Géczi István 10 évesen kezdett asztaliteniszezni az akkori legnagyobb, legeredményesebb miskolci klubban, a MÉMTE szakosztályában, ahol kiváló edzők oktatták az alapokra. A rengeteg tehetséges ifi játékost nem tudták foglalkoztatni az akkori NB I.-es felnőtt élcsapatban, így került a Borsodi Kinizsi NB II.-es csapatához. Itt éveken keresztül meghatározó játékos volt és csak a szakosztály megszűnését követően került át a BÉM SE (későbbi nevén BÉM-Diósgyőr SE) csapatába 1996 nyarán. Valószínű, hogy sportágtörténeti kuriózum, hogy több mint húsz éven át egy összetartó, baráti csapat tagjaként idényről-idényre járta a Dunán-inneni terület városait, sok-sok sportbarát elismerését kivívva hatalmas balkezes pörgetéseivel.

A DVTK asztalitenisz szakosztályának megalapításával a Borsodi Volán és a Diósgyőri ASE játékosai is átkerültek az új egyesülethez, de a DVTK II. csapatában a régi társakkal az NB II.-ben továbbra is játszott és besegített a gyermekek edzéseinél. Az őszi szezon előtt jelentette be, hogy ezt az évadot kihagyná, a családjával szeretne több időt eltölteni. Decemberben többek kérésére újra edzésbe állt, hogy tavasszal a bennmaradáshoz segítse a MEAFC NB II.-es újonc csapatát. Egy ilyen futóedzést követően nem tért már vissza családjához, szíve váratlanul megszűnt dobogni.

Gyászolja felesége, Csilla, gyermekei, Levente és Gábor, édesanyja, a DVTK és miskolci asztaliteniszező barátai illetve az országban az a rengeteg ellenfél, sportbarát, akikkel a közel 40 éves sportpályafutása alatt találkozott.

Temetése 2019. január 4-én, pénteken 14 órától a miskolci Mindszenti temetőben lesz.

Emlékét megőrizzük!