"Természetesen van bennem egy egészséges drukk"

- Gratulálunk neked és az egész csapatnak a diákolimpiai győzelemhez! Mennyire volt nehéz az aranyéremig vezető út?
- Ez egy hosszú sorozat vége, ahova tényleg csak a legjobbak jutnak el. Ennek ellenére azt gondolom, hogy jó és magabiztos játékkal sikerült diadalmaskodnunk. Ugyan minden mérkőzésben volt egy-egy pici hullámvölgy, de aztán fejben összeszedtük magunkat. Szerettünk volna bizonyítani és megmutatni, hogy nem érdemtelenül jutottunk el idáig és vagyunk itt. Ez a gondolatiság segített minket végig és ennek is köszönhetően nyertük meg a tornát.

- Esélyesnek számított a Diósgyőri Gimnázium csapata a tornát megelőzően a végső győzelemre?
- Úgy utaztunk el a négy napra, hogy mindenképp érmet szerettünk volna hazahozni. Nyilván ilyenkor mindenki titkos vágya a legfényesebb medál, szerencsére ezt nekünk ezúttal sikerült is megszereznünk!

- Gondolom azért az hatalmas előny volt, hogy nem csak az iskolában, hanem sokan közületek a DVTK-ban is egy csapatot alkottok.
- Igen, egy csapattársam kivételével – aki régebben szintén piros-fehér színekben játszott – jelenleg is mindannyian a DVTK különböző korosztályaiban kosárlabdázunk. Már a másik pillantásából tudjuk, hogy kinek milyen gondolata van, milyen figurát fogunk játszani, ki és hova fog helyezkedni a következő pillanatban. Ez azért óriási előny azokkal a csapatokkal szemben, akik csak a diákolimpiára „állnak össze”.

- Ez meglátszott a te teljesítményeden is. Bekerültél a torna „All Star” csapatába és te szerezted a legtöbb pontot!
- Ebben tényleg óriási szerepe volt a csapattársaimnak. Nélkülük nem sikerült volna, ezúton is hatalmas köszönet jár nekik!

Oláh Fruzsina a torna "All Star" csapatában (Kattintásra galéria nyílik / Fotó: facebook.com/diakolimpia)

- Miben másabb egy ilyen diákolimpiai mérkőzés, mint egy bajnoki összecsapás a DVTK színeiben?
- Számomra abban különbözik a kétféle kihívás, hogy itt másfajta nyomás van rajtam. Bizonyítani szeretném minden mérkőzésen a felkészítő tanáromnak, hogy megérte velem foglalkozni. Kicsit könnyedebbnek éreztem a játékomat, mintha teher nélkül kosárlabdáztam volna.

- Volt-e családodban előtted valamilyen példa, ami miatt te is a sport mellett döntöttél?
- Édesapám nagyon sokáig futballozott. A hatalmas tapasztalatának köszönhetően mind a mai napig számíthatok a tanácsaira, rengeteg mindenben tud számomra útmutatást adni a sportot illetően.

- Ha ő futballozott, te miért döntöttél a kosárlabda mellett?
- Hát eredetileg nem is kosarasnak készültem (nevet – a szerk.). Ózdon - ahol felnőttem – kézilabdázni jártam. Megvoltak a fix edzésidőpontjaink, amikor lejártunk a terembe. Egyszer ezen változtattak, az én figyelmem meg elkerülte az értesítés. Amikor beléptem a terembe, ott épp kosaraztak. Mivel a két sportágnak ugyanaz volt az edzője, mondta, hogy ha már ott vagyok, szálljak be. Aztán azóta itt ragadtam...

- Gondolom ebben segítettek a kezdeti sikerek.
- Igen, mondhatni „felfelé lógtam ki” a csapatból, húzóembernek számítottam az ózdi csapatban. Ezért adódott a lehetőség, hogy Miskolcon, a DVTK színeiben pallérozódjak tovább. Nem volt egyszerű döntés, szüleimmel rengeteget tanakodtunk azon, hogy megéri-e a váltás.

- Szerintem az elmúlt évek igazolták döntésed helyességét... Milyen volt a kezdeti időszak Miskolcon?
- Az eleje nagyon nehéz volt... Az első évben a „B” csapat keretéhez tartoztam, sőt, nem tagadom, súlyproblémáim is voltak. Ráadásul Miskolchoz képest vidéki lányként gyötört a honvágy is, a kollégiumi életet is meg kellett szoknom. Aztán mind az edzőim, mind a szüleim rengeteget segítettek abban, hogy ezeken a nehézségeken átlendüljek és belerázódjak az itteni életbe.

A Diósgyőri Gimnázium tornagyőztes csapata   Felső sor (balról jobbra): Oláh Fruzsina, Nagy Rebeka, Márkusz Lilla, Fárbás Eliza, Papp Lilla, Nagy Noémi Alsó sor (balról jobbra): Szabó Janka, Molnár Eszter, Kápolnai Dorina, Virág Sára, Kovács Dorina, Balla Sára   (Kattintásra galéria nyílik / Fotó: facebook.com/diakolimpia)

- Jó küzdőnek tartod magad?
- Igen, szerintem ez is segített át ezen az időszakon. Ózdon valamilyen szinten kiemelkedtem a csapatból, még itt a sok tehetséges lány között meg kellett küzdenem a helyemért. Az első miskolci év ezzel telt el, ám utána jöttek a személyes sikerek: felkerültem az „A” csapatba, aztán a válogatott meghívó. Ezek mind óriási motivációt adtak a folytatásra.

- Szépen lépkedsz felfelé a ranglétrán, tavaly már a felnőttek között is bemutatkozhattál. Mennyire izgultál az első találkozó előtt?
- A találkozó előtt borzasztóan, de ugyan ilyen volt az is, mikor először megtudtam, hogy a felnőtt csapat edzésén kell jelentkeznem. Már maga a tudat is nagyon feldobott, hogy egyáltalán szóba kerül a nevem. Ellenben amikor elkezdték küldeni a csapat által játszott figurákról az anyagokat, akkor döbbentem rá, hogy ez nem álom, hanem maga a valóság. Ma már, hogy szinte naponta velük készülök, ez természetessé vált, de a meccsek előtt természetesen van bennem egy egészséges drukk.

- Van-e példaképed a kosárlabdában?
- Konkrét személyt nem tudnék megnevezni, hogy ő az én idolom. Bár az igaz, hogy például a csapaton belül nagyon tetszik Aho Nina játéka és stílusa, az, ahogy a kosárlabdázáshoz ő hozzááll, szerintem példaértékű. Ám a nagyvilágban inkább csapatokért rajongok, rengeteg NBA meccset nézek.

- Mi Oláh Fruzsina célja a kosárlabdában?
- Nem szoktam nagy távlatokban gondolkodni. A közeljövőben szeretnék bekerülni az U18-as válogatott keretébe, akik Görögországban megrendezésre kerülő Európa Kupán szerepelnek a nyáron.

- 18 évesen nagy kihívás előtt állsz: májusban érettségizel. Merre tovább a magánéletben?
- Igyekszem a jövőm összehangolni a kosárlabdával. Épp ezért szeretnék majd bejutni a Miskolci Egyetemre, ahol is gyógytornász szakon kívánom folytatni tanulmányaimat.