- Milyen gondolatok forogtak a fejedben a felcsúti öltözőfolyosón, mielőtt a csapat kivonult a Csákvár elleni mérkőzésre? 19 évesen ekkor debütáltál a Diósgyőr felnőtt együttesében.
- Nem tagadom, izgultam. Volt bennem egy kis feszültség, azon gondolkodtam, hogy vajon az NB III.-as meccsekhez képest milyen lesz a ritmus, mennyire fogom bírni a tempót. Ebből a szempontból aztán kellemes meglepetés ért, mert nem volt erőnléti gondom. Igyekeztem a csapat hasznára lenni azon a mérkőzésen, és természetesen a többin is, amikor lehetőséghez jutottam.

- Az izgalom nem tarthatott sokáig, mert nagyon bátran, jól játszottál, amikor pedig oda kerültél, még a kaput is célba vetted.
- A kezdő sípszóig tartott nálam a lámpaláz, ettől a pillanattól csak a saját feladatomra és a csapat sikerére koncentráltam. Fiatalként igyekeztem betartani minden utasítást, amivel a Mester megbízott. Való igaz, kétszer is lövésre vállalkoztam. Azokban a helyzetekben nem volt lehetőségem passzolni, és egyébként is úgy voltam vele, hogy miért ne próbáljam meg. Jó lett volna rögtön az első felnőtt DVTK-s meccsemen betalálni. Nem jött össze, amit sajnálok, de ahogy szokás mondani: ami késik, nem múlik.

- A fiatal játékosok kötelező szerepeltetése ebből a szempontból nagy lehetőség neked és a többi akadémistának. Ezzel azonban élni is kell.
- Ez pontosan így van. Hétről-hétre azon dolgozom, hogy meggyőzzem a szakmai stábot arról, hogy érdemes velem számolni. Még nem vagyok húsz éves, de lassan tizenöt esztendeje futballozom. Minden vágyam az volt, hogy egyszer profi játékos legyek, most pedig a lehető legjobb teljesítményt akarom nyújtani. Nyilván a csapat eredményessége élvez prioritást, hiszen egyértelmű célunk, hogy visszajussunk az élvonalba. Biztos, hogy nem lesz könnyű, de képesek vagyunk rá.

- Említetted, hogy lassan másfél évtizede a futball körül forognak a mindennapjaid. Annak idején Cegléden miért a focit választottad?
- Négyéves koromban kértem meg anyukámat, hogy vigyen le az edzésre, természetesen a labda azonnal elvarázsolt. Már akkor, nagyon kicsi gyerekként eldőlt, hogy ez lehet az én világom. Ezután szépen végig jártam a korosztályos csapatokat, de egy idő múlva látszott, hogy eljött számomra a váltás ideje.

- Hét esztendőn keresztül játszottál a ceglédi utánpótlásban, ezután kézenfekvő volt, hogy a fővárosban folytasd tovább?
- Mint mondtam, mindig is komoly terveim voltak a labdarúgással, ezért olyan klubot kellett választanom, ahol jobban szem előtt vagyok. Az Újpest mellett döntöttem, ahol három idényen keresztül szerepeltem a korosztályos csapatokban. Úgy gondoltam, hogy sokat tudok fejlődni, ami így is volt, de sajnos nem tudtunk a csapattal feljutni az első osztályba, ekkor pedig ismét azt éreztem, hogy váltanom kell. Több ajánlat közül esett a választásom a DVTK-ra.

- Gondolom, hogy fiatal korod ellenére mérlegelted a lehetőségeket. Mi döntött a Diósgyőr mellett?
- Ekkor U17-es játékos voltam, Zsivoczky Gyula bá pedig nagyon szerette volna, hogy a csapatában játsszak (arról még Balázs sem tudott, hogy már egy évvel korábban Bém Gábor, a DVTK U16 akkori edzője is javasolta leigazolását - a szerk.). Éreztem rajta, hogy engem akar, ezért nem sokáig gondolkodtam, elfogadtam a hívó szavát. Másrészt a többi lehetséges klubnál belső védőként vettek volna számításba, én pedig tudtam magamról, hogy 6-os, 8-as, vagy 10-es poszton tudom magamból kihozni a legtöbbet. Csupán annyit kértem, hogy a középpályán szerepeljek, ez pedig így is lett. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy így alakult, mert a DVTK futballistájának lenni nagyszerű, de ugyanakkor rendkívül felelősségteljes dolog.

- Az előző bajnokságban több fiatallal egyetemben végigjátszottad a DVTK tartalékkal a teljes idényt. Ez mennyire segített abban, hogy most a felnőtt keret tagja lehetsz?
- Elengedhetetlen volt ahhoz, hogy megszokjam a felnőtt futball légkörét, ami teljesen más az utánpótlás bajnokságokhoz képest. Ez egy rendkívül fontos lépcsőfok volt a pályafutásomban és ami ha kimarad, szerintem most jóval nehezebben tudnám megállni a helyem. Nagyszerű, hogy a DVTK-nál így gondolkodnak, ezzel ugyanis az akadémistákat tényleg fel lehet készíteni arra, hogy mi vár rájuk, ha belépnek egy felnőtt együttes öltözőjébe. Ráadásul a nehezebben indult ősz
után rendkívül eredményesek voltunk tavasszal, ami természetesen az önbizalmunknak is jót tett.

- Mit hoztál magaddal a tartalék csapattól, mi a legnagyobb különbség, amit így is megéreztél a Merkantil Bank Liga mérkőzéseken?
- A párharcok itt is megvannak, de dinamikusabbak, erősebbek a játékosok, mint az NB III.-ban voltak. A ritmust még meg kell szoknom, ami jóval gyorsabb, de azon vagyok, hogy minél hamarabb felvegyem a tempót. Szerencsére Zsivoczky Gyulától nagyon jó alapokat kaptam, sokat segít, hogy már 16 évesen betett az NB III.-as együttesbe, így ugyanis könnyebb átlépnem ezt a szintet, mintha közvetlenül az utánpótlásból jöttem volna.

- Egyetértesz azzal a véleménnyel, hogy már most jobb játékos vagy, mint amikor augusztus elején bemutatkoztál a DVTK első csapatában?
- Minden egyes mérkőzés, minden egyes edzést követően jobbnak érzem magam, mert olyan játékosokkal találkozom nap mint nap, akiktől tudok tanulni. A középpályán rengeteget leshetek el Oláh Bálinttól, Molnár Gábortól vagy éppen Németh Máriótól, ezért is szerettem volna felkerülni az első csapat keretébe.

- Még akkor is, ha a Vasas ellen megkaptad az első piros lapodat is?
- Igen, még akkor is. Közvetlenül akkor nem éreztem jogosnak, utólag azonban természetesen elfogadom a játékvezető döntését. Az első sárga abszolút jogos volt, a kiállítás előtti szituációnál pedig elkéstem egy ütemmel. Van, aki megadja, van, aki nem. Lehet, hogy volt benne egy olyan szándék is, hogy fiatalként tanuljak az ilyen helyzetekből. Megtettem, letöltöttem a büntetést, úgyhogy most már csak előre tekintek.

- Milyen volt a PMFC elleni mérkőzés?
- Sokat kellett tenni ezért a győzelemért, de mindenki beletette a maximumot, és csapatként győztünk. A Mester feltüzelt minket, tudtuk, hogy azon a vasárnapon csak mi nyerhetünk. Az első félidő kapcsán részemről érzek némi hiányérzetet, a folytatás viszont jobban sikerült.

- Veszítettél egyáltalán fejpárbajt a mérkőzésen?
- Ha jól emlékszem, akkor nem, de ez volt a dolgom. A PMFC ellen a korábbinál kissé hátrébb játszottam, a 6-os pozícióban elsősorban stabilitást kellett adnom a csapatnak, és kevesebb támadó feladatot - rágyorsítás, esetleg cselek -  kaptam.  

- Jövő vasárnap az ETO ellen játszik a DVTK Győrben.
- Pénteken Mezőkövesden játszottunk felkészülési mérkőzést, ahol egy félidőt kaptam, az előtte lévő hét pedig az aktív pihenésé volt. Hétfőtől viszont ismét teljes erővel készülünk az újabb előttünk álló feladatra. Ha teszel a sikerért a hétköznapokon, kőkeményen megdolgozol a győzelemért, akkor a futball előbb-utóbb visszaadja neked, ami jár. Mi így teszünk, és hiszem, hogy meglesz az eredménye. A keretünket nagyszerű játékosok alkotják, képesnek tartom a DVTK-t arra, hogy elérje a célját. Senkinek nincs biztos helye a csapatban, mert egy gyengébb teljesítmény után a posztrivális azonnal kész a bevetésre. Egy profi klubnál ez így van rendjén. Nagyon szeretnék feljutni az NB I.-be, minél több szóhoz jutni a DVTK-ban, és egyre jobb teljesítményt nyújtani.