Pisont István edzést tart Diósgyőrben (Fotó: Szabó Krisztián)


- Aki korábban nem ismert, az egyből felkapja a fejét, hogy ki az a Trezi a DVTK-nál. Honnan kaptad ezt a becenevet?
- Az 1982-es Mundiálon, 12 évesen nagyon megfogott a francia csapat játéka. A mai napig előttem van a fekete bőrű Marius Trésor németeknek lőtt gólja (ezen a felvételen megnézhető). A meccs másnapján edzés előtt ugyanazt a mozdulatot gyakoroltam, amikor kijöttek a többiek a pályára, egy fekete srácot láttak, aki eldőlve, félollózó mozdulattal lövi a gólokat. Rögtön rám akasztották a Trezor nevet, ami aztán mindenhová követett, csak Trezivé rövidült, illetve az idők során Trezi bá’ lett belőle, mert azt mondtam a játékosaimnak, hogy nehogy Pista bá’-nak szólítsanak.

- Milyen emlékeid vannak a DVTK-val kapcsolatban játékos pályafutásod idejéből?
- Két mérkőzés ugrik be, először 1991-ben 4-1-re győztünk, majd a következő bajnokság végén, amikor Diósgyőrben ünnepeltük az aranyérmet 5-1-re nyertünk. Mindkét mérkőzésen két-két gólt szereztem. Amióta Diósgyőrbe érkeztem, többen kérdezték, hogy az 1991-es Magyar Kupa nyolcaddöntő milyen volt (hazai pályán 3-2-re nyert az akkor a feljutásért küzdő DVTK a válogatottakkal teletűzdelt Honvéd ellen, a visszavágón pedig hősiesen kiharcolt 0-0 után a Diósgyőr jutott tovább - a szerk.), de ezekből a találkozókból semmi nem maradt meg az emlékezetemben. Szóval inkább a két bajnoki mérkőzés volt meghatározó számomra, ahogy a diósgyőri közönség várta a mérkőzést, pedig abban az évben a kiesés elkerüléséért játszott a csapat, valamint bajnoki címet ünnepelni semmi mással nem összehasonlítható. Már akkor is azt gondoltam, hogy milyen kár, hogy futópálya veszi körbe a stadiont, ilyen nézőszám mellett mennyivel nagyobb lenne a hangulat, ha közelebb lennének a szurkolók a pályához.

- A kispesti közönség királyként tisztelt, idegenben viszont kaptál hideget-meleget.
- A “királyság” talán éppen ebből adódott, azaz minden rosszban van valami jó. Nehéz volt feldolgozni, de sokat segített Mezey György és Egervári Sándor, akik nem csak jó szakemberek, hanem kiváló pedagógusok is.

Pisont István a Hapoel Tel Avivban


- Több legenda kering labdarúgó berkekben, arról, hogy a Honvéd után Izraelben is mennyire imádtak a szurkolók, a mai napig, ha visszatérsz az országba, megáll a forgalom, mert a sofőrök képesek kiszállni a körforgalom közepén az autóból, hogy megöleljenek.
- A játék, és a sikerek mellett ennek az lehetett az oka, hogy nem külföldiként érkeztem Izraelbe, aki majd megtanítja focizni az akkor még messze a magyar labdarúgás mögött kullogó helyieket, hanem próbáltam az első perctől kezdve beilleszkedni. Egervári Sándorral ezt a szemléletet képviseljük Diósgyőrben is, legelső célunk az volt az év elején, hogy minél hamarabb beilleszkedjünk a közösségbe. Aki volt már edzésen, az megerősítheti, hogy olyan emberek vagyunk, akikkel lehet beszélgetni, de kosármeccsre is azért járunk, hogy minél hamarabb magunkba szívjuk a diósgyőri életérzést. Izraelben imádtam piacra járni. Úgy hajtottam a meccseken, hogy vereség után is emberek közé mehessek, mert én mindent megtettem a győzelemért, ha pedig nyertünk, az egészen fantasztikus volt. Egyfolytában megállítottak, elhalmoztak apró ajándékokkal. Egészen megható volt, amikor mesélték, hogy van, aki egész héten arra gyűjt, hogy hétvégén legyen pénze a belépőjegyre.

- És Miskolcon?
- Biztos vagyok benne, hogy itt is van ilyen, mert hasonlóan szenvedélyes szurkolókkal találkoztam eddig. Az ilyen szurkolókat szeretni, tisztelni kell, és mondjuk is a játékosoknak, hogy tegyék ki a szívüket, lelküket a pályára, mert miattuk kel útra például Felcsútra az a rengeteg ember. Ez az alap. Miskolcon is úgy érzem, sikerült beilleszkedni, a felkészülés utolsó hétvégéjén nem utaztam haza a családomhoz, mert az ellenfél játékát elemeztem és azt a videót állítottam össze, ami alapján felkészítjük a játékosokat. Ezért vasárnap itt mentem templomba, és mise után egy hölgy odajött hozzám, hogy Hajrá Diósgyőr! Az ilyen apróságok segítik azt, hogy otthon érezzem magam.

Pisont István (Fotó: Szabó Krisztián)


- Egy hosszú, és eredményes pályafutás - 3 magyar és 3 izraeli bajnoki cím, a kupagyőzelmekről nem is beszélve - után evidens volt, hogy a labdarúgás közelében maradsz?
- Amikor pályafutásom vége felé hazatértem Izraelből, és még egy évet játszottam az MTK-ban, akkor Egervári Sándor volt az edzőm. Sanyi bácsi már akkor többször engem kért meg, hogy vezényeljem le a nyújtást, az edzést záró levezetést. Még játékos voltam, de szerintem hamarabb látta rajtam, hogy edzőt lehet faragni belőlem, minthogy nekem eszembe jutott volna. Azóta én is látom néhány játékoson, hogy az egyéni képzés során hogyan viszonyul a társához, van-e érzéke ehhez a munkához. Majd Vecsésre igazoltam, ahol Csábi József távozása után ideiglenesen megkaptam a kispadot, és amikor látszott, hogy működik, akkor kineveztek játékos-edzőnek. Közben végigjártam az edzőképzés különböző fokozatait, egészen a pro licencig, majd a magyar korosztályos válogatottaknál dolgoztam.

- Melyik edzőtől tanultad a legtöbbet?
- Az utánpótlás-nevelésben számomra Both József a legnagyobb tudású edző, míg a felnőtt futballban Mezey Györgytől és Egervári Sándortól tanultam rengeteget. Rajtuk kívül az izraeli labdarúgás legsikeresebb edzője, Dror Kashtan volt rám nagy hatással. Állandó csapatot szerepeltetett, edzésen is rengeteget gyakoroltuk a kisjátékokat, a labdatartást, emiatt nagyon éreztük egymást. Nem véletlenül vertük ki a Hapoel Tel Avivval az UEFA-kupából a Chelsea-t, a Lokomotív Moszkvát és a Parmát, egészen a negyeddöntőig jutottunk, és csak az AC Milan tudott megállítani minket, de ez első mérkőzésen őket is legyőztük.

Pisont István Egerszegi Tamást instruálja (Fotó: Szabó Krisztián)


- Hat bajnoki címet nyertél, 31 alkalommal szerepeltél a válogatottban, elégedett vagy a labdarúgó pályafutásoddal?
- Összességében igen, hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen pályafutást tudhatok a hátam mögött. Azt sajnálom, hogy Izraelből mindössze kétszer hívtak meg a válogatottba, és van némi hiányérzetem amiatt, hogy sem a válogatottal, sem magyar klubcsapattal nem tudtunk visszhangos sikert elérni.

- Edzőként túl lehet ezt szárnyalni?
- Nagyon nehéz lesz, egészen más egy csapatot irányítani. Ha három bajnoki címet nyernék edzőként, akkor maradéktalanul elégedett lennék, mert sok esetben az is szép teljesítmény, ha egy edző három egymást követő évben egy csapatnál tud dolgozni. De jelen pillanatban nem ezen jár az agyam, hanem azon, hogy a DVTK-nál minden rendben menjen az első félévben.

Pisont István és Egervári Sándor (Fotó: Szabó Krisztián)


- A beszélgetés során többször előbukkant Egervári Sándor neve. Hány ponton találkozott a pályafutásotok?
- A kezdetén a Honvéd másodedzőjeként, a végén pedig az MTK vezetőedzőjeként hallgattam a tanácsait, és ahogy említettem, ő indított el az edzői pálya felé. Később együtt dolgoztunk a szövetségben, ő az A-válogatott szövetségi kapitányaként, én korosztályos szövetségi edzőként, most pedig a DVTK sikeréért küzdünk. De például ő tanított meg úszni is egy svájci edzőtábor alkalmával. A vizes regeneráció alkalmával kiszúrta, hogy nem tudok úszni, mert az egyik unokatestvérem vízbe fúlt, és a trauma miatt a gyerekkoromban a szüleim szinte tiltottak a mély víztől. Mindössze három nap alatt eljutottunk odáig, hogy egyedül úsztam, egy hét múlva pedig le mertem ugrani az ötméteres trambulinról. Azóta is hálás vagyok ezért neki, mert a kötött izomzatomnak nagyon jót tett az úszás, mindig szívesen jártam regenerálódni az uszodába.

- És mi a feladatod a vezetőedző mellett?
- A bemelegítést és a nyújtást teljes egészében rám bízza, ezen kívül foglalkozom a sérülés után visszatérő játékosokkal, valamint én térképezem fel az ellenfeleket. Amikor két csoportban dolgozunk, akkor én foglalkozom a támadószekcióval, mert látta, hogy a korosztályos válogatottnál ez milyen jól működött. A héten már besegített Vitelki Zoltán, aki a védők munkáját irányította, így Sanyi bácsi mindkét társaság munkáját tudta követni.

- Alig egy hónapja írta alá első profi szerződését az U16-os válogatott kerettag fiad a Honvédhoz. Nem akartad Diósgyőrbe hozni?
- Rábíztam Patrikra a döntést, és mivel már két éve a Honvéd akadémiájának a növendéke, nem lepett meg, hogy őket választotta. Persze apaként jó lenne, ha mindig mellette lennék, egy kamasznak időnként szüksége is lenne arra, hogy jobban szem előtt legyen, de így sincs probléma vele, fél tízkor kikapcsolja a számítógépet és tízkor már alszik is. Petra lányom pedig már kilenckor, egyébként ő is sportol, ritmikus gimnasztikázik, büszke vagyok rá is.

Pisont István a szurkolók körében (Fotó: Szabó Krisztián)


- A szűk család után beszéljünk egy kicsit a nagycsaládról is, hiszen a DVTK szurkolóinak nem csak rólad, hanem a testvéreidről is lehet emléke.
- Még mielőtt áttérnénk rájuk, hadd említsem meg a nejem is, akit Diós Ágnesnek hívnak. Mondtam is neki, hogy ilyen névvel nem lehet nemet mondani a Diósgyőrnek. A bátyám, Pisont András Csank János idejében játszott az NB I.-ben Békéscsabán, a DVTK szurkolói inkább a szarvasi évekből emlékezhetnek rá, amikor több nagy csatát is vívott a Diósgyőr ellen. A Békésszentandrás edzőjeként még 46 évesen is beállt a megye egyben. Richárd öcsém is Szarvason szerepelt a legtöbbet, de sérülés miatt nem tudott komoly pályafutást befutni.

- Jó géneket örökölhettetek!
- Igazi futballcsalád vagyunk, édesapám megyei szinten játszott. Nagyon jó technikával és hatalmas lövőerővel rendelkezett. Hívták magasabb osztályba is, de nem tudta elhagyni Gádorost. Már válogatott játékos voltam, de a falubeliek akkor is azt mondták, sose leszel olyan jó, mint az apád!

- A testvéreid sem szakadtak el a labdarúgástól?
- A bátyám edzősködik, de mindketten, sőt a keresztlányom is segédkezik az alapítványunknál. Szerettem volna egy cigány labdarúgó akadémiát létrehozni, ahol nem csak focizni tanulnak a fiatalok, hanem megismerik a roma hagyományokat, illetve segítünk integrálódni a hátrányos helyzetű fiataloknak a társadalomba. Ez anyagi okok miatt nem jött létre. Viszont megalapítottuk a Pisont István Tehetségkutató, Tehetséggondozó és Fejlesztő Alapítványt, és az EMMI pályázatain nyert összegek segítségével keressük azokat a tehetségeket, akik eddig elkerülték az akadémiák figyelmét. Mert az a roma gyerek, aki a Honvéd, vagy éppen a DVTK akadémiáján tanul, az már jó helyen van, csak magán múlik, hogy lesz-e belőle labdarúgó. A többieknek van szükségük segítségre, ezen dolgozunk mi az MLSZ megyei szakmai igazgatóinak ajánlása alapján. Szeretném, ha egyre több feladatot átvennének a testvéreim az alapítványi feladatokból, mert számomra most a DVTK ez első, és leköti minden energiámat ez a feladat. Kreatív, jó játékosok alkotják a DVTK keretét, nekünk edzőknek az a feladatunk, hogy tanáccsal lássuk el őket, hogyan használják fel képességeiket. Nyitottak a srácok, ezért öröm velük dolgozni.

Pisont István (Fotó: Szabó Krisztián)

Névjegy

Név: Pisont István
Születési idő: 1970. május 16.
Születési hely: Orosháza

NB I.-es mérkőzés: 117/77
Válogatott mérkőzés: 31/1

Sikerei

Pisont István (Fotó: Szabó Krisztián)

Magyar válogatott, labdarúgó
U20-as világbajnoki bronzérem, másodedző
2009 - Magyarország U20, másodedző

Magyar bajnok
1988/1989 Budapesti Honvéd
1990/1991 Budapesti Honvéd
1992/1993 Kispest-Honvéd

Izraeli bajnok
1996/1997 Beitar Jerusalem
1997/1998 Beitar Jerusalem
1999/2000 Hapoel Tel-Aviv

Magyar bajnoki ezüstérmes
1993/1994 Kispest-Honvéd

Magyar bajnoki bronzérmes
1991/1992 Kispest-Honvéd

Magyar Kupa-győztes
1988/1989 Budapesti Honvéd
1995/1996 Kispest-Honvéd

Izraeli kupagyőztes
1999/2000 Hapoel Tel-Aviv

Pályafutás edzőként

2015/2016 utánpótlás szakmai igazgató, Szentlőrinci AC
2014/2015 szövetségi edző, Magyarország U19
2014/2015 szövetségi edző, Magyarország U18
2013/2014 szövetségi edző, Magyarország U18
2013/2014 szövetségi edző, Magyarország U17
2013/2014 másodedző, Magyarország U19
2012/2013 szövetségi edző, Magyarország U17
2012/2013 szövetségi edző, Magyarország U15
2011/2012 szövetségi edző, Magyarország U17
2011/2012 szövetségi edző, Magyarország U16
2010/2011 szövetségi edző, Magyarország U16
2010/2011 szövetségi edző, Magyarország U15
2009/2010 szövetségi edző, Magyarország U18
2009/2010 szövetségi edző, Magyarország U16
2009/2010 szövetségi edző, Magyarország U15
2009/2010 másodedző, Magyarország U20
2008/2009 vezetőedző, Vecsés
2007/2008 vezetőedző, Vecsés

Pályafutás játékosként

2011/2012 Szentlőrinci AC (BLSZ I/B)
2010/2011 Szentlőrinci AC (BLSZ II.)
2009/2010 Szentlőrinci AC (BLSZ II.)
2009/2010 Sárisáp (NB III.) 5/1
2008/2009 Vecsés (NB II.) 3/0
2007/2008 Vecsés (NB II.) 13/0
2006/2007 Vecsés (NB II.) 7/0
2005/2006 Vecsés (NB II.) 24/2
2004/2005 Vecsés (NB II.)
2003/2004 MTK (NB I.) 21/2
2002/2003 Bnei Yehuda Tel-Aviv (izraeli 1. osztály) 16/1
2002/2003 FC Ashdod (izraeli 1. osztály) 7/0
2001/2002 Hapoel Tel-Aviv (izraeli 1. osztály)
2000/2001 Hapoel Tel-Aviv (izraeli 1. osztály)
1999/2000 Hapoel Tel-Aviv (izraeli 1. osztály) 17/0
1998/1999 Eintracht Frankfurt (német Bundesliga 1)
1997/1998 Beitar Jerusalem (izraeli 1. osztály)
1996/1997 Beitar Jerusalem (izraeli 1. osztály)
1995/1996 Beitar Jerusalem (izraeli 1. osztály)
1995/1996 Kispest-Honvéd (NB I.) 6/0
1994/1995 RSC Charleroi (belga 1. osztály)
1994/1995 Kispest-Honvéd (NB I.) 13/1
1993/1994 Kispest-Honvéd (NB I.) 16/3
1992/1993 Kispest-Honvéd (NB I.) 21/5
1991/1992 Kispest-Honvéd (NB I.) 28/7
1990/1991 Budapesti Honvéd (NB I.) 30/4
1989/1990 Budapesti Honvéd (NB I.) 27/1
1988/1989 Budapesti Honvéd (NB I.) 12/0
1988/1989 Szarvasi FC
1979-1988 Gádoros utánpótlás

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!