- Ez egy új kezdeményezés, mármint, hogy az MLSZ kötelékében lévő szövetségi edzők látogatnak a klubokhoz, nem pedig fordítva. 

- Igen, pontosan így van. Az első fél évében vagyunk ennek a folyamatnak, amelynek egyértelműen az a célja, hogy az eddigieknél jobban megismerjük az egyesületeket. Az öt korosztály szövetségi edzője ősszel két-két akadémián járt. Az egy hét alatt betekintést nyerhettünk a napi munkába, edzéseket és mérkőzéseket látogattunk. Eddig szinte csak meccseken néztük meg a fiatalokat, emellett pedig tartottuk a kapcsolatot a szakmai igazgatókkal, edzőkkel. A gyerekeket viszont csak az edzőtáborokban ismertük meg. A személyiségük, a karakterük ott tárult elénk, így viszont jóval teljesebb képet kapunk róluk. 

- A DVTK LSA napi működését is megismerted?

- Ez volt a másik fontos szempont a hosszabb látogatás kapcsán. Betekintést nyerhettem az operatív munkába, a szakmai részekbe, részt vettem meetingeken, és kialakult bennem egy kép a DVTK-ról és a futball utánpótlásról. 

- Milyen ez a kép, mit kaptál Diósgyőrben?

- Egyértelműen pozitív. Egy nagyon jól szervezett, felépített klubot, már-már sportvárost ismerhettem meg. A labdarúgás, a kosárlabda, a jégkorong, a röplabda és a többi sportág igyekszik közelíteni egymáshoz, ami egy erős, egységes sportegyesületet mutat. Ezen belül a futballt egy nagyon dinamikusan fejlődő szervezetnek látom. Pedig ez is egy nehéz feladat. Az állami finanszírozás - és kiemelt státuszok megjelenésével a dolgozó létszám is megduzzadt. Manapság egy akadémia irányítása felér egy vállalat vezetésével, ami megyén belül is komoly tényezőt jelent. Ezt kell rendszerbe rakni, szervezetté tenni, ami nyilván nem megy egyik pillanatról a másikra. A DVTK-nál viszont azt láttam, hogy jól szervezett a klub, mindenki tudja a feladatát, a saját területéért felel. Minden apró részlet a helyén van. A gyerekeken pedig az látszik, hogy ettől kiegyensúlyozottak. Minden egyértelmű. A busz indulásától kezdve az iskolai dolgokon keresztül a pályabeosztással és a mérkőzések szervezésével bezárólag. Mindent olyannak láttam, ahogy egy akadémián lennie, működnie kell. 

- Gondolom, bőven volt viszonyítási alapod.

- Egy hónappal ezelőtt Hollandiában jártam a Feyenoordnál akadémiai látogatáson. A szervezettségben ott sem láttam semmi mást, mint amit mondjuk Diósgyőrben tapasztaltam. Ebből a szempontból jó úton van a magyar futball utánpótlás, ebből pedig hosszú távon a gyerekek fognak profitálni. Ők rendelkeznek kiszámítható képzési tervvel egészen kis korosztálytól kezdve. A DVTK-nál az is nagyon tetszett, hogy az akadémia a felnőtt csapat tulajdonosi köréhez tartozik, így a fiatalok számára ténylegesen az a cél, hogy a saját klubjuk felnőtt csapata jelentse a kifutási lehetőséget. A lokálpatriotizmus erőteljesen jelen van, és a régiónak egy olyan vezető sportközpontja, ahol mindenki szívesen akar futballozni. 

- Az egyre modernebb, fejlettebb körülmények között lehet más egyesülettel párhuzamot vonni?

- A Haladásnál éreztem ugyanezt, vagy hasonlót, mint ezúttal Diósgyőrben. Sokkal kisebb a megye, de maga a kötődés és az identitástudat ugyanúgy megvan. Az itt futballozó gyerekek a DVTK mezét szeretnék magukra húzni, ebben a stadionban akarnak bemutatkozni, futballozni. Ez egy nagyon fontos dolog. A helyi értékeket erősítve, a meglévő előnyöket kihasználva egy olyan perspektívát kaphatnak a fiatalok, amiért nekik is megéri küzdeni. Ez a DVTK-nál egyértelműen megjeleneik. Tényleg csak jó tapasztalatokat tudok mondani. Negatívumokat amúgy sem szívesen említenék, de nem is nagyon tudnék. 

- A korosztályos válogatott, válogattak szempontjából melyek a legfontosabb tanulságai ennek a néhány napnak?

- Számomra az, hogy a gyerekek kiválasztása futballszakmai alapon történik, és a jövőbe tekintenek. Ezt láttam az edzéseken, és erről beszéltünk Fogarasi Zoltán akadémiai - és Vámosi László szakmai igazgatóval is. Erre jó példa az alsóbb korosztályokban zajló munka. Az U14-es keret még nagyon kis termetű játékosokból áll az U15-ben is van elmaradás a többiekhez képest. Emiatt az elvégzett munka még nem látszik meg az eredményben, ellenben az U16-nál már igen. Ahogy elmondták a vezetők, két éve még ezek a gyerekek is ugyanilyen hátrányban voltak, most viszont már a Kiemelt csoport élmezőnyéhez tartoznak. Méghozzá nem célfutballal, hanem tudatos játékkal, mert arra lettek felkészítve. Én is annak szurkolok, hogy a futball győzzön, mert ebben az esetben a válogatottaknál nekünk is könnyebb dolgunk lesz. 

- Miért?

- Elsősorban azért, mert mi is futballt kérünk, nyilván más iramban és motiváltsági szinten, mint a klubokban. Az egyesületekből hozott alapokra azonban ebben az esetben támaszkodhatnak a fiatalok, és ez előre viheti őket címeres mezben is. Több olyan játékossal találkoztam, akik a válogatott számára a jövőben érdekesek lehetnek, az pedig a gyerekek felé üzenet, hogy emellett is lehetnek jó futballisták. Számtalan példa van arra, hogy valaki tizenévesen nem került a figyelem középpontjába, később mégis NB I.-es, vagy nemzetközi karriert befutott játékos lett. Természetesen itt vagyunk, követjük őket és bízunk benne, hogy minél többen kifutják a karrierjüket. Annak is örülök, hogy nagyon jó kapcsolatokat építünk ki a látogatások alkalmával. Most már ha bárkit felhívok a DVTK-nál, akkor tudni fogja, hogy ki vagyok. Nem csupán egy nevet, vagy arcot fog maga elé képzelni, hanem egy konkrét személyt. Adott esetben egy kollégát, barátot. Éppen ezért nagyon hasznosnak ítélem meg a DVTK Labdarúgó Sportakadémián töltött időszakot.