- Nyilván te is hallasz pletykákat, mi jár ilyenkor a fejedben?
- Van, hogy én is jól szórakozom, mert mindig van köztük olyan, aminek egyáltalán nincs alapja. Természetesen mindig jó érzés, amikor felmerül a nevem, mert ez is azt jelenti, hogy valamit jól csináltam, de most nem érdekelnek a pletykák, csak az foglalkoztat, hogy a DVTK újra NB I.-es legyen.

- A klubnak és a csapatnak sem volt könnyű éve, de neked sem. Mindössze 13 bajnoki meccsen léptél pályára. Hogy élted meg az előző évet?
- Volt egy makacs sérülésem, ami szerencsére már a múlté, ezért sem tudtam játszani több meccset, és így a csapatnak sem tudtam segíteni. Nem volt jó érzés kívülről nézni a mérkőzéseket. Amikor tavasszal visszatértem, nem voltam még olyan formában, amilyenben szerettem volna, amikor pedig meghúzták felettünk a vonalat, nagyon elkeseredtem. Minket is ugyanúgy megviselt a kiesés, ahogy a szurkolókat.

- Bár nem Diósgyőrben nevelkedtél, miskolci születésű borsodi srácként pontosan tudod, hogy mekkora teher van most a vállatokon.
- Van a vállunkon teher, ez igaz, de el fogjuk bírni. Nekem és a többi helyi játékosnak foggal-körömmel küzdenünk kell azért, hogy a DVTK visszajusson. Úgy érzem, hogy minden poszton van versenyhelyzet, mindenkinek meg kell majd küzdenie a csapatba kerülésért, ami jót tesz a teljesítménynek is. A hangulattal nincsen gond, sikerre éhes a társaság.

- Meg szoktak állítani a szurkolók a boltban bevásárlás közben, vagy amikor kutyát sétáltatsz?
- Igen. Mindig kapok egy pár jó szót, vagy kritikát, de összességében érzem, hogy szeretnek, hogy bíznak bennem. Tudom, hogy mit várnak el tőlem a szurkolók, a klubvezetés, a szakmai stáb és a csapattársaim is. Az idei évben szeretném megmutatni mindenkinek, hogy mire vagyok képes!

- Mit vársz az NB II.-től? Milyen ellenfelekre lehet majd számítani? Hogyan lehet őket legyőzni?
- A tavalyi évben követtem a másodosztály küzdelmeit is, már amit a televízióban meg tudtam nézni. Annyi biztos, hogy az NB II.-ben a játékosok csúsznak, másznak, harapnak, de nekünk nem szabad ebbe belemenni, játszanunk kell. Mindig nekünk kell megrúgni az első gólt és ha megvan, akkor nagy baj már nem lehet, onnantól ki fognak támadni az ellenfelek, így nekünk már könnyebb dolgunk lesz.