- Így fogalmaztál a Gólörömben a Gyirmót elleni mérkőzés előtt: “egy újabb rangadó vár ránk, ahol hasonló mérkőzésre számítok, mint a Pécs ellen. Vissza kell találnunk a győztes útra, és ha egyénileg és csapatként is hozzuk azt a játékot, amire képesek vagyunk, akkor nem okozhat gondot a három pont megszerzése.” Ez történt?
- Igen, hétfő este is bekezdtek a vendégek, néhány veszélyes lövéssel próbálkoztak, azonban idővel mi is elkaptuk a ritmust, helyzeteket alakítottunk ki, és megszereztük a vezetést, így előnnyel mentünk be az öltözőbe. A második játékrészt megint ők kezdték egy kicsit jobban, kiegyenlítettek, de ezt követően sebességet váltottunk, és az érvényesült, amit mi szerettünk volna. Előbb ismét előnyt szereztünk, majd egy második találattal bebiztosítottuk a győzelmünket.

- A rangadók háromesélyesek, ugyanakkor általában kevésbé állnak be a csapatok a saját kapujuk elé.
- Sokkal jobban szeretek jó csapatok ellen játszani, mert ők bátrabban felvállalják a nyílt játékot. Ilyenkor nagyobb terület nyílik előttünk, könnyebben tudunk előre játszani, ami sokkal kedvezőbb nekünk. Nem véletlen, hogy a pécsieknek lőttem az első gólom, és a Gyirmót ellen is sikerült kialakítani egy hasonló lövőhelyzetet, ám ezúttal egy kicsit mellé lőttem, pedig a lövés előtt beugrott a két héttel korábbi eseménysor. A második gól előtt pedig ugyan az ellenfél kapusa védte a lövésem, de a kipattanót értékesítette Jerry (Jérémie Obounet - a szerk.) De rendületlenül fogok próbálkozni, mert szeretnék még sok gólt lőni!

- Ismét idézzük fel a beszélgetés Gólörömben megjelent első változatát: “Emlékszem, még az év elején a pontrúgásokat gyakoroltuk, amikor mondták a többiek, hogy közvetlenül szöglet után nem szerzett gólt a DVTK ősszel. Megütötte a fülemet ez a mondat, és azonnal célul tűztem ki magam elé, ha én adom be a labdát, akkor ebből a játékelemből is eredményesek legyünk.” Így érkeztünk el a mérkőzés 41. percéhez, amikor egy bal oldali szögletből Szatmári Csaba fejére lőtted a labdát, aki bevette a gyirmóti kaput.
- Nagyon örülök ennek a gólnak is. Ezen a mérkőzésen rengeteg szögletet végezhettünk el, érett a gólunk. Természetesen begyakoroltuk ezt a figurát is a héten - talán ezúttal még a szokásosnál is nagyobb hangsúly helyeztünk erre a játékelemre -, és bízom benne, én is egyre jobban ráérzek arra, hová kell rúgni a labdát, és a többiek is arra, hogy hová kell érkezni. Végre elindultunk ezen az úton is, és bízom benne, jönni fog a többi gól is.

- A találkozót követően a közelben lakók talán már haza is értek, amikor a Napos oldalról "beengedtek” a szurkolók az öltözőbe.
- Semmi különleges nem történt, hívtak, én pedig mentem. Örülök, hogy ennyien kijöttek a mérkőzésre, szurkoltak nekünk, az a minimum, hogy teljesítjük a kérésüket. Mezt nem tudok mindenkinek adni, de néhány közös szelfi, vagy aláírás mindig belefér az időmbe.

- Egy héttel korábban Kazincbarcikán játszott a csapat, és a sorozatban aratott négy győzelmet követően először vesztett pontokat. Mi vezetett a vereséghez?
- Jól kezdtük a mérkőzést, az első húsz percben ott és úgy tudtuk megbontani az ellenfél védelmét, ahogy azt terveztük, de nem elégszer. Sokkal többet kellett volna veszélyeztetni a kaput, de így is kialakítottunk néhány ziccert, amit ha értékesítünk, akkor minden bizonnyal egészen másként alakul a mérkőzés. Sajnos ezeket kihagytuk, és az ellenfelünk egy gyors kontratámadás végén megszerezte a vezetést. Akkor már éreztük, hogy ez egy nagyon nehéz meccs lesz. A második játékrészt egy újabb óriási helyzettel kezdtük, ami kimaradt, és a folytatásban már nem is tudtunk nagy ziccert kialakítani, mert nagyon stabilan és jól védekeztek, mi pedig nem jó döntéseket hoztunk, és nem játszottunk elég gyorsan. Akkor már szinte semmi nem jött össze, az ilyen mérkőzésre szokták azt mondani, ha reggelig játszunk, akkor sem rúgunk gól. Négy győzelem után jött egy vereség, talán jókor is jött ez a pofon.

- Az egyik első nagy helyzetet éppen te hagytad ki a 8. percben.
- Jó kiugratást kaptam Lukitól (Lukács Dániel - a szerk.), azonban érkezett egy védő és a kapus is, az igazi helyzet akkor alakult ki, amikor elém pattant a labda. Úgy éreztem, kicsit közelebb van a kapu, ezért egyből rá akartam tenni. Utólag persze tudom, hogy akár még át is vehettem volna a labdát, de ezen már kár keseregni.

- Még egy héttel korábban viszont egy üldözőt sikerült legyőzni hazai pályán. Arra hogy emlékszel?
- Jó kis rangadót játszottunk a Pécs ellen. Nagyon kiélezett csata volt, a harmadik helyezett érkezett, ahol tudtuk, hogy egy győzelemmel nagyot léphetünk előre. Ezért nagyon készültünk, és örülök, hogy sikerrel vettük az akadályt. Sokkal jobban szeretek jó csapatok ellen játszani, mert ők bátrabban felvállalják a nyílt játékot. Ilyenkor nagyobb terület nyílik előttünk, könnyebben tudunk előre játszani, ami sokkal kedvezőbb nekünk. Láthattuk, hogy a Pécs jól játszott, és ha az első játékrészben nem is, a második félidőben mi is jobban néztünk ki, többet birtokoltuk a labdát, és lőttünk három szép gólt. A DVTK akkor tud jó teljesítményt nyújtani, ha dominálunk, ezért erre törekszünk a jövőben is. A középpályán igyekszem én is hozzájárulni a labdabirtokláshoz, szeretem, ha rajtam keresztül megy a támadás.

- A negyedik bajnokidon szerezted meg az első gólt. Vártad?
- Minden labdarúgó szeretne gólt lőni, hát még az, akinek a támadás a feladata! Én ezen belül szeretek távolról lőni, talán ez az egyik erősségem. Már Soroksárra úgy utaztam, hogy góllal kezdem a diósgyőri szereplésem, és a csapat lőtt is ötöt, de nekem nem jött össze, hiába próbálkoztam. Később is lőttem kapura, mert minél hamarabb át akartam törni a gátat. A PMFC ellen végül sikerült, ráadásul 1-1-es állásnál, tehát fontos pillanatban, azaz mondhatni a legjobbkor.

- Kívülről olyan magától értetődőnek tűnnek ezek a gólok, csak bele kell rúgni a labdába, és máris a kapuban köt ki. És belülről?
- Jurek Gábor a jobb szélről hozta be a labdát, én egy kicsit visszaléptem, hogy elszakadjak a védőktől. Amikor passzolt, akkor láttam, hogy nincs rajtam senki, ezért próbáltam úgy átvenni, hogy egyből tudjak lőni. Végül egy kicsit magam alól lőttem el, és visszahúztam, amivel becsaptam a kapust, mert nem oda várta a labdát. Már amikor a kapu felé repült a labda, akkor láttam, hogy bemegy, és amikor hozzáért a hálóhoz, nagyszerű érzés töltött el.

- A gól után egyből a szurkolótáborhoz futottál ünnepelni. Miért?
- Egy profi labdarúgó számára a legjobb érzés közösen ünnepelni a szurkolókkal. Hatalmas élmény gólt lőni egy ilyen szurkolótábor előtt, így egyből feléjük fordultam, és előttük ünnepeltem, mert parádés, ahogy szurkolnak nekünk. Nagyon sok gólt szeretnénk még lőni diósgyőri színekben!

- Most viszont jócskán pörgessük vissza az idő kerekét, hogyan alakult az eddigi pályafutásod?
- Budapesten születtem, Újpesten kezdtem focizni, majd amikor Vácra költöztünk, akkor kilencévesen klubot is váltottam. Egy nagyon jó kis csapat gyűlt össze, rendre az MTK-val versenyeztünk az első helyért Szél József irányításával. Utána többen is különböző akadémiákon folytattuk, majd Holman Dávid válogatott lett, Papp Kristóf a kétszázadik élvonalbeli meccséhez közelít Pakson, Erdélyi László és Króner Martin pedig jelenleg Soroksáron játszik. Én a Magyar Futball Akadémiára mentem, ahol végigjártam a korosztályokat. Kispesten Marco Rossi állított be először az első csapatba, gólt is lőttem a DVSC ellen, de nem tudtam állandósítani a helyem. Hét közben az első csapattal edzettem, sokszor be is kerültem a meccskeretbe, máskor elutaztam ugyan a csapattal, de én maradtam ki, így folyamatosan csak a második csapatban léptem pályára. Ezért a több játéklehetőség érdekében előbb Békéscsabára, majd Szolnokra mentem kölcsönbe, de vissza-visszatérve nem kaptam újabb esélyt az NB I.-ben. Ajka és Mosonmagyaróvár következett, mielőtt megérkeztem volna Soroksárra.

- Összesen 3 évet töltöttél Dél-Pesten, amit egy év budafoki kitérő szakított meg. Megérte váltani?
- Miután feljutott a BMTE nem mondhattam nemet egy élvonalbeli csapat hívására, mert akkor is az volt a legfontosabb, mint most is, hogy az első osztályban szerepeljek. Sajnos az az év végül nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, nem feküdt nekem a játék, mert nagyon sokat védekeztünk, és keveset támadtunk.

- A pályafutásod több ponton hasonlóságot mutat Lukács Dánielével, akivel korábban egy fél évig együtt szerepeltél a Honvéd második csapatában. Ahhoz képest, hogy mindketten fiatalon bemutatkoztatok az élvonalban, igazából mostanában válik közismertté a nevetek. Te is későn érő típus vagy?
- Igen, most érzem úgy, hogy beértem, és bár testileg 23-24 évesnek érzem magam, kár, hogy a naptár már 28-at mutat. Sokat agyaltam azon, miért alakult így az eddigi pályafutásom, de semmit nem bánok, mert azt vallom, minden okkal történik. Nekem most Diósgyőrben van feladatom, itt kell kiharcolni a feljutást.

- Akkor térjünk is vissza a DVTK-hoz! Milyen előzményeket követően lettél a klub játékosa?
- Amikor Kuznyecov Szergej átvette a diósgyőri kispadot, már akkor jelezte a menedzserem, hogy érdeklődik utánam a DVTK, azonban olyan közel jártunk a nyári átigazolási időszak végéhez, hogy nem tudott komolyra fordulni az ügy. Azonban nem feledkeztek el rólam, és a tél közeledtével le is ültünk tárgyalni. Már eleve szívmelengető a DVTK megkeresése, ráadásul nagyon tetszettek a felvázolt tervek. Különben is, ki ne akarna Diósgyőrben szerepelni? - így gyorsan megegyeztünk.

- December 16-án írtad alá a szerződést, így január 2-án az új társakkal együtt jelentkeztél az egészségügyi és fizikai tesztekre.
- Örülök, hogy már a felkészülés első napjától Diósgyőrben készülök, ami sokkal egyszerűbbé tette a beilleszkedést, mintha menet közben csatlakoztam volna. Az első héten hazai környezetben megismertem a társakat, majd a téli edzőtábor két hete alatt még jobban összerázódott a társaság. Egyrészt emberileg, mert 0-24-ben együtt voltunk, másrészt az edzéseken, edzőmeccseken is összecsiszolódtunk. Ellenfélként szinte mindenkivel találkoztam már, de az más, mint egymás mellett játszani. Olyan apróságokra, de az összjáték szempontjából mégis nagyon fontos dolgokra kell gondolni, hogy ki kéri maga elé, területbe a labdát, hogy tudjon futni, és várja pontosan a lábára, hogy továbbadja azt. Az egyik találkozót követően éppen arról beszéltünk Csirivel (Csirmaz István - a szerk.), hogy még jó, hogy most nem értettük meg egymást, mert egy bajnokin ugyanennek sokkal komolyabb következménye lett volna.

- Elégedett vagy az első két hónappal?
- Azzal mindenki tisztában van, hogy egy új csapatba érkezve semmit nem kap ingyen. Nekem is meg kellett küzdenem azokkal, akik már ősszel is Diósgyőrben játszottak, hiszen a stáb jobban ismerte őket, azonban az volt a feltett szándékom, hogy beverekedjem magam a kezdőcsapatba, stabil játékos legyek, aki a győzelemhez segíti a csapatot. Örülök, hogy minden meccsen kezdőként léptem pályára, így szeretném folytatni, ezért nem dőlhetek hátra.

- Úgy hozta a sors, hogy éppen Soroksáron mutatkoztál be a DVTK színeiben tétmérkőzésen, pedig másfél hónapja hazai meccsre készültél ugyanott…
- … ráadásul egy héttel a nyitány előtt be kellett ugranom a klubházba egy hivatalos papírért, amikor a volt társaim edzőmeccsre készülődtek. Vicceltek is, hogy jöttem meglesni őket. Örültem, hogy Soroksáron kezdtük a bajnokságot, mert ismerős környezetben játszottam először. Maga a mérkőzés jól sikerült, jól és magabiztosan játszott a csapat, sok gólt lőttünk, adtam egy gólpasszt, hátul pedig nullára hoztuk le a meccset. Minden ült ezen a vasárnap délután.

- Soroksár után Ajkán is gólpasszt adtál, méghozzá ezúttal egy oldalszabadrúgásból.
- Hál’ Istennek, Ajkán egy oldalszabadrúgás után Bárdi (Bárdos Bence - a szerk.) gólt fejelt, ami ráadásul három pontot ért. Egyébként szöglet után is több biztató fejessel veszélyeztettünk, valamint Cseke Benjámin révén szereztünk gólt is, ha nem is közvetlenül a beadásból. Nekem minden letett labda mögé úgy kell odaállni, hogy ki tudja, lesz-e még hasonló lehetőség, ezért mindig maximálisan koncentrálok, és igyekszem tökéletesen elvégezni a saját részem.

- Azaz nem csak a mezőnyjátékból veszed ki a részed, hanem te végzed el a szögletek, szabadrúgások zömét is.
- Hét közben alaposan felkészülünk a pontrúgásokra, minden mérkőzésre több variációt is begyakorolunk, amit az ellenfélre szabott Szergej. Így pontosan tudom, hogy ki hová érkezik, az én feladatom az, hogy pontosan és élesen arra a területre rúgjam a labdát. Enyém a felelősség, hogy melyik megoldást választom, általában megnézem, hogy áll fel az ellenfél, és az alapján döntök. Ha valaki üresen marad, akkor lehet improvizálni, de legtöbbször az egyik előre begyakorolt figurát játsszuk.

- A DVTK rendre 4-3-3-as felállásban játszik, ahol a három középpályás közül az egyik a védelem előtt ad stabilitást, a másik kettő pedig többnyire támad. Mi a különbség a két támadó felfogású középpályás szerepe között?
- Kettőnk közül én próbálok az ellenfél kapujához közelebb helyezkedni, és ott felvenni a labdákat, illetve amikor 4-4-2-ben védekezünk, akkor fellépek a középső támadó mellé, hogy a letámadásnál is előrébb legyek, így labdaszerzés
után minél hamarabb támadást tudok indítani.

- Annyit elárulhatunk az olvasóknak, hogy délután négy órakor beszélgetünk, mert mostanra végeztél. Hogy néz ki a napi programod?
- Általában kilenc órára érkezem a DVTK Stadionba. Az edzés előtt rendszeresen videózunk, majd az aktivizációs gyakorlatok következnek, és elég sokszor megyünk a konditerembe is, főleg a hét elején, amikor nagyobb fizikai terhelést
kapunk. Majd kimegyünk a pályára, ahol egy komoly edzés vár ránk, a mérkőzés közeledtével egyre inkább a taktikai felkészülésre kerül a hangsúly. Ilyenkor azokat a játékelemeket gyakoroljuk, ami sikerre vezethet a bajnokin. A közös munkát követően mindig foglalkozok az izmaimmal, nyújtással, hengerezéssel segítem elő a regenerációt. A késői ebéd után jut idő arra, hogy a kisebb bajokkal átmenjünk a DVTK Medical épületébe, ahol mindig segítenek. És ha ez mind megvan, akkor még mindig akad elfoglaltság, árultam már jegyet a DVTK Shopban, ahol jó volt találkozni a szurkolókkal, vagy éppen a műsorfüzetbe adok interjút. Nincs ezzel gond, ez is a munkám része.

- És mi kapcsol ki?
- Ha akad egy kis szabadidő, amikor nem csak pihenni tudok a fáradtság miatt, akkor szeretek a barátokkal moziba menni - a vígjátékokat és az akciófilmeket szeretem elsősorban -, meginni egy kávét, de a szabadnapomon már jártam
Tarcalon is, az Áldó Krisztus szobornál és a bányatónál. Jobban szeretem az aktív pihenést, mint az otthon üldögélést, ha kimozdulok, az mindig feltölt.

- Már mondani sem kell, olyan természetes, hogy az Ajka, a PMFC, a KBSC, és a Gyirmót után hétfő este újabb rangadót játszik a DVTK. Mit vársz az MTK elleni mérkőzéstől?
- Teljesen természetes, hogy a labdarúgók és a szurkolók is ezt a találkozót várják a legjobban, hiszen az egész mezőnyben ez tekint vissza a legnagyobb múltra, ráadásul a tabella első két helyezett csapata lép pályára egymás ellen. Mindkét csapat bajnok akar lenni, fel akar jutni. Ezen a héten alaposan felkészülünk ellenük, annyi könnyebbség lesz más találkozókhoz képest, hogy őket többször láttuk a televízióban. Szeretnénk egy jó meccset játszani, és nyerni.

- Mivel lehet megnyerni a rangadót?
- Csak is maximális teljesítménnyel! Az MTK nagyon jó formában kezdte az évet, alig kapnak gól, és mindig rúgnak, és amikor akadoznak a fogaskerék, azokat a meccseket is hozni tudják. Hátul stabilak és gyors kontrákat vezetnek, erre kell készülnünk. A gyors átmenetek a részünkről is döntő fontosságúak lesznek, mert továbbra is mi szeretnénk vezetni a tabellát.

- Több, mint egy héttel a találkozó előtt megtelt a vendégszektor, mind a 604 rendelkezésre álló jegy elkelt. Mekkora segítséget nyújthatnak a szurkolók?
- Elmondhatatlanul jó érzés töltött el, amikor megláttam ezt a hírt. Minden idegenbeli mérkőzésen plusz motivációt jelent, ha meglátjuk a teli vendégszektort, ami szerencsére többször előfordult már ebben az évben is. Bárhogy is alakul a mérkőzés, a szurkolók mindig új lendületet tudnak adni.