Felföldi Sándor, a labdarúgó 

A miskolci születésű Felföldi Sándor (1911-1986) a helyi vasutas csapatban kezdett el futballozni. 22 évesen távozott Fülekre, majd 1936-ban igazolt Diósgyőrbe. Egészen 1946-ig szolgálta a piros-fehéreket, majd a Pereces csapatában fejezte be eredményes pályafutását.

Edzőként a Miskolci Építők és a Diósgyőri VTK trénere volt több alkalommal. Az NB I.-ben 152 mérkőzésen lépett pályára, ahol négy gólt ért el. A klub örökranglistáján a 22. helyet foglalja el az első osztályban pályára lépett labdarúgók
rangsorában. A másodosztályban nyolcvan mérkőzésen öt gólt ért el, és az 1937 előtti kerületi bajnokságok során is játszott piros-fehérben. 

Felföldi tagja volt a kerületi bajnokságból a másodosztályba, az NBB-be került csapatnak, és az onnan az élvonalba besorolást nyert együttesnek is. Részese volt a Corinthián-díjat elnyerő, a Magyar Kupában először döntőt játszó gárdának.

1939-ben Románia ellen a B-válogatottban is pályára lépett. Ebből az alkalomból így mutatta be a Nemzeti Sport:

"A Bukarestbe utazott B-válogatott csapatban új név szerepel: Felföldi neve. A nagyközönség nem nagyon ismeri még, de az NBB-ben és szűkebb hazájában, az északi kerületben már közel tíz éve jócsengésű a neve. Felföldi Sándor jelenleg 27 éves. A Miskolci VSC-ben kezdett játszani, innen azonban 1932-ben Fülekre került. Évekig játszott a füleki csapatban és onnan elég kalandos körülmények között jutott el Diósgyőrbe a DIMAVAG-hoz. Itt négy éve játszik, a diósgyőriek szerint:

>>Vagy jól, vagy pedig még jobban.<<

Aránylag alacsony termetű játékos. Nem az a típus, amilyennek a vidéki hátvédet általában el szokták képzelni. Az ismertebb hátvédek közül a volt budafoki Bánkutira emlékeztet. Mindig balhátvédet játszott, de ennek oka nem az egylábúság, hanem a szokás. Annak idején az MVSC-ben a társa nem tudott bal lábbal rúgni. Így került Felföldi a baloldalra. Pedig inkább jobblábas. A szabadrúgásokat még ma is előszeretettel rúgja jobblábbal. 

A DiMÁVAG ügyvezetője, Némethy Imre a legjobbakat mondta Felföldiről: 
- Felföldinél nem kell attól tartani, hogy rossz napot fog ki. Példásan sportszerű életet él, ez az oka, hogy évek óta a legállandóbb formát mutató játékosunk. Reá minden mérkőzésünkön biztosan lehet számítani.

Tavaly egyszer beszélgettünk vele. Megemlítettük neki a válogatottságot is. Erre azonban csak legyintett.
- Vidéki játékos nagyon nehezen kerül be a válogatott csapatba még akkor is, ha NB-csapatban játszik. NBB-csapatból pedig majdnem lehetetlen. Pedig nagyon szeretnék egyszer bekerülni. Tudom, hogy ha válogatott leszek, akkor nehezen fogok kikerülni a csapatból. 

Sok mellékkörülménynek köszönhette most Felföldi, hogy bekerült a csapatba. De bent van és a többi már rajta múlik. Bukarestben bebizonyíthatja, hogy érdemtelenül mellőzték ilyen sokáig...”

Tehetségét jellemzi, hogy még pályafutása befejezése után húsz évvel is emlékeztek rá a miskolci újságírók, szurkolók, vezetők.

"Az idősebb generációhoz tartozó szurkolók ma is emlegetik, így beszélnek róla: 
Elegáns játékát mindig vastaps jutalmazta. Mindenki szerette, mindenkit szeretett. Tehetsége, szorgalma, páratlan munkabírása példamutató volt. Szíve volt a focihoz! Szinte minden mérkőzésen túlnőtte önmagát. A kétszer negyvenöt perc iramát kitűnően bírta. Nem tudott Csapkay edző olyat mondani az edzésen, amit meg nem csinált volna. Az utolsó percig küzdött. Kevés gólt lőttek mellette. 1949-ben örökre elcsomagolta a bőrszeges cipőt, a dresszt, a felszerelést." 

Arra a kérdésre, hogy érezte magát a pályán, ezt a választ adta az Észak-Magyarországnak 1966 őszén, húsz évvel pályafutását követően:

"Akkor még játék volt a labdarúgás - mondja Felföldi Sándor, - ma viszont munka, verítékes küzdelem, megkopott a szépsége. Az én koromban nem volt annyi kedvezmény, mint manapság. Akkori elnökünk, Némethy Imre, aki egyben gyári főnökünk is volt, közölte velem és a többiekkel: nincs kifogása az ellen, hogy az edzésre mikor megyünk ki a gyárból, de azt megköveteli, hogy munkánkat becsülettel elvégezzük. Volt úgy, hogy éjszaka pótoltuk a mulasztást. 

- Melyik a legszebb emléke? 
- 1942-ben megnyertük a Corinthián-serleget. Nagyon örültem ennek az eredménynek. Miután Újpestet megvertük, a döntőt másnap a Ferencvárossal vívtuk. Kissé fáradtak voltunk. 6:2-re kikaptunk. A Fradi kapta meg a Magyar Kupát, mi pedig a második helyezettnek járó serleget.
- A másik szép emlékem a nagyváradi csapat elleni győzelmünk volt. Kiesésre álltunk. Tudni kell, hogy akkortájt a nagyváradi együttesben többek között Bodola, Sárvári, Tóth III, Lóránt, a neves kapus, Vécsei játszott. A magyar válogatott fele. 2:1-re nyertünk, pedig én egy tizenegyest is vétettem. Károlyi feje felett a hálóba akarták emelni a labdát, és én kézzel ütöttem ki. No Jocó, most mutasd meg mit tudsz, mondtam fiatal kapusunknak. Ki is védte a lövést. 2:0-nál Vécsei, a NAC kapusa szégyenében lement a pályáról.”

Felföldinek 1944-ben volt egy nyilatkozata Nemzeti Sportban, amire egy ország kapta fel a fejét. Egy igazi vagány diósgyőri volt a vasgyáriak védője. Egy Fradi elleni mérkőzés előtt kérdezték őt a riporterek:

"Előttem valahogy nincs olyan nagy hatása a Ferencváros névnek. Igaz, ma már kissé meg is kopott ez a név. Hosszú pályafutásom alatt már sok nagy csatának voltam részese, és a Ferencváros ellen is sokat szerepeltem. Mi diósgyőriek  valahogy nem rettegünk a Fraditól. Ez talán azért van, mert amióta az NB I-ben játszunk a Ferencváros - DiMÁVAG találkozókból többször kerültünk ki győztesként, mint a Ferencváros."

A statisztikákat böngészve azt találjuk, hogy az első osztályú tagság kezdete óta hét mérkőzést játszottak a zöld-fehérekkel Felföldiék (előszőr 1941. március 2-án idegenben, ennek jegyzőkönyve lentebb olvasható), és ezeken a találkozókon három-három vasgyári, illetve ferencvárosi győzelem született, egy döntetlen mellett. Felföldi Sándor minden mérkőzésen ott volt a pályán. 

FTC - DiMÁVAG 0:1 (0:0)
Üllői út, 12 000 néző. Játékvezető: Antay
FTC: Csikós - Szoyka, dr. Tátrai - Sárosi III, Polgár, Lázár - Kalocsay dr., Kiss, Jakab, Sárosi dr.,
Gyetvai.
DiMÁVAG: Gáspár - vitéz Bohus, Felföldi - Kalocsai, Turán, Barta - Füzér, Berecz, Fazekas,
Barna, Turbéki.
Gólszerző: Füzér a 39. percben

(Nagyképen a mérkőzést megelőzően készült fotó. 
Állnak: Barna Sándor, Füzér János, dr. Kalocsai Géza, v. Bohus Lajos, Fazekas Zoltán, Bartha Gyula, Berecz István, Felföldi Sándor.
Guggolnak: Turán István, Gáspár László, Turbéki István)

Felföldi Sándor, az edző 

Felföldi Sándor kétszer ülhetett le szeretett klubja kispadjára.

Először az 1949/1950-es szezonban 15 mérkőzésen irányította a pirosfehéreket, amikor négy idény után próbált visszatérni a Diósgyőri Vasas az első osztályba. Új játékosok is érkeztek az első csapathoz, a két Palicskó, Futó és Petróczi. A csapat tagja volt Pesti, Krucsay, Pribelszky, Pócsai, Török, Kakuszi és még sorolhatnánk, mennyi kitűnő futballista.
A salgótarjáni bemutatkozás még harmatosra sikeredett a helyi Vasas ellen (1-1), azonban a következő négy mérkőzésen már huszonkét gólt juttattak a vasgyáriak ellenfeleik kapujába. Az őszi szezon akár jól is befejeződhetett volna, azonban az utolsó három mérkőzésen vereséget szenvedtek. Ezért szerződést bontottak Felföldivel. Az edző egyébként kitűnő csapat alapjait rakta le, hiszen az őt váltó Tomecskó Józseffel bajnoki címet nyert a Diósgyőr.

Másodszor rendhagyó körülmények között ült le a diósgyőri kispadra. Az 1956-os bajnokság csaknem másfél évig tartott, a forradalom miatt októberben félbeszakadt, a maradék hét fordulót 1957-ben játszották le. Ebben az idényben Felföldi 16 mérkőzésen ült a kispadon. Az Egri Bástya elleni idegenbeli győztes mérkőzés után menesztették, utódjával Steiner Jánossal - csakúgy, mint nyolc évvel előtte Tomecskó Józseffel - megnyerte a DVTK a bajnokságot. Régi játékosai közül Török, Kakuszi és Pesti is a csapat tagja volt olyan tehetséges játékosakkal együtt, mint Tiba, Szigeti, Paulás, Dobó vagy Pál. A csapat negyedik helyen állt, de csak egy pontra volt a listavezető Budapesti Törekvéssel szemben, amikor útilaput kötöttek a mester talpára. 

Felföldi Sándor 1932-től egészen nyugdíjazásáig a diósgyőri gyárakban dolgozott. A kitűnő fedezet 1986-ban hunyt el közlekedési baleset következtében.

Névjegy

Név: Felföldi/Felföldy Sándor
Születési idő: 1911. január 24.
Születési hely: Miskolc
Elhunyt: 1986-ban

Edzői pályafutás

1967 Miskolci Építők
1956/1957 Diósgyőri VTK (NB II.) 16 mérkőzés
1954/1955 Miskolci Építők
1953/1954 Miskolci Építők
1951/1952 Miskolci Építők
1949/1950 Diósgyőri VTK (NB II.) 15 mérkőzés

Labdarúgó pályafutás

1946/1947 Pereces (NB I.)
1945/1946 Diósgyőri VTK (NB I.)
1944 Diósgyőri VTK (NB I.)
1943/1944 Diósgyőri VTK (NB I.)
1942/1943 Diósgyőri VTK (NB I.)
1941/1942 Diósgyőri VTK (NB I.)
1940/1941 Diósgyőri VTK (NB I.)
1939/1940 Diósgyőri VTK (NBB)
1938/1939 Diósgyőri VTK (NBB)
1937/1938 Diósgyőri VTK (II. Liga)
1936/1937 Diósgyőri VTK (ÉLASZ I. osztály)
1935/1936 Füleki TC (Szlovákia)
1934/1935 Füleki TC (Szlovákia)
1933/1934 Füleki TC (Szlovákia)
1932/1933 MVSC (ÉLASZ I. osztály) 
1931/1932 MVSC (ÉLASZ I. osztály)
1930/1931 MVSC (ÉLASZ I. osztály)
1929/1930 MVSC (ÉLASZ I. osztály)
1928/1929 MVSC (ÉLASZ I. osztály)
1927/1928 MVSC (ÉLASZ I. osztály)
1926/1927 MVSC (ÉLASZ I. osztály)

A sorozat korábbi részei