- Olyan elánnal játszottál a Budaörs ellen, hogy ha rajtad múlik, mikor ér véget a mérkőzés, akkor talán még most is tart. Honnan jött ez a lelkesedés?
- Számomra igazi presztízs mérkőzésnek számít a Budaörs elleni találkozó, ahol szerettem volna megmutatni, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt években. Ugyanis 13-14 éves koromban a klub utánpótlásában nevelkedtem, illetve a 2015/2016-os idényben a Haladás kölcsönjátékosaként is szerepeltem ott. A jelenlegi budaörsi stábtagok közül a technikai vezető, a két másodedző vagy éppen az erőnléti edző akkor csapattársam volt. A többi mérkőzésen is próbálok így játszani, néha sülnek a megoldások, máskor a küzdelemé és a párharcok megvívásáé a főszerep, de mindig igyekszem a maximumot kihozni magamból, és a legtöbbet hozzátenni a csapat játékához.
- Molnár Gábor elárulta, hogy a szabadrúgás gólja előtt súgtál neki, hogy a kapu hosszú oldalát célozza, mert a kapus be szokott lépni a sorfal mögé. Őt is ismerted?
- Nem, hanem Jotek (Lugos József videoelemző - a szerk.) minden mérkőzés előtt megmutatja, az ellenfél kapusa hogyan viselkedik a pontrúgásoknál. Gabi szólt hogy a rövid felsőt célozza, mire mondtam, hogy semmiképpen se. Úgy gondoltam, kicsit megzavarodott a fiatal kapus, akinek eleve nincs nagy rutinja, életében először védett a diósgyőri ultrák előtt, ráadásul éppen egy perce úszott meg egy kiállítást. Biztos voltam, hogy ezúttal is elköveti azt a hibát, hogy belép a sorfal mögé, ezért azt javasoltam Gabinak, hogy belsőzze el a labdát a kapu hosszú oldalába. Ezzel járultam hozzá a gólhoz, ám az igazi dicsőség az övé, a pontos lövésével gyakorlatilag eldőlt a találkozó.
- Akkor sima győzelem volt?
- Azt azért nem mondom, főleg nem az első húsz perc játéka után. Az ellenfelünkről készült felvételeken azt láttuk, hogy az utolsó öt mérkőzésen rendre visszaálltak védekezni, ellenünk viszont kijöttek letámadni, amivel megleptek. Hamarabb kellett volna reagálni erre, azonban amikor megtörtént, akkor már jött a gól, ami megnyugtatott minket. A folytatásban már szép játékkal és magabiztosan győztünk.
- Szerdán is az ellenfél kezdett jobban, ráadásul a vezetést is megszerezték.
- Többször játszottam már Soroksáron, és minden alkalommal azt tapasztaltam, hogy a vezetés birtokában próbálták kibekkelni a hátralévő időt. Ráadásul a tabellára nézve az is egyértelmű, hogy a DVTK ellen az egy pontnak is örültek. Ezúttal is így történt, néhány kontrától eltekintve nem ambicionálták a támadásvezetést a második félidőben, mi pedig nagyon rájuk mentünk. Sikerült is egyenlíteni, sajnos a győztes gól nem jött össze. A második félidő képe alapján nyerhettünk volna, bőven megvolt a helyzetünk a fordításhoz.
- A gólod előtt úgy törtél át a védelmen, mint a legnagyobb csatárok. Gyakoroltad?
- Amikor edzésen szabad játék van, igyekszem a középpályára fellépni, mert nagyon élvezem, ha többet van nálam a labda, és többet tudom a kapu elé játszani azt. A második félidőben egyre nagyobb nyomás alá helyeztük az ellenfelet, mi középső védők is jócskán a soroksári térfélen helyezkedtünk. A gólom előtt megindultam a labdával az ellenfél kapuja felé, hogy rálőjem, de megláttam, hogy Könyvi (Könyves Norbert - a szerk.) nagyon jó helyzetben várja azt. Felpasszoltam, és egyúttal a futsalpályán felszedett rutinnak köszönhetően mentem tovább, és kértem vissza a labdát, amit megkaptam, és a hálóba külsőztem. Örülök a gólnak, persze, hogy örülök, de a három pont még boldogabbá tett volna.
- Jól láttuk, hogy már a korábbi mérkőzéseken is megvolt a szándék az előretörésre, csak akkor valami (jól záró ellenfél, pontatlan passz, csapattárs egyéni megoldása) megakadályozta ezt?
- Korábban jobban jellemezte a játékom az előretörés, az utóbbi két-három évben viszont igyekeztem inkább a védekezésre koncentrálni. Most jött el annak az ideje, hogy továbbra is a védekezést szem előtt tartva, de egyre inkább segítsen a támadásokat is.
- És visszatértél a szabadrúgásokhoz is, a Budaörs és az Ajka elleni mérkőzésen láttunk egy ígéretes kísérletet is tőled.
- Az az alapkoncepció, hogy minden kapu közeli szabadrúgáshoz egy jobb- és egy ballábas játékos áll oda, hogy megnehezítsük a kapus dolgát, illetve a sorfal felállításakor ne lehessen spórolni, minél nagyobb felületet kelljen védeni. Minden egyes szabadrúgás előtt megbeszéljük Gabival, hogy ki rúgja. Tavaly többször átadta a lehetőséget, idén viszont rendre érezte magában, hogy gólt tud lőni. Ugyanakkor ebben a pár fordulóban egyszer sem adódott olyan lehetőség, amire azt mondtam volna, ezt nekem kell lőni, mert bemegy, ezért nem is kértem el a labdát. Azt viszont utólag elárulhatom, hogy Soroksáron biztosan én lőttem volna a szabadrúgást, mert akkora önbizalmat adott a gól, pechemre nem jutottunk kapu közeli szabadrúgáshoz. Biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalom, és akkor megmutathatom, hogy tudok pontosan és erősen lőni.
 |
| A szabadrúgáshoz letett labda mögött: Hegedűs János (Fotó: Szabó Krisztián) |
- A heti harmadik mérkőzést is megnyerte a DVTK, így a "hármasugrást" 7 ponttal gazdagabban zárta a DVTK.
- Jól éreztem magam a pályán, jól nézett ki a csapat is. Ha már a szünet előtt 4-5 góllal vezetünk, akkor sem szólhatott volna semmit az ellenfél. Végül két góllal nyertünk, de erre mondják, hogy magabiztos győzelem. Büszke vagyok a csapatra, mert hét mérkőzés óta veretlenek vagyunk, és abból hatot meg is nyertünk. Az Ajka ellen is a három pont volt a legfontosabb, és a hab a tortán, hogy gólt sem kaptunk. Ha összességében nézem az utolsó hét meccset, akkor egyáltalán nem panaszkodhatunk, hat győzelem, egy döntetlen mérleget most aláírom bármelyik hét meccsünkre.
- Lássuk most az egész őszt! Nem indult számodra jól az idény, mégis felálltál. Hogyan látod?
- Az első néhány forduló nem rólam szólt, én is hibáztam, és a társak jobban teljesítettek. Sérülések és betegségek miatt kerültem vissza a kezdőcsapatba, ahol megálltam a helyem. Bízom benne, hogy ez a továbbiakban is így lesz, csak rajtam múlik, hogy megragadjak a kezdő 11-ben. Amíg Polgi (Polgár Kristóf - a szerk.) hiányzik, addig a csapatkapitányi karszalagot is én viselem, ami szintén nagy felelősség.
- Felelősség, ami úgy tűnik, nem összenyom, hanem éppen ellenkezőleg, motivál. Igazunk van?
- Én is úgy érzem, hogy ami másokat nyomaszt, az engem kevésbé. Illetve úgy pontos ez az állítás, hogy edzésen sokkal jobban izgulok, mint a mérkőzésen, mert az az ünnepnap, amikor a legjobbat szeretném nyújtani.
- A Soroksár elleni mérkőzést megelőző napon te kezelted a DVTK Instagram oldalát. Élvezted?
- Aktívan használom a közösségi médiát, de azért nem annyira, hogy percről percre beszámoljak, éppen mi történik velem, ezért kissé furcsán éreztem eleinte magam. Ugyanakkor fontosnak tartottam beavatni a diósgyőri szurkolókat olyan kulisszatitkokba, hogy mit csinálunk egy mérkőzést megelőző napon. Bízom benne, hogy sok új információval szolgáltam főleg azoknak, akik soha nem fociztak, és mostantól jobban el tudják képzelni, hogyan telik egy profi labdarúgó egy napja, amikor idegenbeli mérkőzésre utazik. Nagy örömmel csináltam, és sok pozitív visszajelzést kaptam.
- Sokszor elmondtad, hogy mennyire fontos számodra a DVTK szurkolótábora, és Soroksáron ugyan "rossz" irányba indultál el, de végül a kaput megkerülve a vendégszektor előtt ünnepeltél.
- Valóban ők a csapat 12. embere, akik hatalmas támogatást tudnak nyújtani a lelátóról. A mérkőzés előtt szóltak, hogy várhatóan sokan utaznak Soroksárra, és már akkor eldöntöttem, hogy előttük ünneplem meg - az akkor még csak remélt - gólomat. Szerdán egy órakor, tehát munkaidőben kezdődött a mérkőzés, sokan minden bizonnyal szabadságot vettek ki, vagy éppen munkahelyi, otthoni konfliktust vállaltak fel azért, hogy a helyszínen szurkolhassanak nekünk. Nagyon tisztelem ezt a hozzáállást, amiatt pedig le a kalappal előttük, hogy szünet nélkül végig szurkolták a mérkőzést.
- Végezetül mit vársz a budafoki találkozótól?
- Röviden: három pontot! A Mesterhez hasonlóan én sem szeretnék sorozatokról beszélni, mert sokkal fontosabb, hogy ismét győzzünk. Gyűjteni kell a pontokat, mert egyértelmű, hogy a bajnokság végén szeretnénk feljutni. Nem nézegetjük a tabellát, de tudjuk, feljutó helyen állunk, tehát a saját kezünkben van a sorsunk.
