Demkó Norbert (Foró: Szabó Gábor)


- Hogyan mutatnád be magad?
- 1980. május 26-án születtem Miskolcon. A Diósgyőri várral szemben, a Kuruc utcán nőttem fel. A 21-esbe jártam általános iskolába, később a Diósgyőri Gimnáziumban érettségiztem. Szolnokra jártam főiskolára, dolgoztam egy kicsit a kereskedelemben, kicsit a vendéglátásban, voltam már benzinkutas, benzinkútvezető, szociális kisegítő, ebédfutár, de családi vállalkozásunk is volt, melyet a gazdasági válság tönkretett. Mindemellett 14 évet rádióztam, rádiósként több esztendőt eltöltöttem Tiszaújvárosban, Kazincbarcikán és persze szülővárosomban is. 2013. március 15-én, a szabad sajtó napján megkaptam „Az Év Újságírója” díjat Miskolcon, melyre nagyon büszke vagyok.

- Te is azok közé tartozol a DVTK-nál, akik szurkolóként kerültek kapcsolatba a klubbal. Hová nyúlik vissza a történet?
- 21 évvel ez előtt, 1994. március 26-án voltam először Diósgyőr meccsen. A Kiskőrösi Stadlerrel játszottunk 2-2-es döntetlent, sikerült előre megtippelnem az eredményt, amire akkor nagyon büszke voltam. Édesapám hozott ki magával, 13 éves voltam ekkor. Ennek a találkozónak köszönhető, hogy később úgy döntöttem elkezdek meccsre járni. Eleinte a régi ultra szektor mellől néztük a mérkőzéseket a barátaimmal, később, a '90-es évek végén, a Tornyi-érában három évig az ultrák között szurkoltam. Nem voltam tagja egyik szervezett csoportnak sem, az atmoszféra volt az, ami megfogott. Később a Csáki-szektorban szurkoltam, majd jött a napos oldal teteje.

- Kedvenc sztorik?
-
Nagyon sok van. Amikor még szurkolóként rendszeresen jártam idegenbe, én is kaptam könnygázt Kispesten vagy Nyíregyházán. Futottam a rendőrök elől, mert bár nem balhéztam, valahogy úgy alakult, hogy rosszkor voltam rossz helyen. Volt olyan, hogy Pestről hazafelé elromlott a fékünk és motorfékkel jöttünk Miskolcig, de olyan is volt, hogy Debrecenbe menet az autópályán durrdefektet kaptam és csúnyán összetörtem az autót, de épségben szálltunk ki belőle, csak azt sajnáltam, hogy arra a meccsre nem értem oda. Az egyik kedvenc történetem az, amikor két barátommal, két órával hamarabb értünk Budapestre, az Üllői útra a 2000-es évek elején. A vendégpénztár még ki sem nyitott, mi elővettük a sálakat és másfél órán keresztül néztünk farkasszemet a komplett Fradi táborral a metró feljárónál. Hármunktól kellett megvédenie a Ferencváros szurkolóit több száz rendőrnek. Persze később megérkezett még párszáz diósgyőri is.

- Kedvenc meccs?
-
Szurkolóként a '98-as Ferencváros - Diósgyőr, örök élmény, hogy ott lehettem a helyszínen. Sajtófőnökként a tavalyi Ligakupa-győzelem.

Demkó Norbert, Szivics Tomiszláv, Kovács Zoltán és Szemán Norbert a Ligakupával


- Hogyan kerültél a DVTK-hoz?
-
A kapcsolatom a különböző rádiók miatt már korábban is megvolt a klubbal. A Szinva Rádiónak alapítója, programigazgatója voltam, amikor még Nagy Béla volt az elnök, úgy döntöttem, adjunk a klubnak egymillió forint értékben reklámidőt, melyet szabadon felhasználhatnak, ez a rádiónak semmibe nem kerül. Tudtam, hogy nincs sok pénz Diósgyőrben, ezzel is példát szerettünk volna mutatni a helyi médiának, vállalkozásoknak, hogy érdemes a klub mellé állni. Sajnos nem sok követőnk volt. Később három éven keresztül a Rádió M Diósgyőrrel kapcsolatos megjelenéseit koordináltam, ebben benne voltak a hazai mérkőzéseket megelőző reklámok, jegyjátékok, hosszabb-rövidebb interjúk, és a többi. A közhiedelemmel ellentétben egy rádiós műsorvezető Miskolcon nincs túlfizetve, szép szakma, de döntenem kellett, hogy sok barátomhoz hasonlóan én is elhagyom a várost és szerencsét próbálok máshol, vagy elkezdek helyben másodállást keresni, hiszen a párommal akkor vártuk a kislányunkat. Amikor megüresedett a sajtófőnöki pozíció Diósgyőrben, négy órában elvállaltam. Hamar kiderült, hogy a munka teljes embert kíván, négy órában lehetetlen megoldani a feladatot, nehéz összeegyeztetni a rádiózással. Egy évig párhuzamosan csináltam a kettőt, de hétből hét napot dolgozni napi 12-14 órában nem egyszerű. A rádiózást befejeztem, maradt a Diósgyőr, ma már csak erre koncentrálok.

- Mit csinál a sajtófőnök, miért van szükség rá?
-
Ha röviden akarok válaszolni, akkor azért van rá szükség, hogy legyen egy ember, aki jó kapcsolatot ápol az újságírókkal, szerkesztőségekkel, a kedvükben jár, hiszen a média hatalom, nem mindegy mi jelenik meg a klubról. Bővebben, a DVTK mindenkori sajtófőnökének feladata többek között, hogy nyomon kövesse, a klubról milyen kép jelenik meg a médiában. Informálnia kell a sajtót, de úgy, hogy a DVTK számára a lehetőségeket tekintve ez minden esetben pozitív legyen. Sajtótájékoztatókat szervez. A sajtófőnök olyan sajtóanyagot készít, ami minden lényeges információt tartalmaz, és újságcikk-szerűen van megírva. Legfőbb feladata a klub kedvező arculatának kialakítása, annak fenntartása, ápolása az információ áramoltatása által. Optimális esetben nem jelenhet meg olyan DVTK interjú, amelyet a sajtófőnök nem hagyott jóvá. A Diósgyőr több mint egy focicsapat, több mint egy klub. Ma már egy márkáról beszélünk, és egy márkának nem mindegy mi jelenik meg róla a sajtóban.

- Ez mindenhol így működik?
-
Nem. A 16 élvonalbeli klub között nagyon nagyok a különbségek. Vannak a Diósgyőrnél tehetősebb klubok, ahol külön sajtóosztály működik, 10-12 fővel. Ezek között van olyan klub, ahol ez érthető, hiszen vannak szurkolóik, akiknek az igényeit ki kell szolgálni, és van olyan is, ahol azért dolgoznak sokan, hogy ezzel is erősítsék a megjelenéseiket, ezáltal próbálnak nézőket „toborozni”. A másik véglet, és sajnos inkább ez jellemző, hogy a sajtófőnök kis túlzással technikai vezető és szertáros is egyben. Minden klubnál lennie kell sajtófőnöknek, ez előírás, de a legtöbb helyen nem fordítanak rá energiát, hogy kiszolgálják a sajtót és az újságírókat, ez meg is látszik a megjelenések minőségében és gyakoriságában. A magyar foci megítélése nem a legjobb, egy kis odafigyeléssel jobbá lehetne tenni. Neveket nem akarok mondani, de csupán 5-6 klub van mindössze, ahol komolyan foglalkoznak ezzel, a DVTK az egyik.

- Fejlődött szerinted a DVTK kommunikációja az elmúlt években?
-
Egyértelműen igen. Sok dolgot lehetne írni, hogy mivel foglalkozunk, és ennek köszönhetően miben lett jobb. Régen évente jó, ha egy-két meccsünket adta a televízió, ma már minden találkozónkat közvetítik. Ha az ember nem jutott ki egy meccsre (főleg idegenbe), vagy nem hallgatta a rádiót, akkor meg kellett venni a másnapi újságot, hogy elolvashassa mit játszott a csapat. A legszembetűnőbb az, hogy amíg a '90-es években például ünnepszámba ment, ha megjelent egy cikk a Nemzeti Sportban, addig ma már vadászni kell azokat a lapszámokat, amelyekben nem foglalkoznak a DVTK-val. Az elmúlt években a helyieken túl az országos napilapok, televíziók és rádiók is rájöttek arra, hogy foglalkozni kell a Diósgyőrrel, hiszen van egy jelentős szurkolótábor, amely minden hírre kíváncsi, ami a csapattal történik. Ez üzleti érdek is, hiszen a szurkoló megveszi a lapot, nézi a tévét, hallgatja a rádiót, eljutnak hozzá a reklámok, és bezárul a kör. Folyamatosan változik a világ, az internet és az okostelefonok elterjedésével a szurkolók kis túlzással hamarabb értesülnek egy hírről, minthogy az megtörténne.

- Nem voltál mindig sajtófőnök, kipróbáltad magad műsorközlőként is...
-
Ennek az előzménye az, hogy két évre elvállaltam a 2000-es évek elején a Szirmabesenyő megyei egyes meccsein a konferálást, pénzt nem kaptam, de ingyen néztem a felejthetetlen megyei meccseket egy kis frissítőért cserébe. Összesen kilenc alkalommal voltam műsorközlő Diósgyőr meccsen, plusz volt egy Bőcs - Ferencváros is az NB II.-ben, amit én csináltam. Általában olyankor volt erre lehetőségem, amikor Hollósy Bandi nem ért rá, beteg volt, vagy elutazott. A tapasztalatom ezzel kapcsolatban az, hogy a suszter maradjon a kaptafánál, nem török Bandi babérjaira. Nekem nagy élmény volt, a szurkolóknak nem biztos.

A Mikulás-szakáll mögött
Demkó Norbert

- És még milyen feladataid vannak?
- A hazai mérkőzéseinken a sajtó munkatársainak akkreditációja, beléptetése és tejes körű kiszolgálása is az én feladatom. Ez így leírva nem tűnik nagy munkának, de van vele feladat bőven. Sokszor apróságokról beszélünk, de ezekből az apróságokból áll össze a nagy egész. Mi az alap dolgokon kívül minden esetben pogácsával, szendviccsel, nyáron ásványvízzel, télen meleg teával várjuk az újságírókat, fotósokat, míg más kluboknál az is csoda, ha van wifi, konnektor vagy nyomtatott összeállítás, vendéglátásról szó sincs. Ez, ismerve a klubok költségvetését nem pénz, sokkal inkább szándék kérdése. Elszomorító sok helyen az országot járva, hogy mennyire nem érdekli az első osztályú klubokat, a róluk író újságírók kényelme, a sajtópáholyok és a sajtótájékoztatóknak helyet adó helyiségek állapota, tisztasága. Újra csak apróságokról beszélünk, mi például minden alkalommal megtiszteljük az ellenfél vezetőedzőjét azzal, hogy készítünk neki egy névtáblát, feldíszítjük az asztalt, teszünk ki egy kis frissítőt. Sok helyen nem értik, miért fontos ez. Természetesen a dvtk.eu-n megjelenő cikkek írásából, videók készítésből is kiveszem a részem. Mostanában én írom legtöbb esetben a szurkolóinkat bemutató és a háttéremberekkel készített interjúkat, ez utóbbit ezúttal érhető okokból átengedtem neked.

- Melyik ezek közül a kedvenced?
-
Mindegyiknek megvan a maga varázsa. A háttérben dolgozni a meccsnapokon és egy győzelem után közösen ünnepelni a csapattal, az semmivel nem összehasonlítható. Szeretem a szurkolókkal készült beszélgetéseket is, de a videókra vagyok nagyon büszke. A DVTK Tv nagy álmom volt, amikor idekerültem, ma pedig már teljesen normális, hogy hetente több alkalommal, zenés kisfilmekkel, összefoglalókkal, videó interjúkkal jelentkezünk.

- Ha már szóba hoztad, rendszeresen lehet veled találkozni a DVTK Tv-ben. Milyen fogadtatása van a videóknak?
-
A YouTube csatornánkon nemrég átléptük az egymilliós összes megtekintést, a videókat egyesével is több ezren nézik meg, azt hiszem, ez magáért beszél. A videó készítésben nagy segítségemre van Demcsik Iván, de a többi kollégától is sok támogatást kapok. A videók azért is fontosak, mert átveszik, beillesztik országosan olvasott internetes portálok is.

- A Diósgyőr rendkívül aktív vagy a közösségi médiában.
-
Muszáj. 2015-öt írunk. A DVTK facebook, YouTube, instagram, és twitter oldalainak az „adminisztrálása” szintén nem egy emberes feladat. A DVTK-nak mindenhol ott kell lenni, ahol a szurkolói is ott vannak. Az én dolgom az, hogy a híreink, fotóink, videóink eljussanak mindenkihez, de nem szabad elfelejteni, hogy mi tartalmat szolgáltatunk az újságoknak, tévéknek, rádióknak is, sok esetben ők is a közösségi felületeinkről vesznek át dolgokat, hivatkoznak a DVTK hivatalos csatornáira, így ez külön is fontos.

- Volt olyan megjelenés, amire különösen büszke vagy?
- Az hogy a Harmadik Félidő című műsorban az általam felvett és megvágott DVTK - FTC meccs utáni közös ünneplést tartották olyan jó minőségűnek, hogy felhasználják és ez büszkeséggel töltött el. Furcsa kicsit, de több olyan cikk és sajtóközlemény jelent már meg országos vagy helyi lapban, rádióban, melyet én írtam, anélkül, hogy odakerült volna a nevem a végére. Ez normális, ez a munkám, nincs bennem hiányérzet e miatt.

- Hogy néz ki egy napod?
-
Nincs két egyforma napom. Mindig valami más feladattal szembesülök. Van, amit előre el lehet tervezni azokból, amelyeket fentebb említettem, de olyan is van, hogy vasárnap délben, esetleg este 8 órakor adódik valami, amit meg kell írni, jóvá kell hagyni, vagy reagálni kell rá. Estemben nem lehet fix nyolcórás munkáról beszélni. Aki egy fociklubnál vállal munkát, annak vállalnia kell, hogy akkor dolgozik, amikor meccs van, amikor feladat van. Akár itthon, akár idegenben játsszunk 90 percet, az nekünk egy egész napos program, ha itthon azért, mert a házigazdának készülnie kell, ha idegenben, akkor azért, mert utazni kell. Olyankor nincs családi program, nincs szabadság, nincs semmi. Nem akarok panaszkodni, mert én is ezt vállaltam, ráadásul imádom is csinálni. Így van ez a kereskedelemben és a vendéglátásban is, de folyamatosan dolgoznak az orvosok, taxisok, benzinkutasok is, nincs ebben semmi extra.

- A DVTK rendkívül aktív a társadalmi felelősségvállalás terén is.
- Ha sajtófőnöki szemmel nézem, akkor a „We are all monkeys” akciónk jelent meg a legtöbb helyen, amikor a játékosok banánnal a kezükben vonultak ki a pályára az egyik Ligakupa meccs előtt, így lehet ez a legsikeresebb. Ha anyagilag nézem, akkor a két Katolikus Karitásszal közös akciónk volt a legjobb, hiszen közel másfél millió forintot gyűjtöttünk a rászoruló gyerekeknek. De legutóbb jó volt kilátogatni a Miskolci Állatsegítő Alapítványhoz is. A DVTK több mint egy klub, nem lehet eleget hangsúlyozni, időről időre fel kell hívnunk a figyelmet egy-egy társadalmi problémára, mert ha mi csinálunk valamit, arra odafigyelnek az emberek. Nagy a felelősségünk. Legközelebb szemetet szedni megyünk, a Te Szedd akció keretében.

"We are all monkeys" (Fotó: Szabó Gábor)

 

A háttérembereket bemutató sorozat korábbi részei

Szűcs Ákos marketing vezető
Tamás Gábor gazdasági vezető
Szemán Norbert ügyveztői asszisztens
Molnár Ákos rendezvényszervező
Kocsis Norbert főszerkesztő
Nagy Judit értékesítési vezető
Demcsik Iván technikus
Szabó Gábor fotós
Fuhrmann Géza utánpótlás szervezési igazgató
Lates Tamás grafikus

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!