- Kezdjük a beszélgetést az alapoknál! Rui Pedro Couto Ramalho a teljes neved, ebből a Rui Pedrót használod a pályán. Miért a két keresztnevedre esett a választás?
- Valójában nem választottam, mert egészen kicsi koromtól Rui Pedrónak hívtak, így amikor hivatalosan is felmerült ez a kérdés, addigra már régen eldőlt. 

- Számos jól ismert klubban szerepeltél karriered során. Hogyan kezdődött a pályafutásod?
- Igen, a DVTK a 11. profi csapatom. Porto mellett a Douro folyó túlpartján található Vila Nova de Gaia városában születtem, és a helyi Leverense csapatában kezdtem focizni. Kilencéves koromban figyelt fel rám az FC Porto, és csodálatos tíz esztendőt töltöttem az akadémián. Ott tanultam meg mindent a fociról, egy álom vált valóra, amikor a gyerekkorom óta rajongott csapat színeiben mutatkoztam be a portugál élvonalban. Ráadásul minden családtagom és barátom a “Sárkányoknak” szurkol.

- Sorra jelennek meg a világfutball térképén a jobbnál jobb portugál labdarúgók, mit tudnak a portugál akadémiákon?
- Igazából semmi extrát, csak a jól felkészült szakemberek a kiváló körülmények között ki tudják hozni a fiatalokból a bennük rejlő tehetséget. Ehhez járul még hozzá a Porto nagyszerű tehetségkutató hálózata, így a korosztályos csapatokba a legígéretesebb fiatalokat gyűjtik össze. 

- Valami mégis lehet, hiszen jelen pillanatban Portugália a címvédő a labdarúgó Európa-bajnokságon és a Nemzetek Ligájában, a futsal Eb-n, valamint a szintén kontinensbajnokságnak számító Európai Strandlabdarúgó-ligában is.
- Álszerénység lenne tagadni, hogy jelen pillanatban nagyon jó a portugál foci. A foci minden ágában sorra épülnek a pályák, a topklubok egészen kiváló létesítményekkel rendelkeznek, a tehetségek pedig akár 17 évesen bemutatkoznak az első csapatban, 20 éves korára pedig kész labdarúgónak számítanak. Általánosságban a portugál játékosokra jellemző a technikás foci, a hibátlan labdakezelés, a jó passzkészség.

- Amikor Messit és Cristiano Ronaldót összehasonlítják, mégis az argentint szokás ösztönös zseninek, a portugál foci ikonját pedig egy munkamániás megszállottnak nevezni.
- Azt még az ellenségei sem állítják, hogy Ronaldo ne lenne technikás, de kevesebb befektetett energiával kétségkívül nem lenne szupersztár. Nagyon kevés technikás labdarúgó ér el sikereket kemény munka nélkül, önmagában semmit nem ér a tehetség, minden nap meg kell dolgozni érte, hogy valaki érvényesülni tudjon. 

- A bemutatkozásodkor mondtál magadról, mint most Cristiano Ronaldóról.
- Nem szeretném magam hozzá hasonlítani, de ugyanabban hiszek, minden edzésen a maximumot kell nyújtani ahhoz, hogy a mérkőzéseken a legjobb formában tudjak játszani. 

- Visszatérve a pályafutásodra, a Porto több éven keresztül rendre kölcsönadott kisebb helyi csapatoknak, majd 2011-ben Kolozsvárra igazoltál. Miért váltottál országot?
- Úgy éreztem, eljött az ideje, hogy külföldön is kipróbáljam magam. A CFR Cluj a fénykorát élte ekkor, bajnokságot nyertünk, bejutottunk a Bajnokok Ligájába (a Manchester United, a Galatasaray és a Braga szerepelt a csoportunkban) játszottunk az Európa Liga egyenes kieséses szakaszában (az Internazionale ellen), mindenképpen pályafutásom egyik legszebb időszaka volt. A BL-ben győztünk az Old Traffordon, számomra mégis a Braga elleni hazai csoportmérkőzés a legemlékezetesebb: az én 25 perc alatt szerzett mesterhármasommal győztünk.

- A kolozsvári tündérmesére Magyarországon is sokan felfigyeltek, azonban három év után számodra is véget ért, és hazatértél.
- Amilyen csodás időszakot éltem át az első két évben, olyan nehézségekkel szembesültünk a végén. Amikor már hét hónapja nem kaptunk fizetést, elfogadtam egy korábbi kolozsvári edzőm hívását, aki akkor az Académica Coimbra csapatát irányította. Az itt töltött két év elegendőnek bizonyult arra, hogy fejben is rendezzem a focihoz fűződő érzéseim, újra felépítsem magam, és amikor a CSZKA Szófia hívott, már készen álltam egy újabb kelet-európai kalandra. Ismét azt mondom, megérte belevágni, harcban álltunk az aranyéremért a bajnokságban, és személy szerint is jól ment a játék. Ennek megfelelően az idény végén sok ajánlat közül válogathattam, végül az FTC lett a befutó. Az első évben még csak-csak kaptam játéklehetőséget, de utána teljesen elfelejtett Thomas Doll, így tavasszal Szombathelyen játszottam kölcsönben. Természetesen egészen más a kiesés ellen játszani, mint a bajnoki címért, de amikor pályára lépek, akkor mindig ugyanaz a célom: győzni akarok. 

- Pályafutásod során a Haladásban érted el a legjobb gól/mérkőzés mutatót (15/3), minden harmadik meccsen eredményes voltál. Középpályásként mennyire fontos számodra ez a mutató?
- Imádok gólt lőni, ezért igyekszem odaérni a támadások befejezéséhez. Minden mérkőzésen adódik előttem gólhelyzet, amit próbálok kihasználni, ugyanakkor a társak kiszolgálása is a feladatom. Ha sorrendet kell felállítani, akkor először jön a gólpassz, és utána a gólszerzés.

- Két és fél éve játszol Magyarországon, van rálátásod a magyar focira, mi a véleményed a bajnokságról?
- Azt szeretem Magyarországon, hogy nem csak harcolnak a játékosok, hanem a szó szoros értelmében játszanak a pályán, és szeretik a technikás focit a nézők is. Ezért sikerült nekem is könnyen beilleszkednem. Az biztos, hogy évről évre emelkedik a színvonal, mostanra talán már jobb, mint a bolgár, a románnal pedig legalább egy szinten áll, de lehet, le is hagyta. És még mindig nagy potenciál rejlik a ligában.

- Idén ősszel miért a DVTK-t választottad?
- Az FTC keretében túl sok külföldi labdarúgó található, ezért nem léphettem pályára. A több megkeresés közül a DVTK szándékát éreztem a legkomolyabbnak, meghatározó játékosnak hívtak, aki segíti a fiatalokat. Jól ismertem a klubot, nem csak a focit, hanem a kosárlabdát és a jégkorongot is, könnyen rábólintottam az ajánlatra. 

- Korábban - a kölcsönévektől eltekintve - mindig országváltást is jelentett a klubváltás, a DVTK viszont már a harmadik magyar klubod.
- Úgy látszik, kezdek lassan magyarrá válni (nevet - a szerk.). A nyelv nem egyszerű, de próbálkozom, azonban imádom az országot, szeretnék még sok éven keresztül itt játszani. Miskolcon gyorsan sikerült lakást, a nagyobb lányomnak iskolát találni, az egész családom jól érzi itt magát. Minden profi sportoló számára nagyon fontos a háttér, ha a családdal gondok vannak, akkor ő sem tud maximális teljesítményt nyújtani. 

- Már öt mérkőzés lement a bajnokságból, amikor Diósgyőrbe igazoltál. Okozott ez nehézséget?
- Ilyen helyzetben mindig igaz, hogy egy kialakult csapatba kell beilleszkedni, méghozzá minél hamarabb. Én senkit nem ismertem a csapatból, ezért gyorsan fel kellett mérnem, hogy például kinek kell a lábához passzolni a labdát, illetve ki szereti, ha elé teszem az üres térbe. Ezen kívül a csapat játékstílusát is meg kellett tanulni, ez sem megy az egyik pillanatról a másikra, és legfőképpen nem történik meg magától. 

- Három bajnoki és egy kupamérkőzést játszottál a DVTK mezében, Milyenek az első benyomások?
- Sokat jelent számomra egy ilyen hagyományos klub szerelését viselni, igyekszem a csapat hasznára lenni. Realistának kell lenni, jelenleg nem mi vagyunk a bajnokság legjobb csapata, ugyanakkor a legrosszabb sem. Türelmesnek kell lenni, mert hétről hétre fejlődünk, és mindig a következő találkozóra kell koncentrálni. 
A ZTE és a Kaposvár elleni találkozó két teljesen különböző mérkőzés volt. A zalaegerszegiek ellen itthon játszottunk, próbálták megjátszani a labdát, ami feküdt nekünk. A kaposváriak viszont a küzdelemre helyezték a hangsúlyt, és valóságos falat húztak a kapujuk elé, amit nem tudtunk áttörni. Nekem is volt szerepem ebben, hiszen nem tudtam értékesíteni a helyzetem. Kijelenthetjük, nem a mi napunk volt, sajnos előfordul ilyen.

- Biztos vagyok benne, te is úgy érzed, a PAFC ellen két pontot veszítettünk és nem egyet nyertünk.
- Azt előtte is tudtuk, hogy kemény mérkőzés vár ránk, és így is történt. Most szombaton a védekezésünk jobban összeállt, mint a támadás, és megérdemeltük volna mind a három pontot. Frusztráló az utolsó pillanatban pontokat veszíteni, de már semmit nem tehetünk a játékvezető döntése ellen. Fel kell emelnünk fejünket, dolgozni tovább, és Debrecenben pótolni a most elveszített pontokat.

- Ezen a hétvégén szünetel a bajnokság, mire használjátok?
- Ilyenkor lehet még többet gyakorolni, hogy még jobban összeálljon a csapat. Ezt a célt szolgálja az MFK Zemplín Michalovce elleni edzőmeccs is, utána pedig jöhet a debreceni bajnoki.

Névjegy

Név: Rui Pedro
Teljes név: Rui Pedro Couto Ramalho
Születési idő: 1988. július 2.
Születési hely: Vila Nova de Gaia (Portugália)
Poszt: középpályás

Pályafutás
2019/2020 Diósgyőri VTK (NB I.)
2018/2019 tavasz Szombathelyi Haladás (kölcsönben, NB I.) 15/5
2018/2019 ősz Ferencvárosi TC (NB I.) 1/0
2017/2018 Ferencvárosi TC (NB I.) 8/0
2016/2017 CSZKA Szófia (Bulgária, 1. osztály) 25/4
2015/2016 Académica de Coimbra (Portugália, 1. osztály) 21/2
2014/2015 Académica de Coimbra (Portugália, 1. osztály) 29/6
2013/2014 CFR Cluj (Románia, 1. osztály) 25/3
2012/2013 CFR Cluj (Románia, 1. osztály) 24/7
2011/2012 CFR Cluj (Románia, 1. osztály) 13/0
2010/2011 Leixões SC (kölcsönben, Portugála, 2. osztály) 27/8
2009/2010 Gil Vicente FC (kölcsönben, Portugála, 2. osztály) 29/8
2008/2009 Portimoense SC (kölcsönben, Portugála, 2. osztály) 21/0
2007/2008 CF Estrela Amadora (kölcsönben, Portugála, 1. osztály) 4/0
2007/ 2008 FC Porto (Portugália, 1. osztály)
1997-2007 FC Porto Akadémia
Clube União Desportiva Leverense utánpótlás