Dobó Zoltán (1928-2016) Dobrovolszky Zoltán néven született Angyalföldön. A Vasasban kezdett el futballozni, és már 16 évesen bemutatkozott az első csapatban. Nem is akármilyen mérkőzésen, hiszen a Honvéd elleni találkozó győztes gólját a debütáló fiatal csatár szerezte (4-3). A Rozoga becenévre hallgató jobbösszekötő ezután után a Csepel csapatához igazolt a több játéklehetőség reményében.

Közben a 17 éves labdarúgót óriási megtiszteltetés érte. Egy nem hivatalos mérkőzésen pályára lépett a magyar válogatottban, amelynek érdekes története van:

Három meccset is játszott akkor a válogatott az osztrákok ellen, de nem volt mindegyik hivatalos mérkőzés. A mi meccsünket az Újpest pályáján játszottuk, és az történt, hogy Bozsik Cucu megsérült a bemelegítésnél, és Sebes Guszti bácsi, a szövetségi kapitány a tribünről hívott le, hogy álljak be. Képzelheti, mennyire meglepődtem, mivel én a meccset nézni mentem ki a stadionba. Olyan játékosokkal léphettem pályára, mint Puskás Öcsi, Szusza Ferenc, Deák Bamba! Ők mind a hárman 2-2 gólt szereztek, de én is lőttem egyet. Guszti bácsi szeretett engem, jó játékosnak tartott, de meg kell, hogy mondjam, később, felnőttkoromban tudta rólam, hogy nem vetem meg az alkoholt. Ami igaz is volt. Most már azt mondom, sajnos!”
A meccs emlékére kapott emléktál felirata szerint a „Puskás Öcsi után a 17 éves Dobó volt a magyar válogatott legjobbja, óriási tehetség.

(amigeleken.hu - A lelátóról a válogatottba - Dobó Zoltánra, a DVTK örökös góllövőlistájának vezetőjére emlékezünk)

Csepelről a csehszlovák bajnokságba vezetett az útja, Nyitrára igazolt. Hazatérte után sorrendben a MATEOSZ, a Tatabánya és a Pécs következett. Ezután érkezett második otthonába, Miskolcra. 

1952. március 30-án mutatkozott be a vasgyári csapatban Dob, egy Vasas elleni mérkőzésen. Az angyalföldi találkozó öt gólt hozott, de abból csak egyet lőttek a piros-fehérek (1-4). Azonban a vendégcsapat egyetlen gólját az új igazolás szerezte, így góllal tette le a névjegyét, ráadásul a nevelőegyesülete ellen. Azonban hiába szerzett 11 gólt a szezon során az új jobbszélső, a Diósgyőri Vasas a kiesők között fejezte be a bajnokságot.

Rozoga az 1953-as másodosztályú idényben is bizonyította kivételes képességét. Egészen hihetetlen mennyiségben termelte a gólokat. 56 gólt szerzett, csapata góljainak egy híján a felét (113). Három alkalommal négy, kilenc alkalommal három gólt szerzett a kitűnő formában lévő Dobó Zoltán. Ez azonban még nem volt elég a feljutáshoz, ugyanis négy csoportba osztották a második vonal mezőnyét. A csoportgyőztesek (Diósgyőri Vasas, Pécsi Lokomotív, Vasas Izzó, Szikra Gázmű) osztályozó minitornát játszottak az NB I.-es tagságért. Ezt három diósgyőri győzelemmel - azokon három Dobó góllal - sikerült abszolválni. Az összes osztályozó mérkőzést semleges pályán rendezték, a Diósgyőr mindegyik meccsét Budapesten, az Üllői úti stadionban játszotta, és a korszakra jellemző módon Vasas Izzó ellen a korabeli beszámolók szerint 30 ezer szurkoló jelent meg a lelátókon. A következő szezonban így ismét a legmagasabb osztályban léphettek pályára a piros-kék színeket viselő vasgyáriak. 

Akik nagyszerűen kezdték a bajnokságot (1954), három forduló után, pontveszteség nélkül a Bp. Honvéd mögött a második helyen várták a folytatást. Ezen a három mérkőzésen Dobó Zoltán négyszer talált az ellenfelek kapujába. A szezon során összesen 16 gólt szerzett.

1955-ben a Diósgyőri Vasas elcserélte Dobó Zoltán játékjogát az addig a Vasas Izzót erősítő Virágh Kálmánért. A csere sajnos nem jött be, a vasgyáriak kiestek az élvonalból. Virágh pedig távozott a szezon végén.

Az 1956/1957-es NB II.-es bajnokság érdekes befejezést hozott. Az forradalom miatt megszakadt sorozatot az NB I.-es bajnoksággal ellentétben 1957 tavaszán befejezték. A rendhagyó módon majd' másfél évig tartó küzdelem-sorozat az immár ismét Diósgyőri VTK néven és a piros-fehér színeket visszavevő vasgyáriak bajnoki címét hozta. A csapat házi gólkirálya 17 góllal a visszatérő Dobó Zoltán volt. De eljött az idő, és a legendás játékos 1957. május 12-én, a BVSC elleni idegenbeli találkozón utoljára lépett pályára diósgyőriként. A bajnoki cím szempontjából létfontosságú mérkőzést a DVTK nyerte (1-0). 
Diósgyőrből való távozása után Dobó Zoltán a városi rivális Miskolci VSC csapatával még egyszer (1958/1959) a legjobbak között szerepelt. A Vasút csapatában sok régi DVTK játékossal (Károlyi, Csorba, Dobó, Tiba, Kékesi) játszhatott újra együtt. A kaland egy évig tartott, hiszen a zöld-fehérek nem tudtak megkapaszkodni az NB I.-ben, Dobó pedig nem hosszabbította meg lejáró szerződését. 

A technikás jobbszélső a vasgyári csapatban 95 alkalommal lépett pályára, ezeken összesen kerek 100 gólt szerzett. Ezzel a gólok számát tekintve az örökranglista élén áll. Elképzelhetetlen, hogy belátható időn belül ezt a rekordot megdöntse valaki. A másodosztályban 48 mérkőzésen 73 gólt, az elsőosztályban 47 mérkőzésen 27 gólt szerzett.

Dobó egyszeres B-válogatott, két másodosztályban szerzett bajnoki címe (1953, 1956/1957) van piros-fehérben, nem mellesleg négyszer volt a Diósgyőr házi gólkirálya. Játékos pályafutása után az Olefin SC és az Ózdi Kohász edzője volt, illetve a DVTK másodedzője egy rövid ideig Dr. Puskás Lajos mellett. Az ezredfordulón a DKFC-Borsod Zöldért csapatát is vezette az NB I.-es futsal bajnokságban. 

(Nemzeti Sport - 2016. január 6., Mozduljon a szerelvény)

Nyugodjon békében, Zoli bácsi!

Névjegy

Születési idő: 1928. április 4.
Születési hely: Budapest
Halálozási idő: 2016. január 4.
Halálozási hely: Miskolc

A sorozat korábbi részei