Egressy Gábor 1998-ban

- Beszéljünk először az első diósgyőri évedről. Hogy emlékszel vissza rá? Hogy indult a miskolci kaland?
- Az MTK-nál azt mondták, hogy nem tudják garantálni a rendszeres játéklehetőséget, ezért kölcsön szeretnének adni. Olyan egyesületet kerestem, mely lehetőséget tud adni arra, hogy játsszak, így kerültem kapcsolatba a diósgyőri vezetőkkel, akik szerettek volna a csapatukban tudni. Tornyi Barna volt az edző, előtte az Intertotó Kupában is szerepelt a Diósgyőr, szép eredményeket értek el, tetszettek a célok, hamar meg tudtunk egyezni, egy évre kölcsönbe kerültem Miskolcra.

- Az első fél éved nem is sikerült rosszul, hiszen harmadik helyen telelt a csapat. A folytatást sajnos ismerjük.
- Megtaláltam a számításomat. Bíztak bennem, gólokat rúgtam, harcban voltam a gólkirályi címért Illés Bélával, és visszakerültem a válogatottba is. Diósgyőrben az a közeg, ami körül veszi a labdarúgást, engem is magával ragadott és nagy lendületet adott a további karrieremben. Nagyon élveztem azt az időszakot. Bármikor, bárhová elmentünk, a labdarúgás volt a középpontban. A tenyerükön hordoztak minket a szurkolók és a városban mindenki. Szívesen emlékszem vissza rá.

- A szurkolók nagy része nem Kulcsárról vagy Egressyről beszél, hanem a Kulcsár-Egressy csatárpárosról. Milyen volt a kapcsolatotok?
- Szerettem vele játszani, ő az a játékos volt, aki miután levette a labdát, tudta hová kell passzolni, hová akar indulni, és rendre meg is tudta csinálni, amit eltervezett. Nagyon hamar jóban lettünk, és bár korábban nem ismertük egymást, könnyen összeszoktunk. Más volt a játékunk, de mind a ketten kombinatívak voltunk és jól össze tudtunk dolgozni. Sajnáltam, amikor elment a Fradiba, de megértettem. Mondtam neki, hogy jobb lenne, ha maradna, de anyagi megfontolásból úgy döntött, hogy eligazol, ezt el kellett fogadnunk. Abban a fél évben egyébként rajta kívül is sok jó társam volt a pályán, senkit nem szeretnék kiemelni, nehogy megbántódjanak a többiek.

A DFC csapata 1998/1999

- Az egy évnyi kölcsönjáték után 2004-ben újra visszatértél Diósgyőrbe, mesélj nekünk erről az időszakról!
- Zalaegerszegen lejárt a szerződésem, ingyen igazolható voltam. Szerettem volna külföldre szerződni, de nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy akartam. Egész nyáron tárgyaltam a Diósgyőrrel. Kicsit zavaros időszak volt, nem volt egyértelmű, hogy melyik Diósgyőr melyik, hiszen két csapat készült egyszerre. A dolog érdekessége, hogy engem az a Kiprich József hívott, aki elkezdte a szakmai munkát Diósgyőrben, de miután nem jöttek az eredmények, nem maradt sokáig edző. Én az őszi szezon közben csatlakoztam, játszottam egy meccset, másnap kirúgták Kiput. Később rendbe jöttek a dolgok, bent tudtunk maradni az első osztályban. Akkor ez volt a cél, másik csapat volt, mint a ’98-as, de amit elterveztünk, az sikerült. A közeg azonban akkor is ugyanaz volt, mint azelőtt és azóta is szinte folyamatosan. Diósgyőrben jó focistának lenni.

Egressy Gábor 2004-ben

- Miért jelent egy „messziről jött” labdarúgónak is ennyit a Diósgyőri közönség?
- Mondok egy sztorit. Tornyi Barna mondta nekem egyszer meccs közben, hogy „melegíts Egér, mert be fogsz állni!” Erre azt válaszoltam, hogy: „Barna, nem kell melegítenem, nézz már ki a szurkolókra, borsódzik a hátam, előttük nem tudok rosszul játszani.” De nemcsak a meccs alatt, hanem a mindennapokban is éreztük, hogy a Diósgyőr más, mint a többi csapat. Olyan fociláz jellemezte, és szerintem jellemzi most is a várost, amely egyedülálló. Ugyanakkor hatalmas felelősség is ott játszani, mert ha rosszul megy a játék, akkor meg is tud semmisíteni a tábor. Én hála Istennek jól jöttem ki ebből. (nevet - a szerk.)

- Ne csak a szépről beszélgessünk. Volt árnyoldala is az itt töltött kétszer egy évnek?
- Sajnos az anyagiakkal mindig probléma volt, legalábbis akkor, mert úgy tudom ma már nincs ilyen gond. Akkor engem ez nem nagyon érdekelt, mert a karrieremet építettem az első évben, és mindent ennek szenteltem alá. Ez nekem egy „befektetés” is volt, mely később „megtérült”. A 2004/2005-ös időszak ugyancsak az építkezésről szólt, mely után külföldre igazoltam. Nem is nagyon kaptam a klubtól semmi mást a fizetésemen kívül.

- Ha jól tudom, tavaly még játszottál az NB III.-ban Törökbálinton. Friss információm azonban nincs, focizol még valahol?
- Igazolt játékosa vagyok a Budapest I. osztály 8. helyén álló Unione FC csapatának. Sajnos nem minden meccsen érek rá, de amikor tudok, akkor megyek, mert nagyon jó a társaság, szeretek ott lenni. A csapat többnyire korombeliekből áll, 6-8 olyan játékos van a keretben, akikkel régebben is együtt játszottam, többek között Szabó Tibi is, akit azt hiszem, hogy nem kell bemutatni a Diósgyőr szurkolóinak. E mellett rendszeresen pályára lépek az Újpest öregfiúk csapatában is. Edzeni ritkán szoktam, hét közben inkább kispályás baráti focival tartom karban magam.

- Mivel foglalkozol jelenleg?
- A Szentendrei Kézilabda Club sportigazgatója vagyok 2010 óta. A másodosztályban szerepelünk jelenleg. Jelentős utánpótlással rendelkezünk. Tanulóidőszaknak szántam elsősorban az itt töltött időt, de hirtelen elszaladt négy év, és nagyon megszerettem.

- Ezek szerint civil emberként teljesen elszakadtál a focitól?
- Amikor a pályafutásom végén jártam, sokat gondolkodtam azon, hogy edző legyek vagy sportvezető, és az utóbbi mellett tettem le a voksom. A DVTK korábbi sportigazgatójával, Kovács Zolival együtt végeztünk a Testnevelési Főiskolán ugyanazon a szakon. Nem mondtam le arról, hogy egyszer újra a labdarúgásban dolgozzak.

- Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Ha évek múlva lehetőséged adódna, és hívnának, akkor visszajönnél Diósgyőrbe vezetőként?
- Akkor most elárulok egy titkot. Mielőtt Kokó Miskolcra szerződött, gondolkodtam rajta, hogy megpályázom az állást, de végül mégsem adtam be, mert amit elkezdtem Szentendrén, azt szerettem volna folytatni. Biztos vagyok benne, ha egyszer újra Diósgyőrbe kerülnék, hamar megtalálnánk a szurkolókkal a közös hangot. Sietve jegyzem meg azonban, hogy nem török senki babérjaira, és nem is aktuális jelenleg.

Egressy Gábor és Egressy Máté

 

- A magánéletedről mit szabad tudni?
- Van egy szép párom, boldogok vagyunk. Van egy 13 éves fiam, Máté, aki az Újpest utánpótlásában nevelkedik, és büszke apukája vagyok egy hároméves kislánynak is.

- Lesz válogatott focista Mátéból is?
- Ügyesebb, mint én voltam ebben a korban, de én többet tettem azért, hogy focista legyek, mint ő. Mi alig vártuk, hogy vége legyen az iskolának és rohanjunk focizni, míg az ő korosztályánál ezt nem érzem sajnos, emiatt „osztom is” rendesen. Az, hogy ügyes, az kevés önmagában, neki is akarnia kell, kitartónak kell lennie és akkor bármi lehet. Meg kell küzdenie azzal is, hogy ő az én fiam, hiszen óhatatlanul hozzám hasonlítják, ez nem biztos, hogy a hasznára válik.

- Reméljük, látjuk egyszer DVTK mezben is, nem csak újpestiben. Köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál!
- Én is köszönöm!

Egressy Gábor

születési hely: Budapest
születési idő: 1974. február 11.
magasság: 185 cm
láb: bal
poszt: támadó

NB I-es mérkőzés/gól: 316/96
DVTK mérkőzés/gól: 54/24
Válogatott mérkőzés/gól: 21/1
Válogatott mérkőzés/gól Diósgyőrből: 5/0

DVTK házi gólkirálya: 1999, 2005

Pályafutás:

1993-1996 Újpesti TE 76/21
1996-1997 BVSC 24/5
1997-1998 MTK 33/1
1998-1999 DVTK 31/14
1999-2000 MTK 27/6
2000-2001 Kispest Honvéd 4/4
2001-2004 ZTE 98/32
2004-2005 DVTK 23/10
2005/2006 Admira Wacker (osztrák) 10/1
2006 Diagora (görög) 2/0
2007/2008 SC Ritzing (osztrák) 6/1
2008-2010 Wiener Neustadter (osztrák) 10/0
2010-2014 TTC Lindab 8/2

Első diósgyőri meccs

Dunaferr - DFC 2-3

Dunaújváros, 1998. július 25.
gólszerző: Kulcsár (2), Egressy
DFC: Nota - Földvári, Smiljanic, Téger, Kovács T., - Túróczi, Szabó T. (Buliga), Kiser, Buzás (Babos) - Kulcsár (Szabados), Egressy Vezetőedző: Tornyi Barnabás

Utolsó diósgyőri meccs

DBFC - Újpest 1-3

Diósgyőr, 2005. május 28.
Gólszerző: Gáspár
DBFC: Kövesfalvi - Mogyorósi, Gáspár, Máté, Virág - Hompoth (Müller), Katona, Vitelki, Sipeki (Siminic) - Tisza, Egressy (Mogyoródi) Vezetőedző: Gálhidi György

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!