- Kevesen tudják, hogy már több hónapja egy helyen dolgoztok Diósgyőrben. Hogyan élitek ezt meg?
- Borisz: Én nagyon örültem annak, hogy idekerült a lányom is, hiszen jómagam kilenc éves korom óta itt vagyok, lassan már 50 éve. Igyekszem időt szakítani arra minden nap, hogy ha csak 10 percre is, de összefussunk.
- Bianka: Korábban is sporttal foglalkoztam, a családi kötődés miatt nem volt ismeretlen számomra a DVTK. Igyekszem jól elvégezni a rám kiszabott feladatokat. Nem kell külön motiválni, tudom, hogy nem hozhatok szégyent sem apára, sem Vasziliszre, a nagybátyámra, hiszen mind a ketten élő legendái a klubnak.

Teodoru Borisz és Teodoru Bianka (Fotó: Szabó Gábor)

- Mi a pontos feladatotok jelenleg?
- Borisz: Jelenleg az U8-as csapatnak vagyok az edzője, e mellett az ovifoci program keretében négy óvodában tartok foglalkozást a gyerekeknek napi rendszerességgel.
- Bianka: Marketing asszisztens vagyok, Dr. Szűcs Ákos mellett. Szeretem a munkát, mert minden nap új és új kihívással szembesülök. Az én feladatom többek között, hogy a játékosok külső helyszíneken való megjelenéseit koordináljam, és kivegyem a részem a rendezvényszervezésből, elsősorban a meccsnapok szervezéséből. Végül szeretném kiemelni, mennyire büszke vagyok a diósgyőri lovagra, sokat dolgoztunk vele az elmúlt hónapokban, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk miatta. A Szemerében érettségiztem, elvégeztem egy sportszervező-menedzser tanfolyamot, személyi edző-testépítő végzettségem is van, régi vágyam volt, hogy egy sportegyesületnél dolgozhassak. Az, hogy ez pont a DVTK lett, külön öröm számomra.

- Hogy indultok el munkába?
- Borisz: Minden nap elmondom neki, hogy jól viselkedjen. Ha valamelyik volt labdarúgónak, sportolónak a fia vagy a lánya a sport területére téved, akkor be kell bizonyítania, hogy nem a szülei miatt van ott, ahol, hanem a saját tehetsége és képességei miatt. Az elvárás velük szemben sokkal nagyobb.
- Bianka: Ezt minden nap többször megkapom. (nevet – a szerk.)

- Bia, hogyan kezdtél focizni?
- Bianka: Én 1991-ben születtem, nem láthattam apát játszani, de születésemtől fogva belém nevelték a Diósgyőr és a labdarúgás szeretetét. 15-16 éves koromig nagyon fiús lány voltam. Hat éves lehettem, amikor először hozott magával apukám edzésre, én pedig ott ragadtam a focipályán és a focipálya mellett. Az iskolában végig játszottam nagy pályán, később leigazolt a Vénusz. Kimaradt pár év, decemberben visszamentem, de begyulladt a talpam, így egyelőre lábadozom. Én nagyon örülnék neki, ha lenne a DVTK-nak nagypályás női csapata. Ha jól tudom, célja a szövetségnek is, hogy pár éven belül legyen külön női felnőtt bajnokság, de mire odajutunk, én már ki fogok öregedni.
- Borisz: Én a gyerekek között vagyok, ismerem a szülői reakciókat, nem vagyok elfogult. Annak idején Bianka úgy került a Vénuszhoz, hogy Sárréti Géza barátom figyelt fel rá, és mindenképpen a csapatában akarta tudni. Ő szólt nekem, hogy ügyes a lányod, és mivel mások is mondták, így én is nyugodtan kijelenthetem, hogy igenis tehetséges gyerek. Van szeme a focihoz.

- Borisz! Ha lennének hagyományai a női focinak Magyarországon, hasonlóan például Németországhoz, akkor lehetett volna belőle profi focista?
- Borisz: Órákat lehetne erről beszélni. Nézzük a statisztikát. Nyugat-Európában több százezer, Amerikában több millió lány és nő futballozik. Magyarországon jóindulattal 120 ezer utánpótlás focista van összesen, fiúk és lányok egyaránt. A hollandok másfél-két milliónál járnak. Nem lehet a kettőt összehasonlítani. Fiúkat sem látok játszani a grundon hosszú évek óta, lányokat pedig még úgy sem. Vannak olyan tulajdonosok, akik áldoznak erre, de ők a kivétel. A női foci 95%-a amatőr szinten működik jelenleg hazánkban. A kérdésre válaszolva, lehetett volna belőle, vagy lehetne is, de ehhez a feltételek nem adottak.

- Van egy fiad is, Nikosz, ő miért nem lett focista?
- Borisz: Ő is focizott régebben, de úgy döntött, hogy abbahagyja. Elvégezte a rendőr-szakközépiskolát, gyerekkora óta kutyák között nőtt fel, így adta magát, hogy kutyás-rendőr lesz belőle. Szereti a szakmáját, boldog, megtalálta a számításait. Budapesten él és dolgozik, jelenleg a BRFK Dunakeszi kutyaképzőknél. Érdekesség, hogy az öcsémnek is van egy fia, Bence, és belőle sem lett focista.

- Volt arra példa, hogy budapesti Diósgyőr-meccset kellett biztosítania?
- Borisz: Volt, többször is. A vele egy korú szurkolókat ismeri is Miskolcról, így szerencsére egyszer sem került sor arra, hogy neki kellett volna közbeavatkoznia.

- Mikor voltatok együtt először Diósgyőr-meccsen?
- Borisz: Hat-hét éves korától kezdve rendszeresen jött velem szurkolni.
- Bianka: Én szerettem volna jönni apával.
- Borisz: Ha valamit nem akart a gyerek, én nem erőltettem. Neki kell tudnia, hogy mit szeretne. Megvártam mindig, hogy ő szóljon. - „Apa, lesz hétvégén meccs? Lesz. Mész? Megyek. Jöhetek én is?” - Én pedig örültem, hogy jönni akar.

Teodoru Borisz, Teodoru Bianka és Teodoru Vaszilisz

- Nemsokára érkezik az MTK Miskolcra, és Teodoru Vaszilisz ott fog ülni az ellenfél kispadján. Milyen gyakran kerül szóba a foci egy családi összejövetelen?
- Borisz: Sokszor megkérdezik tőlem, hogy egy DVTK-MTK meccsen kinek szurkolok, én mindig elmondom, hogy természetesen a Diósgyőrnek, de kicsit szorítok az MTK-nak is, hiszen a pesti kék-fehérek teljesítményében benne van Ciki (Vaszilisz beceneve – a szerk.) munkája is. Ez lesz az utolsó mérkőzése a Diósgyőrnek és az MTK-nak ebben a bajnokságban, és én egy 5-5-ös döntetlennel elégedett lennék, ha ez azt jelentené, hogy az MTK marad a második helyen, a DVTK pedig legalább a negyedik helyen végez, hiszen ha minden körülmény megfelelően alakul, ez jelentheti azt is, hogy mindkét csapat indulhat az Európa Ligában.
- Bianka: Mikor a Vénuszhoz kerültem egy hazai DVTK mérkőzés előtt kihívtak minket a rekortánra, és pont az MTK volt az ellenfél. Szorítok én is, hogy Ciki sikeres legyen, de ő is így van ezzel fordítva, hiszen Diósgyőrben nevelkedett, és a szíve egy darabja még mindig itt van.
- Borisz: Le is nyilatkozta többször, hogy mivel már 20 éve az MTK-hoz tartozik, neki első az MTK, de a második mindig a Diósgyőr. Ezt szerintem meg lehet érteni. Amikor a két csapat nem egymás ellen játszik, akkor ő is ugyanolyan Diósgyőr-drukker. Napi szinten képben van a Diósgyőrrel kapcsolatban, érdeklik az események, figyeli a csapatot.

- Neki megvan a végzettsége is ahhoz, hogy vezetőedző lehessen. Elvállalná egyszer a DVTK vezetését szerinted, ha adódna rá lehetősége? Játszunk el a gondolattal! Esetleg egy Teodoru-Teodoru edzőpáros a nagycsapatnál?
- Borisz: 14 éve már, hogy Garami Józsi bácsival együtt dolgozik. Az edzők mindig azt mondják, hogy egy edzőnek nem lehet nagyon előre terveznie, így bármi előfordulhat. Nem akarok kitérni a kérdés elől, de inkább nem válaszolnék rá, mert nyilván van egy érzelmi oldala a dolognak, ugyanakkor én már többször megfogadtam, hogy nem szeretnék felnőttekkel dolgozni. Ciki nevében pedig nem szeretnék válaszolni.

- Ez így van rendjén. Majd ha jön az MTK, akkor felteszem neki is a kérdést, addig hagyjuk nyitva. Köszönöm, hogy időt szakítottatok ránk!
- Borisz és Bianka: Mi köszönjük!

Teodoru Borisz

Született: Miskolc, 1957. március 3.

NB I-es mérkőzés/gól: 154/5

DVTK mérkőzés/gól: 154/5

Bajnoki bronzérmes a DVTK-val (1979), részese az 1977-es és az 1980-as Magyar Népköztársasági Kupa-győzelemnek. Pályára lépett több nemzetközi mérkőzésen is, így a török Besiktas, az osztrák Rapid Wien, a skót Dundee United, a német Kaiserslautern és a skót Celtic Glasgow ellen. 1986-ban fejezte be pályafutását, sérülés miatt. Utolsó mérkőzését 1986. október 5-én, Hódmezővásárhelyen játszotta, az NB II.-ben.

Teodoru Bianka

Született: Miskolc, 1991. május 14.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!