-Kezdjük egy aktuális kérdéssel. Milyen volt a Soroksár elleni 90 perc?
- Nehéz mérkőzést játszottunk szerdán, ami számomra nem volt meglepő, hiszen a Soroksár jó játékerőt képvisel ebben az osztályban. Próbálják játszani a futballt, ugyanakkor a pálya méretéből adódóan (közel tíz méterrel keskenyebb a DVTK Stadionnál - a szerk.) rengeteg volt a párharc és az ütközés. Az elején nem vettük fel jól a ritmust, hogy ez minek volt köszönhető, arra keressük a választ, mindenesetre az első félidőben nem úgy nézett ki a csapat, amit az azt megelőző fordulókban megszokhattak tőlünk. A második játékrészre tudtunk váltani, sikerült átvenni a kezdeményezést. Nyilván az ellenfél kontráiban volt veszély, de sikerült ezeket elhárítani, ahogy Hege (Hegedűs János – a szerk.) góljával egyenlíteni is tudtunk. Úgy érzem, kezünkben volt a mérkőzés, megvoltak a helyzeteink, amiket be kellett volna rúgni, sajnos azonban nem sikerült. Összességében az egy pont sem rossz eredmény Soroksáron, persze nem az a célunk, hogy egy pontokat gyűjtsünk, de minden csapat meg fog szenvedni Soroksáron, ebben biztos vagyok.
- Kicsit nagyobb távlatot vizsgálva, hogyan látod az elmúlt hónapokat?
- Az elején kellett egy kis idő a csapatnak. Sok volt az új játékos, kereste a szakmai stáb azokat a variációkat és taktikát, amelyben a legjobb teljesítményt tudja nyújtani az együttes. Csapaton belül is konfliktust okozott, hogy ki játsszon, ki ne játsszon. Minden klubnál létezik hierarchia, nálunk is fel kellett épülnie az első időszakban. Ahogy megtalálta a szakmai stáb az ideális kezdő tizenegyet és felállási formát, onnantól el is kezdtek jönni az eredmények. Ugyanakkor, ha kiesett valaki betegség, sérülés vagy esetleg formahanyatlás miatt, akkor a csapatba kerülő emberek is meg tudták mutatni a tudásukat, és hozzá tudtak járulni a csapat sikeréhez.
- Az első fordulót leszámítva minden bajnoki és kupamérkőzésen pályára léptél.
- Igyekszem úgy teljesíteni, hogy ez így is maradjon.
 |
| Békéscsabán közelről talált a kapuba Oláh Bálint (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Mivel lettél másabb labdarúgó, mint az első diósgyőri időszakodban?
- Amikor eligazoltam Diósgyőrből kevés játéktapasztalattal rendelkeztem a profi futball szintjén. Később megedződtem mind az NB II.-es mezőnyben, mind az élvonalban. Ez nagyon sokat segített. Rávilágított azokra a dolgokra, hogy miben kell fejlődnöm, hogyan tisztítsam le a saját játékomat. Minden pályán eltöltött perc hozzátett ahhoz, hogy az a labdarúgó lehessek, aki jelenleg vagyok.
- Hogyan látod a jelenlegi szereped a csapatban?
- Úgy érzem támaszkodnak rám a társak és bíznak bennem. Igyekszem rászolgálni erre a bizalomra. Nagyon jó kapcsolatot ápolok szinte mindenkivel a csapatból. Nem vagyok csapatkapitány, de próbálok mindig mindenkinek segíteni. Általában hátrébb játszom, bár most egy picit másabb szerepkörben léptem pályára, de hátulról igyekszem segíteni a társakat a helyezkedésben például. Ebből nincs konfliktus, hiszen, ha szólok, azt normális stílusban és segítő szándékkal teszem.
- Ilyen szempontból érdekes, hogy pont melletted, a középpálya közepén egy életkorából fakadóan kevesebb rutinnal rendelkező játékos, Zsemlye Balázs játszik.
- Ahogy mindenki másnak, úgy neki is próbálok segíteni. De ez kölcsönös. Van, amikor én segítem ki a pályán őt, és van, amikor ő engem. Ennek így kell működnie ezen a poszton. Rutinosabb játékosként, ha esetleg nem megfelelően helyezkedik, vagy indokolatlanul lép ki bizonyos helyzetekben, akkor nyilván szólok neki, de nem csak én, hanem Hege, Karan vagy Szacsa (Hegedűs János, Dejan Karan és Szatmári Csaba – a szerk.) is eligazgatja, ha szükséges. Inkább arra kell figyelnünk, hogy fiatal játékosként ne vigye el a hév.
 |
| Oláh Bálint és Zsemlye Balázs a szolnoki védők "fogságában" (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Bár a védekezés és a csapat stabilizálása elsősorban a feladatod, mégis minden mérkőzésen van legalább egy távoli próbálkozásod. Siófokon a kapufát is eltaláltad, míg az egy bajnoki gólod az ötösről, jobb lábbal szerezted.
- Tisztában vagyok vele, hogy a rúgótechnikám az egyik legnagyobb hiányosságom. A sűrű program miatt ezt most nem is nagyon van lehetőségem csiszolni, ugyanakkor, amikor olyan lehetőségbe kerülök, akkor távolról is megpróbálok gólt lőni. Függ ez az addig a mérkőzésen nyújtott teljesítményemtől, hogy érzem-e magamban az önbizalmat, hogy ez most jól elsülhet, mert labdarúgóként én is szeretnék gólt szerezni. Korábban volt már rá példa, hogy sikerült betalálnom távolról. Mostanában többször éreztem, hogy ez most jó lehetőség. Sajnos mindannyiszor rosszul döntöttem, hiszen lehet, hogy egy csellel, vagy egy felpasszolt labdával előnyösebb helyzetbe hozhattam volna a társakat.
- És honnan ez a rengeteg erő és energia? Szemmel látható volt, hogy Soroksáron is még a 80-85. percben is erőd teljében, szinte „ficánkoltál” a középpályán.
- Pont egy fél tüdővel rendelkezem kevesebbel, mint Eper (Eperjesi Gábor – a szerk.). Viccet félretéve, azt gondolom, hogy a folyamatos játéklehetőség miatt vagyok ilyen jó erőben. Jól sikerült a nyári felkészülés, és az embernek az állóképessége a mérkőzésen belül fejlődik a legtöbbet. Így a folyamatos játéklehetőséggel, most például a vasárnap-szerda-vasárnap ritmusban nagyon nagy terhelést nyújt a szervezetnek, ezáltal folyamatosan fejlődik az erőnlétem. Minden játékosnak van egy holtpontja mérkőzésen belül, amikor elfárad, de egyre jobban ki tudom ezt tolni.
- Az első diósgyőri időszakodban rengeteg sérülés hátráltatta a pályafutásod, majd eligazolásod után szinte folyamatosan játszani tudtál.
- Nagyon jó kérdés számomra is, hogy korábban mi miatt történt az a sok sérülés. Számomra az a legfontosabb, hogy egészséges vagyok lassan négy és fél éve (lekopogja – a szerk.), és nem is tervezek még egy darabig ilyen ok miatt mérkőzést kihagyni.
 |
| Nem okoz gondot, ha küzdeni kell (Fotó: Szabó Krisztián) |
- 2016 nyarán így mutattunk be a szurkolóknak: „Igazi csupaszív diósgyőri játékos, aki, ha végig egészséges lett volna, már az első csapatban játszhatna. Sérüléseit javarészt azért szerezte, mert nem kíméli magát, és nem fél ütközni, ha arra van szükség.” Tartja magát az állítás?
- Maradtam ez a típusú játékos. Szeretek ütközni, és úgy gondolom, hogy akkor tudok a leghasznosabb tagja lenni a csapatnak, ha ütközésekkel labdát tudok szerezni. Nem könnyíti meg a helyzetem, hogy mostanában a játékvezetők megítélése szerint rendre agresszívabb vagyok a kelleténél, ami nekem nem tűnt fel, hiszen mindig a labdát igyekszem megszerezni. Ettől függetlenül ebből biztos, hogy nem fogok visszavenni, úgyhogy továbbra is maradok ez a típusú játékos.
- Még akár az is elmondható, hogy jobban fekszik neked a harcos, küzdelmes NB II., mint a játszós NB I.?
- Mindkettőben jól érzem magam, így nem gond váltani egyikről a másikra. Nyilván a futballt játszani a legjobb, abban érzem magam igazán otthon, de ha arra van szükség, hogy dűtsek-borítsak, tisztítsam az utat, akkor azt csinálom.
- Egy csapat nem csak a pályán, hanem azon kívül is csapat. Összecsiszolódott már a társaság az öltözőben?
- Konfliktusok mindig adódnak egy csapat életében, hiszen mindenki játszani akar, ezen kívül sokan vagyunk sok különböző véleménnyel. Azt szokták mondani, hogy ez is egy munkahely, kollégák vagyunk, és a munkahelyre nem barátkozni járnak az emberek, hanem dolgozni. Egyfelé kell húzni, és mindenkinek meg kell értenie, hogy milyen szerepe van az adott együttesben. Ugyanakkor barátságokat is kötnek az emberek egy adott munkakörnyezetben, ez nálunk sincs másképp. Vannak társak, akikkel nagyon jól érzem magam, de szerintem mindenki jó kapcsolatot ápol mindenkivel.
 |
| Jó a csapategység a DVTK-nál (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Amikor aláírtad a DVTK-val nyáron a szerződésed, mennyire érezted, hogy hazajöttél?
- Az elmúlt években havi szinten jártam haza, és megfordultam Miskolcon belül olyankor egy-két helyen. Amikor nyáron visszaigazoltam, akkor nem nagyon éreztem, hogy nem csak átutazóba jöttem. El kellett telnie pár hétnek, mire igazán felfogtam, hogy tényleg hazatértem. Jó érzés itthon lenni, annak ellenére, hogy Budafokon is jól éreztem magam, de mégis csak Miskolcon vagyok itthon.
- És milyen a diósgyőri szurkolók előtt újra pályára lépni?
- Az új DVTK Stadionban korábban csak egy edzőmérkőzést játszottam a Budafokkal. Bevallom őszintén az elején kicsit fura volt pályára lépni ebben a stadionban ekkora közönség előtt. Éreztem, a kívülről érkező nyomást, amit korábban nem tapasztaltam, mert a Budafoknak nincs akkora szurkolótábora, és a pandémia miatt sokáig zárt kapuk mögött játszottunk. De élvezem, mert engem motivál a lelátóról érkező buzdítás, és növeli bennem a küzdeni akarást.
- Vasárnap újra megtapasztalhatod ezt, hiszen hazai környezetben, az Ajka ellen lépünk pályára. Milyen mérkőzésre számítasz?
- Bár a győzelmi sorozatot nem sikerült folytatnunk, a veretlenségünk tovább tart. Ez mindenképpen pozitívum, ráadásul a rivális csapatok szerencsére nem szereztek pontot, így, ha nem is hárommal, de egy ponttal tudtuk növelni az előnyünket a második helyen. Az Ajka sem lesz könnyű ellenfél, itt a másodosztályban senki nem az. Itthon játszunk a saját szurkolótáborunk előtt, ahol csak a győzelem jöhet szóba. Ha úgy áll hozzá a csapat, ahogy tette azt a Soroksár elleni második félidőhöz, azzal a támadó felfogással és küzdeni akarással, akkor nem lehet probléma az, hogy itthon tartsuk a három pontot.
.png)
