A diósgyőri futballcsapat hatszor játszott kupadöntőt 112 éves története során. Ebből a hat találkozóból kettőt sikerült megnyernie. Nem olyan régen foglalkoztunk az első döntővel, most a második, 1965. évi szereplést vesszük górcső alá (ebben az időszakban naptári év, azaz tavaszi-őszi rendszerben rendezték a bajnoki és kupaküzdelmeket). Ennek a menetelésnek az értékét jelentősen növeli, hogy a csapat másodosztályú tagsággal rendelkezett, így harcolta ki a döntőbe jutást, két elsőosztályú gárdát is búcsúztatva a mérkőzések során.

A másodosztályú bajnokságban

A másodosztályú szezon végül sikerrel zárult, ugyanis a DVTK feljutó, második helyen végzett. Nagy küzdelemben sikerült elérni ezt a helyezést, hiszen hármas holtversenyben volt Haladás és az Egyetértés csapatával, de tőlük jobb gólaránnyal. Így a döntőben már azzal a tudattal léphetett pályára a Diósgyőr, hogy a következő szezont ismét a legjobbak között kezdi. De ne szaladjunk előre ennyire!

Az NB I-ből 1964-ben búcsúzó Diósgyőrben a szakmai munkát továbbra is Nagy György irányította a szezon kezdetekor. Őt a nyári szünetben - a bajnokság félidejében - állították fel a kispadról. Utódja Preiner Kálmán lett, aki ezt megelőzően a Csepel kispadján ült. Vele sikerült a feljutás, pedig az Egyetértés elleni hazai vereség után nagyon messze került tőle a DVTK. A fővárosiak elleni fiaskót követően azonban már nem kapott ki senkitől, annak ellenére sem, hogy az említett meccs alatti rendbontás miatt a következő két hazai meccset Egerben kellett játszania. (Müncz György játékvezető az Egyetértés elleni mérkőzésen végzett munkájával a szurkolók mellett a sajtó sem volt elégedett, utóbbbiak több sérülést is erélytelenségének is tulajdonítottak, míg előbbiek egyenesen csalással vádolták.)

Menetelés a döntőig

A kupa lebonyolítási rendszere a ma megszokottól jelentősen eltérő volt. A 128 csapatot 16, egyenként nyolc csapatos csoportokba osztották, ahol egyenes kieséses rendszerben vívtak meg a csoporttársakkal az elsőségért. A legjobb 16 csapat közé, a nyolcaddöntő mezőnyébe csak a csoportelső jutott tovább.

A diósgyőriek a Miskolci ÉMTE ellen kezdték a kupaszereplést, a népkerti pályán 2000 néző előtt diadalmaskodtak 3-1-re. A gólokat Oláh (2) és Deák szerezték. 

A második mérkőzésen Gyöngyösön vendégszerepeltek, ott 1200 néző volt kíváncsi a csapatra. A nézők jórészt szomorúan mentek haza, hiszen 6-1 arányban diadalmaskodott a diósgyőri gárda. A gólokat Sikora (3), Vári (2) és Kovács szerezték. 
A harmadik mérkőzésen az Egercsehi Bányász volt az ellenfél. A félidőben még vezetett a Heves megyei alakulat, de a szünet után Kiss, Kovács és Vass góljaival fordítani tudott a vasgyári csapat. A mérkőzésre a helyszínen 700 néző volt kíváncsi. 
A XII. csoport döntőjében az NB I. későbbi 8. helyezettje, az MTK volt a piros-fehérek ellenfele. A Diósgyőrben lezajlott mérkőzésen 10 000 néző váltott jegyet. A találkozó után a hazaiak örülhettek, hiszen a 0-0 azt jelentette, hogy alsóbb osztályú csapatként ők jutottak tovább, de egyébként is sokkal közelebb álltak a győzelemhez a mérkőzés folyamán, mint a kék-fehér vetélytársuk. Említést érdemel még, hogy a kupameccs előtt gyászszünetet tartottak a DVTK első elnöke, Vanger Vilmos tiszteletére, aki 93 évesen hunyt el. Emlékét azóta is őrzi a diósgyőri klub.

A nyolc közé jutásért Tállyán, a helyi Építők ellen kellet mérkőznie a DVTK-nak. 2500 néző előtt, óriási küzdelemben 2-1 arányban sikerült győznie a vendégeknek Oláh és Kiss góljaival. A tállyai csapat megyei első osztályúként (5. vonal) jutott a legjobb 16 közé! Dicséretes teljesítmény, le a kalappal! 

Az elődöntőért szintén NB I.-es riválist, ezúttal az idény végén bronzérmet ünneplő Újpesti Dózsát kellett búcsúztatnia a miskolciaknak. Semleges pályán, Egerben - 5000 néző előtt - került sor a mérkőzésre. Ismét egy döntetlen jelentette a továbbjutást, ugyanis Vári góljára válaszolt a fővárosi csapat Göröcs révén, több gól azonban nem esett, így a Diósgyőr jutott az elődöntőbe. 

Az elődöntőben az Erzsébeti Vasas volt a piros-fehérek ellenfele. A mérkőzésre Pesterzsébeten került sor, 5000 néző előtt. A hazai csapat az NB III.-ban (4. vonal) vitézkedett akkoriban, éppen csak, gólaránnyal maradt le a feljutásról.

Erzsébeti VTK - Diósgyőri VTK 1-2 (0-1)

Pesterzsébet, 5000 néző. Vezette: Zsolt
DVTK: Tamás - Werner, Gál, Szigeti - Pócsik, Szucsányi - Vass, Samek, Oláh, Kovács I., Sikora. Edző: Preiner Kálmán 
EVTK: Pomázi - Lipcsei, Sári, Bodonczi - Kovacsevics, Horváth - Volek, Ádány, Dankó, Matulai, Sárdi. Edző: Csizmadia Mihály

A gólokat Sikora és Szucsányi lőtte. A hazaiak büntetőt hibáztak, azonban még egy tizenegyest szerettek volna lőni, de azt nem adta meg Zsolt játékvezető. A DVTK jutott be a döntőbe és készülhetett a Győri ETO elleni mérkőzésre. 
A döntőre, amelyet a Népstadionban rendeztek. Az NB I. 5. helyén végzett győri együttes volt az ellenfél. A vasgyáriaknak esélyük sem volt a mérkőzésen, már a félidőben négy góllal vezetett az ellenfél. A második félidő kiegyenlítettebb játékot hozott, gól nélkül, így az ETO nyerte a kupát, története során első alkalommal. A két évvel ez előtti bajnoki siker után immár kupagyőzelemmel is rendelkeztek a mérkőzés után a zöld-fehérek.

Diósgyőri VTK - Győri Vasas ETO 0-4 (0-4)

Népstadion, 3500 néző. Vezette: Radó
DVTK: Tamás - Werner, Gál, Szigeti - Pócsik, Szucsányi - Oláh, Vári, Kiss, Deák, Sikora. Edző: Preiner Kálmán.
Győr: Tóth - Kiss, Orbán, Tamás - Palotai, Máté - Szaló, Győrfi, Soproni, Varsányi, Keglovich. Edző: Hidegkúti Nándor 

A győri gólokat Keglovich (2), illetve Soproni és Varsányi szerezték. A mérkőzés után a Népsportnak szomorúan nyilatkozott Preiner Kálmán.

„- A Győr jól játszott, megérdemelten szerezte meg az MNK-t, gratulálok a szép sikerhez." (Népsport - 1965. november 15.)

A vereség ellenére dicséret illeti a DVTK-t, hiszen másodosztályú csapatként két NB I.-es gárdát is búcsúztatott, annak ellenére, hogy az NB I/B-ben is nehéz szezonja volt.

A DVTK kerete

Tamás Gyula
Pócsik István
Szigeti Oszkár
Kiss László
Szucsányi András
Nyíri Zoltán
Szamek Kálmán
Kisuczky Róbert
Vári György
Deák Ferenc 
Sikora Ferenc
Gál Béla
Osváth Endre
Werner Gyula
Csányi József
Balázs Ernő
Kovács István
Vass László
Kovács Pál
Oláh József
Homródi Vilmos
Bakos György

A sorozat korábbi részei