- Januárban beszéltünk utoljára, amikor a Sopron és a Galatasaray ellen készülődött a csapat. Már akkor látszott, hogy ez egy remek idény lehet, a folytatást pedig ismerjük. Maradt-e benned ezek után hiányérzet?
- Bár voltak nehézségeink, szerintem extra szezont produkáltunk. Ne felejtsük el, két meghatározó játékosunk is megsérült menet közben. Először litván légiósunk, Eglė Šulčiūtė, majd Katona Szidónia pótlását kellett megoldanunk, de ez csak más jellegű játékosokkal sikerült. Az ő (Aija Putniņa és Szűcs Réka - a szerk.) beépítésük nagyon nehéz feladatot jelentett. ezzel együtt egy nagyon emlékezetes Európa Kupa-szereplést produkáltunk, a roppant erős Galatasaray ellen csak nüanszok döntöttek a törökök javára, hiszen még a végjátékban is volt esélyünk a továbbjutásra ellenük. Azt gondolom, büszkék lehetünk erre a teljesítményre, mint ahogy az alapszakaszbeli második helyre is a Sopron mögött. Ugye őket egyszer sem sikerült legyőzni sem nekünk, sem másik hazai csapatnak. A zöld-sárgák kimagaslottak a magyar mezőnyből és ezt a bajnoki döntőben is bebizonyították ellenünk. Ugyanakkor voltak nagyon szép győzelmeink, például Győrben, ahol rendkívül izgalmas mérkőzést tudtunk megnyerni, vagy Szekszárdon, ahol szintén nagyon kevés csapatnak sikerült ez a bravúr. Az alapszakaszban mutatott stabil, kiegyensúlyozott játék eredményezte azt, hogy befutottunk a második helyre. A rájátszásban aztán szerintem a vártnál kicsit talán könnyebben jutottunk a négy közé a Csata ellen, majd  az elődöntőben a Győr ellen játszottunk egy nagyon kemény párharcot. Ellenfelünk a pocsék alapszakaszbeli teljesítmény után teher nélkül játszott, már a Szekszárd elbúcsúztatása is hatalmas bravúr volt a részükről. Hála Istennek helyén volt a szívünk, és a két hazai mérkőzésen, telt ház előtt bebizonyítottuk azt, hogy egyértelműen jobb csapat vagyunk náluk. Szerintem megérdemelten jutottunk tehát a bajnoki döntőbe, aminek a kimenetelét ugyan nem befolyásolta az elődöntőt megelőző kisebb sportpolitikai háttércsata, de azt, ahogy lezajlott, azt véleményem szerint igen. A bajnoki cím megszerzésére reálisan nem volt esélyünk, de ha egy picivel több időnk lett volna felkészülni, talán kisebb meglepetést tudtunk volna okozni, illetve jobban megnehezítettük volna a soproniak dolgát. Összességében a 2018/2019-es azon ritka szezonok egyike, amelyet követően nekem nincs hiányérzetem. Személy szerint nekem edzőként, sportvezetőként ez talán a második vagy harmadik ilyen idényem. Büszkék és elégedettek vagyunk a mutatott produkcióra, amelyet kicsit meg is ünnepeltünk az utolsó sípszót követő napokban.

- Az ezüstérem Euroliga-selejtezőt ér, és feltételezem, a bajnokságban sem szeretnétek alább adni a következő idényben. Milyen tényezőket vesztek figyelembe a jövő évi csapat kialakításakor?
- Az előbb még az idei sikerekről beszéltem, de tisztában vagyunk vele, hogy a szurkolókat már a következő évi csapat érdekli. Az a célunk, hogy hasonló szezont tudjunk összehozni. Ami az Euroligát illeti, két évvel ezelőtt a Győr edzőjeként hasonló problémával szembesültem, hiszen selejtezőre készültünk, majd az utolsó pillanatban a seletezőbeli ellenfelünk visszalépett, és máris a csoportkörben találtuk magunkat, egy nem Euroligára kialakított csapattal. Ez akkor rá is nyomta a bajnoki szereplésünkre a bélyegét. Ezt szeretnénk most elkerülni a DVTK-val. Való igaz, hogy a magyar csapatok elmúlt év európai kupaszerelésének köszönhetően szó volt róla, hogy egyből a főtáblára kerülünk. Abban a sorozatban egyrészt a világ legjobb játékosaiból álló, sokkal erősebb csapatok ellen kellene hétről hétre pályára lépni, másrészt teljesen más feltételrendszernek kell megfelelni például a mérkőzésszervezés terén. Az anyagi lehetőségeinkhez mérten próbálunk olyan döntéseket hozni, amelyekkel a lehető legjobb csapatot tudjuk kialakítani. További nehézséget okoz ezen a téren, hogy WNBA küzdelmei nem érnek véget addig az időpontig, amikor az Euroliga-selejtezőit le kell bonyolítani. Magyarán ha onnan igazolunk játékost, elképzelhető, hogy nem ér ide a selejtezős párharcig. Úgyhogy nem könnyű feladat ez, próbálunk minden lehetőséget és tényezőt figyelembe venni. Azokkal a játékosokkal, akiket maradásra szerettünk volna bírni, igen előrehaladott tárgyalásokat folytatunk, ugyanakkor két-három poszton szeretnénk erősíteni azért, hogy meg tudjuk állni a helyünket, akár Euroligában, akár az Európa Kupában. És ne felejtsük el, hogy a magyar bajnokság is rendkívül erős volt, amit az is jelez, hogy az alapszakaszbeli negyedik helyezett Pécs végül a hetedik helyre csúszott le, a Győr pedig a hatodikról feljött a negyedikre. 

- Szakmai igazgatóként az utánpótlásra is odafigyelsz, amely szintén szép eredményeket produkált az elmúlt időszakban.
- Az utánpótlásban az a legfontosabb, hogy minden korosztályban, évfolyamon legyen két-három olyan játékos, aki a későbbiekben a DVTK felnőtt csapatának - álljon az bármilyen szinten is - rendelkezésére tud majd állni, és ott meg tudja majd állni a helyét. A juniorok és a kadettok között is látom ezeket a lányokat, de azt gondolom, rengeteg mindennek össze kell jönnie ahhoz, hogy ezekből a tehetségek valóban komoly játékosokká váljanak. Próbáljuk ehhez a feltételeket biztosítani számukra, és minél zökkenőmenetesebbé tenni az utánpótlás-kosárlabdából a felnőtt-kosárlabdába való átállást. Nyilván fontos az is, hogy nagy célokért tudjanak játszani a saját korosztályukban. Bár a serdülőcsapatunk az utolsó lépcsőfokban elbukott, de a juniorok és kadettok részesei voltak a négyes döntőnek, ez abszolút pozitív. De ahogy én Király Sándor akadémia-vezetőt ismerem, ő ezzel nem fog megelégedni, és a jövőben próbál majd minden egyes korosztályban még szebb eredményeket elérni. Az én feladatom az, hogy segítsem őt és akadémiát legjobb tudásommal, tapasztalatommal. 

- A bajnoki döntő után a játékosok zöme megkezdte pihenőjét, te azonban mint szakmai igazgató, valamint az U18-as válogatott edzője ezt nem teheted meg. Hogyan alakul a közeljövő programja számodra?
- Szakmai igazgatóként a legfontosabb feladat a következő évi csapat kialakításához szükséges tárgyalásokat lefolytatni és a szerződéseket nyélbe ütni. Ahogy azt már említettem, ez a munka majdnem készen van, ezzel kapcsolatban nyugodt vagyok. Emellett a felnőtt válogatott Székesfehérvárott készül az Európa-bajnokságra. Itt Cziczás László másodedzőként segíti a munkát, illetve játékosunk, Zele Dorina a bő keret tagjaként igyekszik kiharcolni a csapatba kerülést, és ezzel együtt az Eb-részvételt. Az U18-as válogatottal, benne a két ikertornyunkkal, Kiss Angelikával és Vég-Dudás Annával azon dolgozunk, hogy minél sikeresebben szerepeljünk a Szarajevóban megrendezendő U18-as Európa-bajnokságon, majd rögtön utána, anélkül hogy hazautaznánk, az U19-es világbajnokságon Bangkokban. A csoportbeosztásunk mindkét versenyen nehéz, sőt, a vb-n egyenesen ijesztőnek mondanám. A lebonyolítás specialitásának köszönhetően mindkét tornán a negyedik mérkőzés megnyerése a kulcs, ha azon sikeres vagy, fölfele játszol a továbbiakban, ha nem, akkor az alsó nyolc csapat közé kerülsz. Nagyon nehéz dolgunk van, mert ezek a lányok ötven és hetven meccs között játszottak ebben a szezonban. Junior, felnőtt bajnokikat, diákolimpiát, 3×3-at, szóval túl vannak terhelve, ráadásul néhányan még érettségiznek is közben. Ezzel együtt megpróbáljuk a négy hetes felkészülésünkből a lehető legtöbbet kihozni azért, hogy nyugodt szívvel tudjunk elutazni az említett versenyekre. Én mindenesetre bízom a lányokban. Abban biztos vagyok, hogy egyénileg nagyon sokat fognak fejlődni ebben az időszakban, és valamennyien kíváncsian várjuk, mire lesznek képesek játékosaink a világ egy évvel idősebb legjobbjai ellen, szokatlan körülmények között a távoli Thaiföldön. Itt nem titkoltan a tapasztalatszerzés a cél. Azt követően tíz nap pihenés után augusztus közepén már kezdjük is a munkát a DVTK-val.