A bevezetőben írtak sok szurkolóra igazak lehetnek, de ha azt mondjuk, hogy évek óta ő a DVTK hivatalos weboldalának a főszerkesztője, akkor már érdekesebb a dolog. Kocsis Norberttel folytatjuk a DVTK háttérembereinek a bemutatását.
 |
| Balról, aki kérdez: Demkó Norbert. Jobbról, aki válaszol: Kocsis Norbert (Fotó: Nagy József) |
- Az első ami a beszélgetés előtt eszembe jutott az az, hogy ilyen, amikor akasztják a hóhért. Te szoktál bemutatni másokat, most arra kérlek, hogy mutasd be magad!
- Még csak most kezdjük, honnan tudnám? Majd tedd fel a végén is a kérdést! Születésem után nem sokkal NB II.-es bajnokságot nyert a DVTK, azaz 1974 tavaszán láttam meg a napvilágot. A jó kezdést követően nem jött a folytatás, kissé későn, 2011-ben következett a második NB II.-es bajnoki cím, majd tavaly a Ligakupa-győzelem. Közben leérettségiztem az Avasiban, diplomát szereztem történelem szakon Szegeden. Ezt követően szinte csak belekóstoltam a tanításba, 2001-ben a Borsod Online alapító szerkesztőjeként folytattam. Kezdetben tartalmi ügyekkel, évekkel később a technikai háttérrel foglalkoztam, ezalatt a nyolc év alatt rengeteget tanultam az internetről, a médiáról. A Vendégváró turisztikai portálnál eltöltött évek után érkeztem Diósgyőrbe. Persze nem minden előzmény nélkül, hiszen korábban sokadmagammal szerkesztettem a Piros Lap szurkolói újságot, illetve a Gólöröm Ultrahang című rovatát. 2009 őszén keresett meg Nagy Béla akkori ügyvezető, hogy lenne-e kedvem a DVTK hivatalos honlapját írni, szerkeszteni és én igent mondtam rá előbb másik munkám mellett. 2012 óta dolgozom főállásban a DVTK-nál.
- Mikor voltál először meccsen Diósgyőrben?
- 1990 tavaszán egy DVTK - Szeged mérkőzést láttam először a Diósgyőri Stadionban, azaz a mostani a 26. idényem. A szurkolók egyik felét a család, a másik felét a barátok csalják ki először a meccsre. Én egy harmadik, kevésbé népes csoportba tartozom, ugyanis egyszer csak fogtam magam és kimentem egy meccsre. Hiába voltam már évek óta focirajongó, - hétfőnként, amikor Magyarországon műsorszünet volt a televízióban, még a csehszlovák kettesen is megnéztem az ottani bajnokság összefoglalóját - az akkor már évek óta másodosztályú DVTK valahogy elkerült. Aztán vasárnap esténként tanulás közben egyre izgatottabban vártam a sporthíreket a rádióban, hogy mit játszott a csapat az NB II.-ben, majd az említett Szeged elleni rangadó a lelátón talált. Szerelem volt első látásra, azóta talán egy kezemen meg tudnám számolni, hány hazai bajnokiról hiányoztam.
- Mikor volt az utolsó olyan tétmérkőzés, amin nem voltál ott?
- Az előző bajnokságban 69 DVTK-mérkőzést láttam a helyszínen, de nem misztifikálnám túl ezt a számot, hiszen a klub dolgozójaként munkaköri kötelességem. Ezzel szemben büszke vagyok rá, hogy az 1998/1999-es bajnokságban mind a 34 mérkőzésen ott szurkoltam a lelátón, de a többi szezonban is csak 2-3 idegenbeli mérkőzést hagytam ki. És hogy a kérdés se maradjon megválaszolatlanul: a tavalyelőtti szezonban a Velence elleni Magyar Kupa-mérkőzésre nem utaztam el.
- Tudom, hogy szereted a statisztikákat. Hány stadionban fordultál meg életed első negyven éve alatt, melyik volt a kedvenced?
- Talán hallottak már az olvasók a groundhoppingról, ha nem, akkor hadd népszerűsítsem most. Minél több stadionban kell megnézni legalább egy meccset, a nagymenők nem restek Dél-Amerikába utazni egy újabb országpontért. Én ezt Diósgyőr szurkolóként annyival egészítettem, hogy szinte kivétel nélkül csak DVTK-meccseket látogatok, illetve csak 1-2 olyan stadion, pálya van, ahol nem láttam diósgyőri meccset is. Itt is kettéválasztom eddigi pályafutásom, mert az én értékrendemben sokkal többet ér, ha valaki szabadidejében a saját pénzén utazik el Hangácsra, mint édes kötelességként, "munkaidőben" Krasznodarba. Szurkolóként 71 stadionban, pályán láttam a DVTK-t, amit a klub dolgozójaként még 16 helyszínnel egészítettem ki, legutóbb most szombaton Felcsúttal.
- Melyik csoportnak voltál a tagja, ha volt ilyen?
- Ott voltam a diósgyőri ultraélet születésénél, 1995-ben az Ultras Diósgyőrben kezdtem, majd amikor a csoportok egyesültek, akkor a Harcosokban folytattam. Nem vagyok híve a "régen minden jobb volt" szemléletnek, maradjunk annyiban, hogy akkoriban nagyon más idők jártak. Megvolt a szabadság romantikája, ugyanakkor sok esetben még a saját szurkolótársak sem értették, mit miért csinálunk. Légy szíves ne kérdezd meg, hogy mit gondolok a szurkolói kártyáról, mert már a lelátón is azt mondtam, hogy a klubházból nem lehet beleszólni a szurkolásba, ez az ultrák saját ügye, mindamellett természetesen megvan a saját véleményem.
- Mindenkinek van kedvenc sztorija a lelátóról vagy egy idegenbeli túráról, mi a tiéd?
- Mondj egy várost, mondok egy sztorit! Nem vagyok öreg, de én még akkor kezdtem el idegenbe járni, amikor nem volt kötelező a vendégszurkolókat külön szektorban elhelyezni, a stadionon kívüli biztosításról nem is beszélve, úgyhogy van bőven. Az egész ott kezdődött, hogy életem első idegenbeli túráján Bálint bá’ foglalt nekem maga mellett helyet a buszon. Emlékezetes 1998-ból a kétnapos út, amikor szombaton Siófokon a focicsapat, vasárnap a kosarasok Pécsett játszottak. Az éjszakát a Balaton-parton álló buszban próbáltuk átvészelni (ott született a Hajrá, Miskolc, hajrá, Miskolc/Mi leszünk a bajnokok/Sem Keleten, sem Nyugaton/Nincsen nálunk senki jobb kezdetű dal szövege). Utaztam különbuszon, különvonaton, különmetrón, különvillamoson és különtrolin is, a legérdekesebb mégis az volt, amikor a ‘90-es évek közepén egy vasárnap délutáni hazai meccs után tömegek várták a játékvezetőt a lefújás után is a klubház előtt, így lemaradtam a Szegedre tartó vonatról, pedig hétfő reggel kötelező szeminárium várt rám. A következő járattal hatvani átszállás után könnyen eljutottam Szolnokig, ahol azzal szembesültem, hogy Ceglédre csak reggel indul vonat. Ekkor jött az isteni szikra, és egy mozdonyra felkéredzkedve utaztam tovább. Azóta úgy mesélem ezt a történetet, hogy már mozdonyt is stoppoltam. És ott vannak a ‘90-es évek mára legendássá vált osztályozói, nem is értem, miért törölték el ezt a bajnokság végét még több csapat - és szurkoló - számára izgalmassá tévő párharcot. Nem véletlenül blogoltam, de még az sem volt elég arra, hogy mindent kiírjak magamból.
 |
| 139 diósgyőri sál |
- A blogodon sokat írtál sálakról.
- Mert gyűjtöm őket. Most megszámoltam, 139 diósgyőri és 68 egyéb van, azaz már kétszáz fölött járok, bár utóbbit már alig gyarapítom, mióta csak pénzkérdés, hiszen az interneten bármi megvásárolható. Ötnél is kevesebb olyan DVTK-sálról tudok, amiből nincs a birtokomban, de rajta vagyok az ügyön. Ez igazi gyűjtemény, hétköznap nem hordok DVTK sálat, számomra az ünnepi viselet. Ezen kívül rengeted relikvia van a birtokomban, különféle mezek, az 1997-es, III. Kerület elleni mérkőzésen levágott háló egy darabja, valamint a 2004-es feljutást követően Vácott szerzett hálódarab. Mai szemmel kicsit furcsa, de akkor senki nem lepődött meg, hogy a "felkészült" szurkolók késsel érkeztek a stadionba… Ezen kívül diósgyőri jelvények, belépőjegyek, műsorfüzetek érdekelnek még, egyre nagyobb gondot okoz a tárolásuk. Ha nyugdíjas leszek, majd digitalizálom az egészet. Ja, és még valami, igen tekintélyes gyűjteményem van ultrafotókból, Homoky Gyuri barátommal együtt kezdtük el a diósgyőri szurkolók fotózását valamikor a ‘90-es évek közepén, és a cserebere során sok külföldi innen ismerte meg a Diósgyőr nevét.
- Mivel telik egy átlagos napja egy főszerkesztőnek?
- Átlagos nap? Olyan nincs. Amikor elvállaltam a feladatot, akkor azt mondtam magamnak, ha semmi sem történik, akkor is frissüljön az oldal minimum egyszer. Ez már régen nem komoly feladat, inkább az okoz nehézséget, hogy minden információ a maga súlyának megfelelő tálalást kapjon. Legfontosabb a szurkolókat érintő alapvető információ (jegyárak, jegyárusítás stb.) ami ugyan a bérletesek számára akár fölösleges is, azonban meg kell könnyíteni az újak számára is az első lépés megtételét. Szerencsére jól megy a csapatnak, jelentős a médiaérdeklődés, sok helyen lehet találkozni a Diósgyőrrel, de így is szükség van olyan tartalmakra, amit szívesen olvasnak a szurkolók. Végül, de nem utolsó sorban vannak olyan alapok, amit egy hivatalos honlapnak kötelezően le kell tennie: játékoskeretek, adatok, statisztikák. Lehet polemizálni rajta, hogy szükség van-e rá, azonban enélkül honnan tudnánk, hogy ki viselte a legtöbb alkalommal a DVTK játékosaként a válogatott szerelését? Ez a "látható" része a munkának, ami mellett akad bőven háttérmunka is. A senki által nem szeretett, de egy komoly cég életében elengedhetetlen értekezletek mellett egyeztetések, beszélgetések töltik ki a nap nagy részét és természetesen folyamatosan naprakésznek kell lenni a magyar foci legapróbb rezdüléseit illetően is. Emellett az sem árt, nyomon követem az internetes trendeket és a közösségi média legújabb lehetőségeit akár szakirodalom, akár más klubok megoldásai révén.
- Miért fontos egy DVTK szintű labdarúgó klubnál a kommunikáció?
- Jó bornak is kell a cégér. Ha úgy tekintenénk a DVTK-ra, mint egy gazdasági vállalkozásra és a szurkolókra, mint vásárlókra, akkor el kellene adni a terméket, ami jelen esetben a mérkőzés és az ajándéktárgyak. Ezzel szemben inkább klasszikus sportklubként definiáljuk a DVTK-t és szurkolónak a szurkolót, így egyértelmű, hogy ki kell elégíteni a csillapíthatatlan információvágyat, mert a szurkolónál kíváncsibb lény nem él a Földön. Pont az a legnehezebb része a kommunikációnak, mert kellőképpen informatívnak kell lenni, ugyanakkor mindig vannak olyan dolgok, ami jobb, ha nem kerül nyilvánosságra. Nem kell feltétlenül súlyos titkokra gondolni, de dolgozott már Diósgyőrben olyan edző, aki nem szerette az ellenfelek - és nem a saját szurkolók, de a kettőt nem lehet elválasztani - orrára kötni, éppen melyik sérült milyen állapotban van.
- Egy átlagos hírportálnál 20-30 ember dolgozik, hány ember dolgozik "alattad"? Hogy oszlanak meg a feladatok?
- Azt az elején szögezzük le, hogy a DVTK.eu nem hírportál. Nekünk a szurkolók hiteles információkkal történő kiszolgálása az elsődleges feladatunk, ezért van az, hogy folyamatban lévő átigazolási ügyekről akkor sem írunk, ha tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy mindenkit érdekel és egy nagy név bedobásával meg lehet sokszorozni a kattintások számát. Főállású szerkesztőként egyedül dolgozom, de munkámban nagy segítséget nyújt a kérdező, azaz Demkó Norbert sajtófőnök. A kettőnk írásait lehet olvasni az oldalon. Ezen kívül külsősként többnyire Vojtonovszki Gábor írja az élő, szöveges közvetítést a mérkőzésekről, illetve Bauernfeind Bence dolgozza fel az utánpótlás találkozók jegyzőkönyveit. Meg kell említeni Kardosi Gábor nevét, akire elsősorban statisztikai kérdésekben számíthatok. Rajtuk kívül Szabó Gábor fotós és Lates Tamás tördelő (ők már a DVTK dolgozói) az, akit a legtöbbször hívok munkaügyben.
- Hány cikk, hány facebook poszt jelenik meg egy átlagos szezon alatt?
- Komolyan statisztikákkal akarod untatni a szurkolókat? Sok. Nagyon sok. De nem azért, mert akkor dolgozok, dolgozunk jól, ha minél több írás jelenik meg, hanem azért mert mindig történik valami, ami szurkolói érdeklődésre tarthat igényt.
- A DVTK.eu weboldal mellett saját YouTube, facebook, és Twitter csatornát is üzemeltetünk.
- Csak ismételni tudom magam, nekünk a szurkolók kiszolgálása a feladatunk. Ha a szurkolók a facebookról tájékozódnak a világ eseményeiről, akkor nekünk is ott kell lennünk a facebookon, különben nem jutnak el hozzájuk a diósgyőri hírek. Nagy öröm, hogy sok a követő, akik aktívan lájkolnak, megosztanak, hozzászólnak mert a focisták sem üres lelátók előtt, hanem teli stadionban szeretnek játszani.
A DVTK Tv egy viszonylag új és még nem kiforrott projekt. Az biztos, hogy nagy potenciál van benne, hiszen az átlagos internetező jobban szeret videót nézni, mint olvasni. A kezdő lépéseket megtettük, ebből még bármi lehet.
Twitter. Azt szoktam mondani, hogy nálam senki nem hisz jobban a Twitterben Magyarországon, mert ami a világ minden táján népszerű, az csak idő kérdése, hogy mikor lesz felkapott itthon is. Mi már erre az időszakra készülünk. Ez a platform kiválóan alkalmas arra, hogy ismeretlen, de hasonló gondolkodású, érdeklődésű embereket összehozzon, csak használjátok a #dvtk hashtaget!
- 2014-ben, a közösségi oldalak világában van még létjogosultsága egy weboldalnak?
- Igen, és próbálom röviden megindokolni. A weboldal a miénk, ellenben például a facebookon a facebook szabályai szerint kell játszani. Emiatt az ötvenezer követőnk töredéke látja csak a bejegyzéseinket, mert a facebooknak is meg kell élnie valamiből, érthető módon szeretné, ha fizetett posztokban érnénk el a szurkolókat. Elég bosszantó lehet, ha pont egy meccs végeredménye nem jelenik meg. Ezen kívül gondolni kell azokra is, akik valamilyen okból nincsenek jelen a közösségi médiában, illetve a hivatalos honlapon egy kattintással és minimális görgetéssel egy pillanat alatt át lehet tekinteni a napi eseményeket.
- És a Gólöröm?
- Az internetes jelenlét mellett ez munkám másik nagy szelete. Magyarországon sajnos csak néhány klub várja szurkolóit hasonló kiadvánnyal, de azt gondolom, fontos, hogy közéjük tartozzék a DVTK is. A műsorfüzet alapvető célja az, hogy minden, a meccsel kapcsolatos információt közöljön, illetve szórakoztassa a szurkolót a kezdő sípszóig. Ezt én azzal egészítem ki, hogy legyen benne mindenre válasz, ami a meccs során kérdésként felmerülhet a lelátón. Sárgát kapott xy, játszhat a következő meccsen? 1997-ben kinek a góljával győztünk? Ki ellen fejelt gólt Takács Tamás? és hasonlók. Szinte már közhelyszerű, hogy milyen fontos az utánpótlás, ezért fontos, hogy a diósgyőri gyerekek egy újságban szerepeljenek a "nagyokkal". Az internetes híráradatban sokak figyelmét elkerülik az U21 sikerei, de Gólörömben könnyen rá lehet találni a jövő reménységeire. És persze arra is figyelni kell, hogy minél több kép kerüljön az újságba, mert sok helyen díszíti a falat az innen származó miniposzter.
 |
| Kocsis Norbert (Fotó: Szabó Gábor) |
- Mi az, amire a legbüszkébb vagy az itt töltött idő alatt?
- Fogós kérdés... Azt hiszem arra, hogy egyáltalán itt dolgozhatok és a DVTK történetének egyik sikeres korszakában a magam területén én is hozzájárulhatok az eredményekhez. Sike Gábor, az Európa Rádió főszerkesztője mesélte, hogy gyerekkorában Veréb György volt a gombfocicsapatának a kapusa, most pedig tegeződnek. Ezzel így vagyok én is, szinte hihetetlen!
- Van kedvenc interjúd az elmúlt évekből?
- Én nem szépirodalmat írok, az interjúk, cikkek a pillanatnak szólnak. Vannak jól sikerült és kevésbé jó írások is, de engem mindig jobban izgat a következő feladat.
- Egykori ultraként te vagy az egyik a klubházban, aki minden egyes alkalommal szurkolói szemmel közelíti meg az adott problémát, okoz ez bármilyen nehézséget, volt e miatt valaha konfliktusod?
- Nem, miért lett volna? A miskolci újságírók szinte kivétel nélkül egykori szurkolók, sokukkal hamarabb ismertük egymást a lelátóról, minthogy kollégák lettünk volna (nehogy elfelejtsem, jobbulást Juhász-Léhi Tóni!). Ugyanez igaz a klub dolgozóira is. Amíg mellékállásban dolgoztam Diósgyőrben, a kanyarból néztem a meccseket, azonban 2012 februárjában átköltöztem a sajtópáholyba. Szét kell tudnom választani a szurkolói énemet az újságíróitól, mert ellenkező esetben az a minőség rovására menne. Minden szurkolónak vannak kedvenc játékosai, nekem nem lehet. Ultraként sokszor gondoltam arra, hogy milyen jó lenne kívülről is látni magunkat, ahogy a lengenek a zászlók, levegőbe emelkednek a kezek. Most pedig az jut eszembe, milyen lehetett kilencezer ember között ismeretlenek nyakába ugrani Bacsa Patrik góljánál a Magyar Kupa döntőjében, vagy utazást szervezni Máltára. Biztosan sokkal nehezebb lenne a dolgom, ha például a jegyárakat kellene megállapítanom, mert abban az esetben evidens az érdekellentét, azonban a főszerkesztői pozícióban "csak" azt kell tennem, amit szurkolóként is tennék.
- Itt a vége. Tehát milyen volt, amikor akasztják a hóhért?
- Hamarosan te is megtudod.
DVTK-s önéletrajz
2009- DVTK.eu, Gólöröm főszerkesztő
2012-2013 DVTK sajtófőnök
2002-2004 Gólöröm "Ultrahang" rovat szerkesztő
2000 - DVTK SE alapító tag
1997-1999 Piros Lap újságíró, szerkesztő
1995-2008 ultra
1990- szurkoló
