- A 2010-es miskolci kölcsönjátékod után, 2013-ban érkeztél végleg hozzánk Székesfehérvárról és az ezt követő szezonokban meghatározó játékossá nőtted ki magad. Összességében mit gondolsz a miskolci karrieredről?

- Azt hiszem, hogy Miskolcra igazolásom pályafutásom legjobb döntése volt. Az első évben pontosan azt kaptam, amire szükségem volt, sok jégidőt és kulcsszerepet egy, - az utána következőkhöz képest -, közepes erősségű csapatban. Az itt szerzett rutin lehetővé tette, hogy meghatározó tagja legyek a háromszoros bajnokcsapatnak. Nagyon élveztem ezt az időszakot, rengeteg szép emlékkel és tapasztalattal gazdagodtam. De sajnos szenvedtem egy térdsérülést, ami azt gondolom nagymértékben befolyásolta az elmúlt két szezont, pedig nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ne így legyen. A hosszú kihagyás után több jégidőre lett volna szükségem, de a vezetőedző már a felkészülés elején tisztázta velem, hogy más szerepet szán nekem az eddigiekhez képest. Igyekeztem a lehető legjobban elvégezni a feladatomat és végig pozitív maradni, de mivel már nem vagyok 18-20 éves, bevallom nagyon nehéz volt kezelni ezt a helyzetet mentálisan. Ezért is gondoltam úgy, hogy eljött a váltás ideje, játszani szeretnék és újra élvezni a játékot.

- Rendkívül eredményes szezonokat tudhatsz magad mögött, és a csapatkapitányi C betűt is viselted. Milyen emlékekkel távozol tőlünk?

- Mióta tudom, hogy már nem itt fogok játszani jövőre sokszor gondolok arra, hogy mennyi minden fog hiányozni, mert annyi szép emlék köt ide. De abba is jó érzés belegondolni, hogy amikor idejöttem még üres volt a csarnok mennyezete, most pedig már jó pár bajnoki zászló lóg ott. Az pedig, hogy ezek többségénél én lehettem a csapatkapitány megtisztelő és büszkeséggel tölt el.

- Milyen érzés volt ennek a közösségnek a tagjának lenni?

- Sokszor elmondtuk és tényleg így is van, hogy a sikereink egyik kulcsa a közösség, amit kitűnő emberek alkotnak es ezek a sikerek még jobban összekovácsoltak minket. Nekem 6 évig megadatott, hogy a barátaimmal töltsem a “munkaidőmet”, amiért nagyon hálás vagyok. De meg kell említenem mindenkit, aki a csapat körül dolgozik, felszerelés-menedzsert, egészségügyi stábot, akik amellett, hogy remek munkát végeznek, nagyon jó csapatemberek is.

- Mik voltak a legemlékezetesebb pillanataid az itt eltöltött időd alatt?

- Szerencsére sok volt belőlük. Talán az első bajnoki cím az, amit kiemelnék. Tulajdonképpen a semmiből jött, nem nagyon számítottunk rá a szezon előtt, és ott éreztem a legjobban, hogy örömöt okoztunk sok embernek Miskolcon. Majd egyből utána a Magyar Kupa győzelem Fehérváron feltette az i-re a pontot. De a tavalyi Visegrád Kupa döntő nyitrai visszavágójának hangulatától is libabőrös leszek, mikor a meccs végén a megtelt vendégszektor ünnepelt minket a vereség ellenére is.

- Mit üzennél a szurkolóknak?

- Köszönöm a szurkolóknak a rengeteg támogatást, nélkülük valószínűleg nem tartana itt a miskolci jégkorong. Külön szeretném megköszönni a sok fáradtságot azoknak, akik rendszeresen nagy távolságokat utaztak, hogy idegenben is támogassanak minket. A vezetőségnek pedig köszönöm, hogy részese lehettem a miskolci jégkorong felemelkedésének és, hogy mindig minden feltételt biztosítottak a jó munkához. További sok sikert kívánok a DVTK Jegesmedvéknek!

- Hajós Rolandnak köszönünk mindent, amit a miskolci jégkorongért és a DVTK Jegesmedvék csapatáért tett. További pályafutásához sok sikert kívánunk!