A japánok elleni sikertől feldobodva, ámde nyerő sora nélkül – Galló Vilmos és Sebők Balázs klubjuk kérésének megfelelően szombat este visszautazott Finnországba, Stipsicz Bence pedig pihenőt kapott a szakvezetéstől – ment fel a jégre a magyar válogatott a házigazda lengyelek elleni meccsre.

Első harmad

Így a fiataloknak ez  még nagyobb erőfelmérőnek bizonyult, de nem olyanok, akik megijednének a kihívásoktól, s ezt már az első harmadban bizonyították. Bátran, lendületesen jégkorongoztak, ez pedig magával hozta a gólszerzési lehetőségeket is. Szita Donát például az egész lengyel védelmet megkerülve hozta magát kecsegtető helyzetbe, a lövése azonban kapu fölé ment. 

A harmad feléhez közeledve kaptunk egy emberelőnyt, amit nem sikerült kihasználni, majd Sárpátki Tamás lódult meg a kapu felé, de Ondrej Raszka résen volt. Mindeközben a lengyelek is egyre többször korcsolyáztak be a harmadunkba, Adorján Attiláig azonban nem nagyon jutott el a korong a jó védekezésnek köszönhetően. Az ellenfél legnagyobb helyzetét három perccel a harmad vége előtt jegyezhettük fel: egy kis kavarodás után a kapusunk és a védők együttes erővel takarították el a korongot a kapunk elől. 

Alig két perccel a szünet előtt Sárpátki cselezte be magát a lengyelek harmadába, kérte a korongot középen, és kapta is Terbócs Istvántól, majd továbbpasszolta a mellette érkező Nagy Krisztiánnak, aki nem habozott, lőtt, méghozzá fonákkal gólt. A lengyelek próbáltak gyorsan egyenlíteni, de ezt a kísérletüket is hatástalanítottuk. A dudaszó előtt Tóth Richárd lőtt még egyet a kék vonal környékéről, a korong a lengyel kapus mammutjában akadt el. Így az első harmad után 1–0-ra vezettünk. 

Második harmad

A második harmadot kiállítással kezdtük, de a lengyelek ezzel annyira nem tudtak mit kezdeni, hogy Nagy Krisztiánt a védők éppen csak meg tudták akadályozni, hogy kapura lőjjön. A lengyel szurkolóknak sem tetszett, hogy öt a négyben a magyar csapat támad, fel is hívták válogatottjuk figyelmét, hogy bizony emberelőnyben vannak – ha ez nekik nem tűnt volna fel. 

Ez után azért összekapták magukat a hazaiak, Adorján bravúrja is kellett, hogy ne egyenlítsenek. Az emberelőnyt nekünk sem sikerült kihasználni, de utána is rohamoztuk a kaput: Raszkának először Erdély Csanád, majd Tóth Richárd lövését kellett hárítania. A 33. percben Aron Chmielewski húzta vissza a kapunk előtt a korongot, becsapva ezzel a védőt, Adorján azonban hatalmasat védett. 

Fáradni látszott a magyar csapat, a lengyelek egyre többször mehettek emberfölényben a kapunkra, de ők is hibáztak, mi pedig hősiesen védekeztünk. Az újabb emberelőnyt nem sikerült gólra váltani, sőt, a lengyelek előtt adódott helyzet, de a lövés a kapu fölé ment. Közben átlendültünk a holtponton, a játék ismét a lengyelek harmadában zajlott, ráadásul ellenfelünk ismét kapott egy kétperces büntetést. Felálltunk, ahogy kellett, Nagy és Sárpátki összjátéka után utóbbi közelről lőhetett is, de Raszka védése azt jelentette, hogy a harmadik harmad előtt maradt az 1–0-s magyar vezetés. 

Harmadik harmad

A harmadik harmad a másodikhoz hasonlóan az emberhátrány kivédekezésével kezdődött, Adorján védéseivel ezt abszolváltuk is. Aztán Nagy teremtetett helyzetet Erdélynek, aki tisztán lőhetett a kapussal szemben, de Raszka védett. Adorján reflexeire is szükség volt, aki röptében kapta el a kapuja felé tartó korongot. 

Az utolsó tíz perchez érkezve a kapuvasnak is mondhattunk egy köszönetet, ugyanis Krystian Dziubinski életerős lövése  a sarokról pattant kifelé. Nyolc perccel a vége előtt csaknem megbosszulta magát a védők hibája, de Szymon Marzec hiába lőtt egy az egyben Adorjánnak, ő ezt is védte. 

Ezután kaptunk egy kiállítást, de csak fél percig kellett négy az öt ellen védekeznünk, ugyanis a lengyel büntetőpad sem maradt üres. Négy a négy ellen először Adorjánnak kellett eltakarítani a korongot szinte a kapu torkából, majd ezután óriási magyar helyzet maradt ki: Garát a kapu mögé korcsolyázva Sárpátkinak passzolt, aki a középen lendületből érkező Terbócsnak továbbította a korongot, aminek Raszka állta útját. 

A magyar csapat a vezetés birtokában is harcosan támadott, mint ahogy a lengyelek is próbálkoztak a hajrában az egyenlítéssel, de szerencsére hiába. Egy perc 37 másodperccel a vége előtt emberelőnybe kerültünk, ellenfelünk természetesen lehozta a kapust, így végül Terbócs István üres kapus góllal állította be a 2–0-s végeredményt.

A magyar csapat legjobbja Adorján Attila lett, megérdemelten, hiszen védéseivel rengeteget tett a győzelemért.  Jarmo Tolvanen szövetségi kapitány pedig a válaszokon kívül talán sokkal többet kapott a fiatal csapatától ezen a tornán, mint amit várt.

forrás: jegkorongszovetseg.hu, polskihokej.eu