- A mostani vírusos időkben nem csak illendőségből kezdődik azzal a legtöbb beszélgetés, hogy hogy vagy?
- Köszönöm szépen, kifejezetten jólesett ismét elkezdeni a mozgást! Lengyelországban is hosszú volt ez az év, december 17-én játszottuk az utolsó mérkőzést, jó egy kicsit hazajönni. Mivel három meccs kivételével a teljes őszt végigjátszottam, ezért a stáb tíz nap teljes pihenőt írt elő, ami éppen elég volt a régen látott rokonok, barátok meglátogatására. Karácsony után pedig elkezdődött az egyéni munka, ebben az időszakban az erőgyűjtésre kerül a hangsúly, ennek megfelelően a konditermet látogatom, illetve labda nélkül és labdával futok. Január 7-én indul újra a közös munka a Śląsknál, azonban a COVID-teszt miatt már hétfőn meg kell jelenni Wrocławban.

- És miért Miskolcra esett a választás?
- A családnak két otthona van, Székesfehérvár és Miskolc, mindkét városba hazajövünk. Mivel itt él Barbi (a feleség, Tamás-Szabó Barbara, a DVTK egykori röplabdázója - a szerk.) családja, így többször járunk erre, mint a Dunántúlra. Ugyan a lányommal velem élnek Lengyelországban, ám amikor szerda-szombat ritmusban játszunk, vagy edzőtáborba utazunk, akkor idény közben is rendszeresen hazalátogatnak, hiszen úgysem tudunk sok időt együtt tölteni.
Emellett pályafutásom legnagyobb részét a DVTK-ban töltöttem, valamint nyáron is Diósgyőrben készültem a szezonra, ezért kézenfekvő volt újra Benczés Miklós sportigazgatótól kérni edzéslehetőséget, aki rábólintott.
Ahhoz képest, hogy alig néhány hónap telt el, csak kapkodom a fejem, hogy áll egy sátor a már majdnem kész és multifunkciós csarnok mellett, és mutatták, hogy az edzőközpont másik végén két élőfüves pálya is épült. Jó látni az fejlesztéseket, és jót tesz a hangulatomnak is a találkozó a régi csapattársakkal, amikor összefutunk.
Mindenkivel jó beszélgetni, a magyarokkal, a külföldiekkel, főleg azokkal, akikkel hosszú éveken keresztül küzdöttünk a DVTK-ért. És persze itt van Makrai Gábor, a sógorom.
Próbálok nekik egy kis pozitív energiát adni, adott a feladat, amit meg kell oldani. A munka mindig meghozza a gyümölcsét, és úgy látom, azzal nincs is gond, ahogy dolgoznak. A következő lépés pedig a színpad, ahol az előadáson kell megmutatni, milyen munkát végeztek a felkészülés során. Nehéz feladat vár a srácokra, de nincs lehetetlen küldetés, tavasszal elég mérkőzés áll rendelkezésre ahhoz, hogy kivívják a bennmaradást.

- Sziléziából mennyire tudod követni a DVTK teljesítményét?
- Magyar tévét nézek ott is, így ha tehetem, leülök szurkolni a DVTK-nak. Nálunk széthúzzák péntektől hétfőig a fordulókat, így jó eséllyel nem ütközik a két találkozó. Igaz az utazások sokkal hosszabbak, a távolságokra jellemző, hogy Gdańsk oda-vissza mintegy 10, Białystok 12 órás buszútra található Wrocławtól. Az OTP Bank Ligáról azért nem akarok mégsem véleményt mondani, mert a többi meccset néhány rangadó kivételével nem látom, érthető módon inkább az Ekstraklasa eseményeit követem. Ha persze engedi a kislányom (nevet - a szerk.)


- Hogyan álltok a bajnokságban?
- Annak ellenére, hogy várhatóan a 4. hely is nemzetközi kupaszereplést ér, nekünk dobogós helyezés a kitűzött célunk. Tavaly is ezt szerettük volna elérni, de a rájátszás nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Idén nincs rájátszás a bajnokság átalakítása miatt (jövőre 16 helyett 18 csapat alkotja a mezőnyt - a szerk.), ezért igyekeznünk kell, hogy a jelenlegi 4. helyről előre lépjünk. Úgy érzem, idén erősebb a mezőny, a tavalyi hat élcsapathoz újabb kettő felzárkózott, a Legia sem tud annyira kiemelkedni, mint mondjuk Magyarországon az FTC. De az alsóház tagjai ellen sem mehet senki biztosra, rendre ki-ki meccset játszunk ellenük is. Mindenki igyekszik támadni, védekezésben általános a magas letámadás, a sok futás és a sok ütközés. A játékvezetők engedik a kemény játékot, a VAR viszont még nem a barátom, de elfogadom. Minden mérkőzésen ki kell adni a maximumot, ami a további fejlődés záloga. A céljaink megvalósíthatók tavasszal, ehhez az idegenbeli mérlegünkön kell javítani.

- Tamás Márk, Kocsis Gergely, Tajti Mátyás, Gosztonyi András, Kádár Tamás. Mindannyian játszottak a DVTK-ban, és később Lengyelországban is.
- Goszi nevét láttam is az öltözőben, van egy fal, ahol minden korábbi játékos neve olvasható. Rajta kívül Mervó Bence játszott még Wrocławban. Az elején fel kell venni a ritmust, és ha ez sikerült akkor meg lehet kapaszkodni a csapatban.
Mindig célokat tűzök ki magam elé, ami motivál. Szerettem volna a magyar élvonalban szerepelni, utána külföldön, ezt elértem. Nyáron meghosszabbították a szerződésem, most azért dolgozok, hogy bekerüljek a válogatott bő keretébe, majd szeretnék egy még erősebb bajnokságba igazolni. Lengyelország jobban szem előtt van, mint Magyarország, csapattársaimat a Championshipbe és a Serie B-be vitték nyáron. Sok múlik a csillagok együttállásán, de az biztos, hogy a szükséges munkát beleteszem, hogy ha résnyire nyílik az ajtó, akkor készen álljak belépni. Ebben is rejlik a lengyel bajnokság ereje, megéri kőkeményen dolgozni, mert aki kitűnik, az komoly klubok ajánlata közül válogathat. Ugyanakkor senkinek sincs biztos helye a csapatban, mert a bő keretek miatt minden poszton minimum két minőségi játékos közül választhat a vezetőedző, azaz egy edzést sem szabad félvállról venni. Jót tesz ez a versenyhelyzet.

- Magyarországon és Lengyelországban is nézők  nélkül rendezik a mérkőzéseket, milyen így a hangulat a meccseken?
- Amikor Wrocławba igazoltam, az első tavaszi mérkőzésre 25 ezer néző jött ki, de már akkor is érezni lehetett, hogy a vírusveszély miatt sokan otthon maradtak. Alig várom, hogy ismét visszatérjen az élet a rendes kerékvágásba, a hatóságok feloldjanak minden korlátozást, és ismét teltház legyen a Legia, vagy az alsó-sziléziai derbin a Zagłębie Lubin ellen. A csapattársak mutattak videókat, a lengyel ultrák nem spórolnak a pirotechnikával, és én is szeretnénk 50 ezer néző előtt játszani.
Jó dolog focizni a barátokkal is, ám a profi labdarúgás a nézőkkel együtt az igazi. Az egészség a legfontosabb, de bízom benne, hamarosan visszatérhetnek a szurkolók a lelátóra.