Károlyi 1925-ben született Diósgyőrben. Szülei gyári munkások voltak, ő is vasesztergályosnak tanult. A lyukótetői réten, a grundon ismerkedett meg a labdarúgással.

Itt futballoztam Pribelszky Gyulával, Ihring Gusztávval, Krucsai Jóskával, a Hőrichtestvérekkel, Lóri Tamással és a többiekkel. 1937. nyarán, mint középcsatár bekerültem a DVTK kölyökcsapatába. Akkor még senki sem gondolta, hogy kapus leszek. Én sem...
(Észak-Magyarország - 1967. április 3., Joci, a kapus)

Csatárként kezdte, tizenkét évesen már a diósgyőri klub alkalmazásában állt. Két évvel később, egy sátoraljaújhelyi mérkőzésen a csapat kapusa megsérült. Akkor került a gólvonal elé, és utána már nem is került ki onnan.
Károlyi 1941-ben - mindössze tizenhat évesen - egy Elektromos elleni mérkőzésen mutatkozott be a legmagasabb bajnoki osztályban. A következő szezontól pedig már a diósgyőriek első számú kapusa volt.
És 1942 májusában, 17 éves korában a Salgótarján elleni NB I-es labdarúgó-mérkőzésen végleg bebizonyította, hogy helye van a csapatban. Ekkor került a legjobb diósgyőri labdarúgók közé, és szinte egyfolytában védte, mint az egyik legjobb magyar kapus, a DiMÁVAG, később a DVTK kapuját 1946-ig.
(Észak-Magyarország - 1967. április 3., Joci, a kapus)

A nagyszerű kapust mindenki szerette. Sportszerű életmódja, szerénysége példaértékű volt. Nem csoda, hogy felkeltette az újpestiek figyelmét a vasgyáriak kitűnő formában védő portása.
1947 őszén az Újpest játékosa lettem. Még azon a nyáron az egyik Üllői úti edzésen a második félidőben a válogatott kapuját védtem. Az akkori szövetségi kapitánynak, Gallovich Tibornak és az edzőnek, Sebes Gusztávnak bizonyára megtetszett a játékom, mert a jugoszlávok elleni csapatba betették, s Belgrádban még diósgyőri futballistaként magamra ölthettem a válogatott mezét.
(Varga Lajos: Diósgyőri futballtörténet 1910-1996)

Belgrádban győztes csapat tagja volt (3-2) Károlyi József, így a harmadik diósgyőri futballista lett, aki a címeres mezben szerepelt. Érdekesség, hogy ezen kívül még kétszer volt válogatott - mindkétszer Újpestről -, melyeken összesen hat gólt kapott, de a magyar csatárok tizenkilenc gólt lőttek ellenfeleink hálójába. A válogatott kispadján tizennégy alkalommal ült. De nem csak az A-válogatottban, hanem a B-csapatban is játszott, mégpedig összesen tizenöt alkalommal - először még szintén diósgyőriként.
A nyurga diósgyőri játékos első válogatottsága alkalmával a legjobb magyar kapusok méltó követőjének ígérkezett. Az alapvonalon és a kapu előterében egyaránt kitűnő volt. Ütemérzéke és reflexei egészen kiválónak bizonyultak. Mikor azonban felkerült a fővárosba, nem tudta beváltani a játékával kapcsolatos reményeket. Talán idegileg nem bírta a nagyobb felelősséggel járó megterhelést.
(Antal Zoltán és Hoffer József: Alberttől-Zsákig)

Károlyi 1950-ben, az élvonalba visszakerülő Diósgyőr (akkori nevén: Diósgyőri Vasas) játékosa lett. 1955-ig védte a piros-fehérek kapuját. 1941 és 1955 között 185 NB I.-es, 51 NB II.-es mérkőzésen szerepelt vasgyáriaknál. Ezen kívül Újpesten 68, az MVSC-ben 25 első osztályú mérkőzésen védett. Károlyi József a játékosokkal és az edzőkkel is mindig megtalálta a közös hangot. Nézzük, kik voltak a kedvencei az évek során!
- Őszintén mondom, nem tudok egyetlen olyan játékost sem említeni, akire picit is rossz szívvel gondolok vissza. Nem fűz kellemetlen emlék senkihez. Sajnos kevesen élnek már közülük, jóbarátaim közül. Kertész Jóska, Turbéki, később Dobó Zoli, Tóba Sanyi mind-mind jó barátaim voltak. Higgye el, még az ellenfelekkel is mindig megtaláltam a barátságot.
(Varga Lajos: Diósgyőri futballtörténet 1910-1996)

- Olyan edzőim voltak, mint Csapkay, Tomecskó, Guttmann, Soós és Szabó Pali bácsi. Sokat tanultam tőlük. Nekik is köszönhetem, hogy válogatott lettem, hogy éveken át elnyertem az év legjobb sportolója címet.
(Észak-Magyarország - 1967. április 3., Joci, a kapus)

A diósgyőri éveket követően Károlyi már a pályafutása befejezésén gondolkodott, amikor a Miskolci VSC csapata kérte átigazolását. A zöld-fehérekkel bajnokságot nyert a másodosztályban, így ismét a legjobbak között védhetett. Aki ismerte, tudta, hogy a Vasútba sem csak levezetni érkezett. Bizonyítja ez az interjú, melyet az egyik sportújság készített vele:
(...) egy-egy kisebb időszaktól eltekintve, állandóan NB I-ben véd. Egyedülálló teljesítmény ez, hiszen 14 NB I.-es csapatunkban "lámpással" sem lehet olyan, ma is állandóan szereplő játékost találni, aki már 1941-ben NB I.-es csapat tagja volt. S amint a cikk eleji megállapításból is kitűnik, Károlyi nem is akármilyen sikerrel védi a miskolci zöld-fehérek kapuját. Egy-egy mérkőzés után dicsérő jelzőkkel illetik a kitűnő alakú, tapasztalt, pompás reflexű kapuvédőt. Károlyi nem "panaszkodhat", hogy a bajnoki mérkőzéseken kevés a dolga. A vasutascsapat ugyanis, néhány kivételtől eltekintve az NB II.-ben szerepelt együttesével játszik az NB I-ben, s éppen ezért a kevés tapasztalattal rendelkező csatársor mögött rengeteg munkájuk akad a védőknek, különösen a kapu őrének. Károlyi minden mérkőzésen nagy munkában is van, s ha kapuját nem is fenyegeti veszély, akkor sem "nyugszik": irányítja társait, intézkedik csapatkapitányi minőségében. Ahhoz, hogy munkáját kifogástalanul végezze, sok minden szükséges. Ezzel Károlyi is tisztában van. Sikereinek egyik "titka" a sportszerű életmód, a másik az alapos edzés. Jellemző szorgalmára: nemcsak az edzője által előírt edzésanyagot végzi el pontosan, de gyakran még túlórázik is, s ezzel példát mutat fiatalabb társainak. Rendezett a családi élete. Két kislánya, s a vasutas, sportkör lelkes, megértő nagy családja szintén hozzájárul ahhoz, hogy formájában nincsenek nagyobb törések.
(Labdarúgás - 1958 december, 12. szám, Húsz éve a kapuban)

Ilyen volt Károlyi József, közel húsz év kapuban eltöltött idő után is hihetetlen alázattal játszott, a karrierje végén is csapata legjobbja volt. Diósgyőr egyik legendája 1962-ben akasztotta szögre cipőjét. Hosszú pályafutása során mindenhol tisztelték és szerették. A Vasút edzője, szakosztályvezetője, majd tizenöt esztendőn át elnöke is volt. Károlyi József 2005-ben, nyolcvan esztendős korában hunyt el. Emlékét megőrizzük!

Névjegy

Név: Károlyi József
Születési idő: 1925. május 25.
Születési hely: Diósgyőr
Halálozási idő: 2005. április
Halálozási hely: Miskolc

Sikerei
magyar válogatott: 3/0
Magyar Kupa-döntős: DVTK, 1941/1942
Corinthián-díj nyertes: DVTK, 1941/1942
NB I.-es mérkőzés/gól: 277/0
NB I.-es mérkőzés/gól diósgyőri mezben: 184/0

Pályafutás
1958/1959 MVSC (NB I.) 25/0
1957/1958 MVSC (NB II.)
1956 MVSC (NB II.)
1955 DiMÁVAG (NB I.) 1/0
1954 DiMÁVAG (NB I.) 26/0
1953 DiMÁVAG (NB II.)
1952 DiMÁVAG (NB I.) 15/0
1951 DiMÁVAG (NB I.) 25/0
1950 DiMÁVAG (NB I.) 14/0
1949/1950 Újpest (NB I.) 21/0
1948/1949 Újpest (NB I.) 24/0
1947/1948 Újpest (NB I.) 23/0
1946/1947 DiMÁVAG (NB II.)
1945/1946 DiMÁVAG (NB I.) 36/0
1944 DiMÁVAG (NB I.) 3/0
1943/1944 DiMÁVAG (NB I.) 29/0
1942/1943 DiMÁVAG (NB I.) 30/0
1941/1942 DiMÁVAG (NB I.) 5/0

A sorozat korábbi részei