"Nem is kezdődhetett volna jobban"

- Nem mindennapi izgalmak között kerültél Diósgyőrbe, hogy élted meg?
- Már az átigazolási szezon legelején hallottam arról, hogy érdeklődik felőlem a Diósgyőr. Akkor még egyáltalán nem lehetett tudni, hogy maradok Leicesterben, esetleg egy másik angol klubnak adnak kölcsön, így korai lett volna bármiről beszélni. De nem adták fel, a DVTK volt a legkitartóbb jelentkező, egy olyan lehetőséget tártak elém, amit meg kellett fognom és végül sikerült megállapodni. Szó szerint az utolsó pillanatokban kerültem Diósgyőrbe kölcsönbe, sőt még akkor sem volt biztos, hogy jöhetek, de biztattak, hogy ilyen jellegű technikai hiba nagyon ritkán fordul elő, rendben lesz minden, nem is különösebben izgultam emiatt.

Futács Márkó a Ligakupában két gól előkészítésében játszott szerepet (Fotó: Szabó Gábor)

- Mi szólt a DVTK mellett?
- Amikor Leicesterben kikristályosodott, hogy nem igazán számítanak rám, akkor sorra jöttek a külföldi érdeklődők. Azért döntöttem Diósgyőr és a hazatérés mellett, mert csupa pozitív dolgot mesélt Kádár Tamás és Gosztonyi András, amikor rákérdeztem, valamint itthon ismernek a válogatottból és bízom a folyamatos játéklehetőségben.

- Nem visszalépés a Championship után az NB I.?
- Az én koromban az a legfontosabb, hogy minél többet játsszon az ember, a kispadon ülő játékos miatt egyetlen szurkoló sem megy ki a stadionba. Persze ez nem zárja ki, hogy egyszer visszatérjek Angliába, de ahhoz az szükséges, hogy folyamatos jó teljesítményt nyújtsak Diósgyőrben és gólokkal segítsem a csapatot. Mert az egyéni és csapatérdeket nem lehet különválasztani, akkor figyelnek rám, ha eredményes a csapat is.

- Nagyon régóta külföldön játszol, nem is akármilyen csapatokban.
- Azért mentem külföldre, mert aki egy kicsit is érdeklődik a foci iránt, az tudja, hogy külföldön mennyivel nagyobb pompa veszi körbe a labdarúgást, gondolok elsősorban a stadionokra és a társadalmi beágyazottságra. Visszatekintve is úgy gondolom, jó döntés volt fiatalon külföldre igazolni, mert rengeteget tanultam Franciaországban. A klub korábbi játékosa, Micehel Platini támogatását is élvező AS Nancy akadémiáján mindent megkaptam, amire egy fiatal labdarúgónak szüksége van. A Nancy harmadosztályú második csapatából azonban nem tudtam előre lépni az első csapatba, ezért kapóra jött a Werder Bremen érdeklődése. Hatalmas váltás volt, mert Franciaországban csak heti egy alkalommal edzettem az első csapattal, Brémában pedig napról-napra olyan sztárokkal gyakoroltam, mint Mesut Özil, Diego vagy Claudio Pizzaro. Játszani itt is a második csapatban játszottam, ezért kölcsönbe adtak a Bundesliga 2-ben szereplő Ingolstadtba. Ez az év bevallom, nem sikerült, ezért úgy döntöttem, országot is váltok. Portsmouthban személy szerint nekem jól ment, rendszeres játéklehetőséget kaptam, gólokat lőttem, szerettek a szurkolók, viszont a bajnokság végén kiestünk, így újabb váltás várt rám. Leicesterben jól indult az év, de egy sérülés visszavetett, mire meggyógyultam, kialakult a kezdőcsapat, ahová alig fértem oda, ezért örültem is, amikor a végén Blackpoolba adtak kölcsön, de a játékhiány nagyon kijött és ott sem tudtam maradandót alkotni.

A DVTK szurkolói hamar megkedvelték (Fotó: Szabó Gábor)

- Három csúcsfocit játszó országban játszottál. Hol, mit tanultál?
- Franciaországban megtanultam az alapokat, megalapoztam a kondíciómat az utánpótlásban, sajnos az első osztályban már nem tudtam bemutatkozni. Németországban önbizalomra tettem szert, hiszen nagyszerű játékosok társaként játszottam, emellett játékfegyelmet tanultam és tovább javítottam az erőállapotomon. Angliában nagyon sok olyan típusú játékos van, mint én, az ottani időszak segített a labdatartás, fejelés fejlesztésében és egyáltalán a fizikai adottság kihasználásában. Ezeket kell most hasznosítanom.

- Nem nehéz kiszámolni, 1/1 a statisztikai mutatód az OTP Bank Ligában. Ezért jöttél haza?
- Nem is kezdődhetett volna jobban a DVTK-val közös időszak sem nekem, sem a csapatnak. Győztünk, én pedig a gólom mellett fejeltem kapufát és csak Hajdúch védésén múlt, hogy már az első félidőben nem találtam be, de akár gólpasszt is adhattam volna, ha a csúsztatásom után az ellenfél kapusa nem ment az utolsó pillanatban az egyedül kilépő Batioja elől. Számomra fontos, hogy többször is helyzetbe tudtam kerülni, mert az elmúlt időszakban tétmérkőzésen sajnos nem sokszor fordult elő. Bízom benne, hogy idén sokat fogok tanulni, mert sok lehetőségem lesz és jönnek majd a további gólok is. Abban persze előre kell lépnem, hogy ne 3-4 helyzetből lőjek egy gólt, hanem 50-60 százalékos biztonsággal használjam ki a helyzeteket.

- Hogyan emlékszel a gólodra?
- Batioja tette ki bal oldalra a labdát, és a tizenhatoson belülről ballal a rövidet lőttem ki. Az első félidőben egy befordulást követően magasan próbálkoztam, amit Hajdúch védett, és a szünetben éppen arról beszéltünk, hogy egy magas kapusról van szó, ezért inkább lapos lövéssel kísérletezzek. Megfogadtam a tanácsot, aminek gól lett a jutalma.

- Mennyire érezted a társakat a pályán?
- Az első mérkőzésemen 3-1-re nyertünk, a másodikon 2-0-ra, ami önmagáért beszél. Az a legfontosabb, hogy a társak megismerték a játékstílusomat, tudják, hogy a lyukra futás nem az én világom, hanem inkább rám passzolják a labdát. Eddig jól működött

- Szivics Tomiszláv bedobott a mélyvízbe, mindkét találkozót végigjátszottad, hogy bírtad?
- A Ligakupa-mérkőzés első félidejében minden rendben volt, a második játékrészben már voltak gondjaim. A bajnokit azonban végig bírtam. Sokat segített, hogy végig éreztem, úgy alakul a meccs, hogy gólt fogunk rúgni és előttem is adódik lehetőség. A gólom után felszabadultabbnak éreztem magam, de egy jó csel vagy akárcsak egy jó labdaérintés is plusz energiákat szabadít fel bennem, ami átlendít a holtpontokon. Ezen a találkozón jobban éreztem magam a pályán, amiben az is közrejátszott, hogy kipihentem a klubváltás és költözés fáradalmait és már egy ideje a csapattal edzek.

- Legmagasabb emberként tiéd a legmagasabb mezszám is. Ezért választottad a 99-est?
- Á, dehogy! A válogatottban és Porthsmoutban is 9-es mezben játszottam, ha van rá lehetőségem, akkor itt is azt választom, de sajnos foglalt volt, így maradt a 99-es.

- A Honvéd következik szombaton, mennyire ismered a magyar mezőnyt?
- Őszinte leszek, nem nagyon. Azokat a játékosokat ismerem, akikkel a korosztályos válogatottakban együtt játszottam - így a Puskás Akadémia csapatában is találtam ismerős arcokat -, a magyar bajnokságot külföldről nem nagyon tudtam követni. Ha egy hónappal ezelőtt kérdezted volna ugyanezt, akkor egyből rávágom, hogy Debreceni András, de úgy hozta a sors, hogy ma már csapattársak vagyunk. Úgy gondolom, mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, de nem szabad azt gondolni, hogy nyertünk három mérkőzést, ezért automatikusan miénk a negyedik is. Úgy kell készülni a mérkőzésre, mint a Puskás Akadémia ellen és akkor ismét miénk lehet a győzelem. Fontos három mérkőzés előtt állunk, ha tovább tudjuk nyújtani a győzelmi szériánkat, az nagyban meghatározhatja az egész éves szereplésünket.