"- Világéletemben két szerelmem volt: a foci meg a nők. A fociért, ha kellett, a nőket is dobtam. Aztán képes voltam órákig bolyongani egy jó nő után...
- A pénz nem számított. Éveken át jól kerestem. Ezt a focinak köszönhettem. És éveken át nem maradt meg nálam egy lyukas garas ... Ezt meg a nőknek köszönhettem..."
(Labdarúgás - Változik az ember, 1969. szeptember, 9. szám)

A fenti idézetet Szucsányi Andrástól hallhattuk Diósgyőrből való távozása után egy évvel. Egy igazi bohém futballista volt Szucsányi, aki mindemellett remekül bánt a labdával, és úgy tudott végighajtani egy mérkőzést, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A kitűnő középpályás Borsodnádasdon született, és már húszévesen bemutatkozott a legjobbak között (1961/1962). Az Ózdi Kohász színeiben tizenötször lépett pályára az élvonalban. A szezon végén a piros-feketék búcsúztak az élvonaltól, azonban Szucsányi maradt, és a másodosztályban is meghatározó játékosa lett az ózdiaknak (29 mérkőzés, 2 gól). Azonban az 1962/1963-as NB II. Keleti csoportjának bajnoka a Diósgyőri VTK lett - éppen az ózdiak kárára. Szucsányi pedig a miskolci csapattal a következő szezontól ismét az élvonalban szerepelt.

A piros-fehérek színeiben 103 élvonalbeli és 26 másodosztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára. A DVTK-ból a B-válogatottba is meghívást kapott.

"Szucsányi karrierje irigylésre méltóan indult. Tehetsége korán megmutatkozott, mert emellett jó modorú, kedves fiú volt, a város a szívébe zárta. Ha sietett taxin ment, majd később száz méterre is a saját kocsiján. Csak így tudta elkerülni, hogy ismeretlenek megszólítsák, léptennyomon megállítsák. Bármihez nyúlt, sikerült. Elvégezte a kohásztechnikumot, s a vizsgákra készülve is állandóan a legjobbak között szerepelt a csapatban. Mérkőzéseket nyert meg, mert tudta, hogy mi a siker alapja: példamutatóan edzett! Preiner Kálmántól, Szabó Páltól külön feladatokat kért és saját jószántából is túlórázott az edzések után. Vágyott az elismerésre, a DVTK csapatában nem egy akart lenni a tizenegyből, hanem az első. A legjobb. A sztár. A >>császár<<!

- És amikor mindent elértem, bekerültem az >>év csapatába<<, B-válogatott lettem, egyszerre összeroppant alattam minden. Nem hittem el, sehogyan sem ment a fejembe, hogy eltilthatnak. Szucsányit és Tamást!... Kicsoda?... Na hát aztán alaposan bemutatkoztak, még az edzésekről is kizártak..."
(Népsport - Késői pofonok, 1970. március 28.)

Miskolctapolcán edzőtáborban volt a diósgyőri csapat, amikor a súlyos fegyelmi vétség történt. A DVTK két meghatározó játékosa - Tamás Gyula és Szucsányi András - kimaradt az egyik éjszaka. Az ügy a Vasas elleni találkozó előtt robbant be a köztudatba. A klub elnöksége egy hónapos eltiltással büntette mindkét játékost. Szucsányi tagja volt az olimpiára készülő bő keretnek, de ezek után nem volt esélye az utazásra. A magyar olimpiai válogatott aranyéremmel tért haza Közép-Amerikából...

Pesti György, a DVTK elnöke így kommentálta az esetet:
"- A DVTK rendkívül mérsékelten szerepelt eddig a bajnokságban, szükség van arra, hogy a játékosok fegyelmezetten - minden energiájukat a jobb szereplés szolgálatába állítva - készüljenek a nehéz őszi mérkőzésekre. Tamás és Szucsányi - megszegve az edző és a szaktanácsadó utasítását - önkényesen elhagyta az edzőtábort, s oda csak reggel tért vissza. A súlyos vétséget szigorú büntetéssel toroltuk meg. Így teszünk a jövőben is, bár bízom abban, hogy ez az eset jó tanulságul szolgál minden játékosunk számára."
(Magyar Hírlap - Mi történt Tamással és Szucsányival?, 1968. szeptember 1.)

Szucsányi nem lépett pályára többet piros-fehérben. Véglegesen megromlott a kapcsolata a vezetőséggel. Olyan pletykákat lehetett hallani akkoriban Diósgyőrben, hogy csak ürügy volt a büntetés, mert nem akarták az olimpiai szereplését. Arról is beszéltek, hogy a labdarúgó a mérkőzések végeredményét több alkalommal is befolyásolta.

Ezt ő sem tagadta:
"Miskolcon akkoriban, kevés jót lehetett hallani Szucsányiról. A vádak legnagyobbika: üzlet a bajnoki pontokkal. Pedig az már régebben volt! - Jóval túl vagyunk már mindenen... Beszélhetek... Ózdon is, Diósgyőrben is, abban a két csapatban, ahol az MTK előtt játszottam, a futballban nem ismertem tréfát. Komoly dolog volt számomra minden mozzanat, ami a pályán történt. Nem vádaskodásképpen mondom, de az >>üzletet<< nem én kezdtem. Nem is a játékosok. Akkoriban jól ment a csapatnak, s nem jelentett nagy veszteséget, ha >>segítünk<< másoknak... Aztán, nem tagadom, volt úgy is, hogy velem egyezkedtek... Később meg bűnbakot kellett keresni, és arra is jó voltam... Alapot szolgáltattam a büntetésre, meg is bűnhődtem érte..."
(Labdarúgás - Változik az ember, 1969. szeptember, 9. szám)

A még mindig óriási tehetségként számon tartott labdarúgó útja a fővárosba vezetett. Úgy tűnt Szucsányi András pályafutása ismét kiegyenesedett az MTK-ban, minden rendben ment.
"- Az MTK-hoz húzott a szívem... Már csak a klub múltja miatt is... Megfogadtam, ha odakerülök, megváltozom..."

Az életút ismét kiegyenesedett. A bajnokság tavaszi idényében a kékfehéreknél az egyik legjobb egyéni teljesítményt nyújtotta. Nem egyszer valóban "hátára vette a pályát", küzdött, harcolt, száguldozott.
"- Szucsányi ellen semmi panaszunk sem lehet - mondta Kovács III Ferenc, az MTK edzője. - Edzéseken egyike a legszorgalmasabbaknak, a mérkőzéseken a leglelkesebbeknek. Magánéletéről sem tudok semmi kivetni valót...
- Hiába, közel a harminchoz meghiggad az ember! - Szucsányi arcán újra megjelenik a fanyar mosoly. - Ez a >>titok<<, ha egyáltalán titok az, hogy előbb-utóbb mindenki elkezd gondolkozni. Aztán az MTK- ban otthonra leltem. Szívesen fogadtak és tudtam, hogy bizonyítanom kell... Talán eddig is sikerült... És talán még válogatott is lehetek..."
(Labdarúgás - Változik az ember, 1969. szeptember, 9. szám)

Nem így történt. A fenti interjút követően a fővárosban is fegyelmi vétséget követett el. Csapattársával, Dunai Lajossal a Magdeburg elleni kupameccs után nem haza, hanem éjszakázni mentek. Ezúttal súlyos, féléves eltiltás várt Szucsányira. Aztán mégis kapott egy utolsó lehetőséget az MTK-nál... Újra edzésbe állt, ismét mindent beleadott. A sors azonban másfelé vezette az útját... Csapatával Dunavarsányban edzőtáborozott, ahol egy edzésen villám csapott a játékosok közé. Sajnos Szucsányi András életét nem tudták menteni... 29 évet élt.

Névjegy

Név: Szucsányi András
Születési idő: 1941.02.27.
Születési hely: Borsodnádasd
Halálozási idő: 1970.08.21.
Halálozási hely: Dunavarsány

Pályafutás

1970 MTK (NB I.)
1969 MTK (NB I.)
1968 Diósgyőri VTK (NB I.)
1967 Diósgyőri VTK (NB I.)
1966 Diósgyőri VTK (NB I.)
1965 Diósgyőri VTK (NB I/B)
1964 Diósgyőri VTK (NB I.)
1963 Diósgyőri VTK (NB I.)
1962/1963 Ózdi Kohász (NB II.)
1961/1962 Ózdi Kohász (NB I.)

A sorozat korábbi részei