem, hiszen alig melegedtem meg Diósgyőrben, majd egy héttel a hátam mögött Mezőkövesden már egy félidőt kaptam, utána viszont sorra jöttek a teljes mérkőzések. Nem könnyen éltem meg, amikor nem jöttek az eredmények, de a hétköznapokban mégis mosolyogva végeztük a munkát, hiszen profik vagyunk, bíztunk magunkban, és minden mérkőzésre úgy készültünk, hogy most vagy soha. Végül beérett a munka gyümölcse, most már pontokat is tudunk szerezni.

- Mit történt?
- Rendkívül önbizalom romboló az eredménytelenség, de amikor láttuk, hogy elkezdett működni a játékunk, és utána jöttek az eredmények is, akkor mindenki elhitte, hogy meg tudjuk valósítani  a vezetőedző által elképzelt taktikát, és a mérkőzéseken is be tudjuk mutatni az edzésen gyakorolt játékelemeket. Az idő is a segítségünkre sietett, már jobban működnek a sorok között kapcsolatok, a védők mozdulataiból olvassuk, merre folytatódik a játék, és a támadók is hamarabb tudnak reagálni a középpályások megoldásaira. Összeérett a csapat.

- A DVTK keretének sajátossága, hogy rengeteg a fiatal a csapatban.
- A korunkból adódóan sokunknak nincs nagy rutinja, amit nagyobb akarással kompenzálunk, hiszen nekünk minden mérkőzésen, minden egyes percben bizonyítanunk kell. Futni is többet tudunk, mint egy jóval harminc fölötti játékos, ráadásul ebben személy szerint erős is vagyok. Az öltözőben viszont nem válik el élesen kor szerint a társaság, még ha a vezéregyéniségek természetesen nem közülünk kerülnek ki.

- Lehet a DVTK fegyvere, hogy rajtad kívül Florent Hasani és Martin Juhar is átlagon felüli bal lábbal rendelkezik?
- Az biztos, hogy Tamás Márkot is ide számolva kevés csapat rendelkezik ennyi ballábassal. Abból a szempontból biztosan hasznos, hogy a pontrúgásokat könnyebb így a kapu elé kanyarítani. Korábban egy sérülés miatt két hónapon keresztül ballal szinte labdába sem érhettem, akkor rengeteget használtam a jobbot, ezért ma már nem ijedek meg, ha oda jön a labda, azt is elvállalom.

- Viszont személy szerint neked hátrány lehet, mert egyelőre nem férsz oda a szabadrúgásokhoz.
- Ez igaz, az utánpótlásban minden balos pontrúgást én végeztem el, Diósgyőrben viszont több jó rúgótechnikájú játékos is szerepel. De számomra ez is egy kihívás, ahogy a beszélgetés elején is mondtam, számomra nem probléma, ha meg kell küzdeni valamiért, nem pedig az ölembe hullik. Sokat kell még tanulnom, gyakorolnom ezen a téren is, és akkor biztosan eljön az én időm is.

- Hogyan láttad a Kisvárda elleni mérkőzést?
- A találkozó első részében helyzeteket alakítottunk ki, sajnos egy kivételével nem mentek be, és ezen az sem változtatott, hogy emberelőnybe kerültünk. Nem éreztem a csapatban az elmúlt hetek átütő erejét, amire nagy szükségünk lett volna egy ilyen betömörülő ellenféllel szemben. A Kisvárda védekező taktikával érkezett, ellenünk inkább támadó felállással játszottak a csapatok. Meg kell tanulnunk erre is reagálni, mert támadással lehet meccset nyerni. 

- Amikor emberelőnybe került a csapat, szinte azonnal lekaptak a pályáról, milyen érzés volt?
- Végig szerettem volna játszani a mérkőzést, de mindig tiszteletben tartom a szakmai stáb döntését. Nem indokolta Fernando Fernández a döntését, de nem is kell. A cserém a létszámfölényre történő reagálás lehetett, hiszen csatár jött be helyettem, de azt is el kell ismernem, nem teljesítettem úgy, mint a korábbi mérkőzéseken. Dolgozom tovább, bízom benne, Pakson ismét 90 percet tölthetek a pályán.

- Mire számítasz az utolsó idei fordulóban?
- Összességében nézve jó periódusban vagyunk, ennek megfelelően jó játékot várok magunktól. Igaz, négy mérkőzése tart a veretlenségi szériánk, az utóbbi két találkozó után mégis némi hiányérzet maradt bennem. Bízom benne, tovább tudjuk nyújtani ezt a sorozatot, és ha győzni tudunk, akkor nekünk és a szurkolóknak is kellemesen telnek az ünnepek.

Névjegy

Név: Szabó Bence
Születési idő:  1998. január 16.
Születési hely: Székesfehérvár
Poszt: középpályás

Sikerei
Korosztályos válogatott (U17, U18, U19, U21)
Magyar bajnok (2017/2018, Videoton)

Pályafutás
2018/2019 DVTK (kölcsönben - NB I.) 10/0
2018/2019 MOL Vidi FC II (NB III.) 4/0
2017/2018 Videoton FC (NB I.) 6/0
2017/2018 Videoton FC II (NB III.) 7/3
2017/2018 Nyíregyháza Spartacus (kölcsönben - NB II.) 7/0
2015/2016 Puskás Akadémia FC (NB II.) 4/0
2015/2016 Puskás Akadémia FC (NB III.) 12/0
2015/2016 Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U19 
2014/2015 Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U19
2013/2014 Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U17
2012/2013 Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U17, U15
2012/2013 Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U15 
2011/2012 Videoton FC 
2010/2011 Videoton-Puskás Akadémia
2009/2010 Videoton utánpótlás
2004-2009 Maroshegy SE 
2003-2004 Fehérvár Junior FC