- Négy amerikai esztendő után két évvel ezelőtt érkeztél a DVTK-hoz. Milyen tervekkel jöttél és mennyire sikerült ezeket megvalósítanod?
- Már korábban is nagyon szimpatikus volt számomra ez a klub. Hallottam a nagyszerű szurkolótáboráról, amely mindig a csapata mögött áll, ezért izgatottan érkeztem. A terveim azonosak voltak a klubéval, vagyis vigyük vissza a Diósgyőrt az őt megillető helyre, Magyarország legjobb négy csapata közé. Amint azt az eredmények jelzik is, ez most megvalósult, és emiatt boldog vagyok.
- Az elmúlt két bajnokságban egészen más arcát mutatta a csapat. Mi volt ennek az oka?
- Szerintem a csapatkohézióban keresendő a válasz. A második évi csapatban a lányok közül mindenki nagyon szerette a másikat, nem voltak klikkesedések. Talán kívülről is látszódott, hogy jól küzdöttünk, és jó értelemben meghaltunk a pályán a másikért, illetve a csapatért. Az előző szezonban nem mindenki koncentrált megfelelően, ezzel most nem volt gond. Talán Cziczás László is jobban hitt bennünk, és ezáltal az egész csapatnak könnyebben ment a munka.
- Bár a kosárlabda is csapajáték, az egyéni teljesítmények is fontosak. Te elégedett vagy a sajátodéval?
- Nekem mindig az lebegett a szemem előtt, hogy nyerjen a csapatom és minél jobb legyen a teljesítménye. Azt a feladatot akartam megcsinálni, amit a csapat érdeke megkívánt, és amire az edzőm kért. Nem volt még időm különösebben böngészni a különböző statisztikákat, de érezhetően kevesebbet játszottam az elmúlt idényben, és igazából ez az egyetlen oka annak, hogy úgy éreztem, váltanom kell. A pihenés után nyáron az lesz a legfontosabb, hogy testileg-lelkileg felkészüljek a következő szezonra.
