- Melyik volt az eddigi legjobb diósgyőri meccsed?
- A Honvéd elleni debütálás és a Paks elleni találkozó. Volt klubom ellen léptem első alkalommal pályára a DVTK mezében, nyert a csapat, győztes gólt lőttem, minden összejött. A Paks elleni is jól ment a játék, ráadásul ismét az én gólommal nyertünk. A kisvárdai találkozó is az lehetett volna, de ott az utolsó pillanatban kapott góllal elvesztettünk két pontot. Nagyon szerettünk volna nyerni, sokáig vezettünk is, a végén mégis kicsúszott a kezünkből a siker, vereségként éltük meg ezt a találkozót, még ha kaptunk is egy pontot.

- Most már megmelegedtél Diósgyőrben, hogy érzed magad?
- Már az elején jól fogadtak a társak, és az idő múlása csak megerősítette, hogy jó közösségbe kerültem. Egy rosszul sikerült, vesztes mérkőzés után természetesen mi sem lehetünk boldogok, de utána napról napra próbálunk kijönni belőle, és később már a hangulatra sem lehet panasz.

- Neked mi a technikád, hogyan tudod túltenni magad egy kellemetlen élményen?
- A győzelmet és a vereséget is fel kell dolgozni. A mérkőzések után igyekszem minél több időt tölteni a családommal, a barátokkal, és minél inkább kikapcsolódni. Az ő társaságukban töltődök fel a következő hétre, így könnyebb felkészülni a mérkőzésekre. Ilyenkor sétálunk a városban, beülünk egy étterembe, vagy megnézünk egy filmet, az apropó tulajdonképpen szinte teljesen mindegy, a lényeg az, hogy együtt legyünk.

- A családot mindenki kapja, a barátokat viszont maga választja. A te barátaid sportolók vagy “civilek”?
- Természetesen vannak sportoló barátaim, de az igazán közeli barátokkal már gyerekkoromtól jóban vagyok. Ennek ellenére velük is megy a szakmázás, sosem titkolják, hogyan látják a teljesítményem, és mindig jobban tudják, mint az edzők és a labdarúgók (nevet -  a szerk.). Persze ez a zrika része, mindig támogatnak, és mögöttem állnak, bármi történjen is velem.

- És a hétköznapok során?
- Ilyenkor az edzésen elvégzett munka okozta fáradtság kipihenése, és a mérkőzésre való felkészülés a legfontosabb. Uszodába szoktam járni, nem vagyok egy Hosszú Katinka, de jól esik néhány hossz erejéig a vízben regenerálódni, utána pedig szaunázni. A társakkal eljárok étterembe, otthon pedig jöhet a playstation, a csapattársakkal online fifázunk, vagy valami lövöldözőset játsszunk. Ezen kívül szeretek olvasni, elsősorban útikönyveket forgatok. Nem bírnék ki egy hetet a tengerparton fekve, inkább szeretem felfedezni a vidéket. A nyáron a Japánhoz tartozó Okinava közelében található Zamami-szigeten jártam, csodás volt a napfelkelte, és teknősökkel is úsztam az óceánban. Bejártam a környéket, megkóstoltam a helyi specialitásokat, imádok újdonságokat kipróbálni.

- Térjünk vissza a focihoz! Hogyan lettél labdarúgó?
- Kelenföldön nőttem fel, egy közeli grundon játszottam a barátokkal, innen vezetett a Goldballhoz az utam. Akkoriban ez volt az egyik legjobb magyar utánpótlás-nevelő műhely, Botka Endrével már kiskoromban együtt játszottunk. A klub a Honvéddal állt kapcsolatban, így a teljes korosztály ott folytatta, majd én felvételt nyertem a Magyar Futball Akadémiára is. Az élvonalban 2013 augusztusában debütáltam, és a Honvédban nagyon sok mindent megéltem. Küzdöttünk a kiesés elkerüléséért, és játszottunk a bajnoki aranyéremért is, sokat köszönhetek a klubnak.

- Ezt követően másfél évet játszottál Felcsúton, és egy fél évig a román élvonalbeli Sepsi OSK színeiben szerepeltél.
- A PAFC csapatával feljutottunk az NB I.-be, ahol később egyre kevesebb játéklehetőséget kaptam, ezért elfogadtam a háromszékiek ajánlatát. Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártam, és a visszatérésem után Felcsúton sem sok jóval biztattak. A DVTK-nál viszont próbálok élni a sok lehetőséggel, de az egyéni célokat ezúttal megelőzi csapatcél, a bennmaradás.

- Eddig ötször kezdtél, háromszor becserélt Fernando Fernández, elégedett vagy?
- Számomra az a legfontosabb, hogy minden mérkőzésen megkapjam a lehetőséget, az már csak részletkérdés, hogy a stáb hogyan taktikázik: az elejétől pályára küld, vagy úgy gondolják, a végén tudok valamit hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Az a lényeg, hogy a rendelkezésre álló időben kiadjam magamból a maximumot. Ahogy a csapat, úgy az én teljesítményem is kissé hullámzó, de előbb-utóbb kijövünk belőle, és kiharcoljuk a bennmaradást.

- Kezdőként és csereként, támadóként és középpályásként, a csatártársak mellett és csatártársak előtt is szerepeltél már a DVTK-ban. Egyáltalán játszottál-e már kétszer egyforma feladattal?
- Valóban variáljuk a felállásokat, esetenként akár mérkőzés közben is változtatunk, emellett minden találkozón az adott ellenfélhez igazítjuk a játékunkat. Alapvetően szélső támadóként érzem jól magam a pályán, ha jobbról befelé tudok indulni, az fekszik nekem. Az MTK ellen új feladatkörben, középpályásként kellett helytállnom, Kisvárdán viszont Florent Hasanival kerestük a réseket, ahová be tudtunk indulni. Utóbbi közelebb áll hozzám, néha sikerült is, máskor az utolsó passz nem volt elég pontos. De minden poszton megvan a védekező feladatom is, a részletek ebben az esetben is meccsről-meccsre változnak.

- Támadóként mit gondolsz, hogyan lehet növelni a diósgyőri gólok számát?
- Mindenekelőtt minél több helyzetet kell kialakítani, lőni kell közelről és távolról. Hogy ebből mennyi megy be, az mindig az adott mérkőzés sajátossága, rengeteg apró részleten múlik - mostanában ebből rendre rosszul jöttünk ki -, de a több kísérletből több gól születik, az biztos. A kreatív játék szüli a helyzetet, ezt kell erőltetni, és előbb utóbb csak meglesz az eredménye.

- Hogyan látod a Paks elleni győzelmet, miután aludtál rá néhányat?
- Uraltuk a mérkőzést, a kiállítás előtt és azt követően is magabiztosak voltunk, viszont figyelni kellett, mert minden mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja. Fegyelmezetten játszottunk, sok helyzetet alakítottunk ki, amiből sajnos csak egyet értékesítettünk, nagyobb gólkülönbséggel is nyerhettünk volna, de mindennél fontosabb, hogy győztünk. Most, hogy zsebben van a három pont, tovább kell dolgozni azon, hogy legközelebb nagyobb hatékonysággal értékesítsük a helyzeteket.

- Második gólodat lőtted a DVTK mezében.
- A héten sokat gyakoroltuk a kapu elé érkezést, én külön is. Kiváló labdát kaptam Martintól (Martin Juhar - a szerk.), oda kellett érnem a kapu elé, és utána a hálóba lőni.

- A hétvégén Mezőkövesden játszik a DVTK. Mit vársz attól a találkozótól?
- Számunkra négy döntő mérkőzés maradt a bajnokságból. Mezőkövesdre is a győzelemért utazunk, muszáj pontokat szereznünk. A Paks elleni találkozóhoz hasonló fegyelmezettséggel kell végrehajtani a taktikai utasításokat, legalább ugyanannyi helyzetet kell kidolgozni, és többet értékesíteni. 

- Mi lehet a döntő?
- Ha a helyzetkihasználásunk jobb lesz, és a fegyelmezettebben játszunk, akkor nem lehet probléma.

- Mennyire téma az öltözőben a bajnokság állása, ki van rakva például a falra a tabella?
- A hétköznapokban nem igazán foglalkozunk vele, meccs után azonban természetesen megnézzük a többi eredményt is. Inkább a felkészülésre és a saját munkánkra koncentrálunk. Éppen ezért számolgatni sem számolgatunk, bár azt azért megnéztem, kire milyen ellenfelek várnak. Azt láttam, hogy van, akinek ránézésre könnyebb, másnak nehezebb a sorsolása, az viszont biztos, hogy csak magunkon múlik, hogy jövőre is az élvonalban szerepeljünk. Az előttünk álló mérkőzésekből minél többet kell megnyerni, és akkor mindenki boldog lesz a végén.

- Kölcsönben játszol Diósgyőrben, alakul-e már a folytatás, vagy még képlékeny a sorsod?
- Egyelőre még nem tudok semmi biztosat mondani a jövőmről, jelenleg a bennmaradás kiharcolása az első, utána beszélhetünk a többiről. Jelenleg tényleg a bajnokságból hátra lévő négy mérkőzés a legfontosabb.