- Négy bajnoki és két Ligakupa meccs után hogyan látod a csapat teljesítményét?
- Mielőtt erre rátérnék, szeretném a felkészüléssel kezdeni, amely zökkenőmentes volt. Elkerültek minket a problémák, nem voltak betegségek, sérülések. Az edzőtábor szintén jól sikerült, az egyedüli csapat voltunk, melynek sikerült olyan szállodában megszállni, ahol nem volt rajtunk kívül más csapat, így senkihez nem kellett alkalmazkodni, az edzőpálya csak a miénk volt. Az eredményes felkészülés feltételei mind adottak voltak. Törökországban kiváló minőségű pályákon gyakorolhattunk. Sajnos miután hazaérkeztünk, jóval lazább, egyeletlenebb pályákhoz kellett hirtelen hozzászokni, és ezzel meg is válaszoltam a kérdés egy részét, hiszen látszott a Honvéd elleni hazai Ligakupa mérkőzésen, hogy a talaj nagyon megfogta a csapatot, emiatt nagyon tompán játszottunk. Az idegenbeli meccsen már teljesen más képét mutatta a csapat, kényelmesen továbbjuthattunk volna, győztünk is, de sajnos nem sikerült. Ez a meccs részben előrevetítette a tavasz eleji teljesítményt. Nagyon sok lehetőségünk van, amelyeket nem használunk ki. Nem érezzük a vérszagot, amit éreztünk ősszel. A szakmai stáb és a játékosok is teszik a dolgukat, de azt a fajta minden áron győzni akarás, mely jellemezte a játékunkat ősszel, és aminek köszönhetően nagyon sok mérkőzést nyertünk meg, vagy hoztunk döntetlenre az utolsó percekben, most nincs meg. Nem azt mondom, hogy nem küzdenek, vagy nem akarnak a játékosok, mert nem igaz, de kicsit azt érzem, mintha elvesztették volna a hitüket. Nézzük a négy bajnokit! Szombathelyen 1-0-s állásnál "kivégezhettük" volna a Haladást, a zsebünkben lehetett volna a három pont, nyugodtan jöhettünk volna haza, de nem így történt, Németh Márió pedig élete gólját lőtte ellenünk. Az a lövés, amelyik tízből kilenc esetben a szélrózsa minden irányába elszáll, most pont beakadt a rövid felsőbe. Kecskeméten a kiállítás jogosságával lehet vitatkozni, kicsit a saját butaságunk volt, de még emberhátrányban is győzhettünk volna. Ha a tizenegyest be tudjuk rúgni, akkor meggyőződésem, hogy vége a mérkőzésnek. A Pécs elleni meccsen kétgólos előnynél, ha be tudjuk lőni a harmadikat, akkor lehet, hogy ma nem beszélgetünk, mert onnan biztos nem álltak volna fel. Kaptunk két buta gólt, újra elvesztettünk két pontot. Debrecenben jobb volt a hazai csapat, de ha a végén van egy kis szerencsénk, akkor pontot is szerezhettünk volna. Meggyőződésem, hogy nyithattunk volna három győzelemmel és egy döntetlennel is, mert a csapatban benne volt, de minden esetben hiányzott az a kis plusz, ami ilyenkor ahhoz szükséges, hogy egyértelművé tegyük az ellenfelek számára, nekik itt nem lehet keresnivalójuk.
- Miben kell javulnunk?
- Apróságokon múlik. Ezt elmondtam a téli szünetben is. 10 másodpercen és negyven centin múlt a harmadik hely is. Ha nincs Griffiths, akkor másképp alakul az Újpest elleni meccs és nem harmadikak, hanem ötödikek vagyunk a télen. Ettől nem lettünk sem rosszabb, sem jobb csapat. Ami akkor (és sok őszi mérkőzésünkön) sikerült, most valamiért egyelőre nem. Lehet, hogy a külső szemlélő számára ez csak szerencsének tűnik, de annak van szerencséje, aki megdolgozik érte. Ám ahhoz, hogy újra meccseket nyerjünk, nem elég kimenni a pályára és játszani, ennél több kell.
Árki Gábor (Fotó: Szabó Gábor) |
- Sok helyen olvashattuk, hogy a téli átigazolási időszakban jelentősen meggyengült a csapat. Te hogyan látod?
- Az őszi kezdőcsapatból Elek és Kádár személyében két ember hiányzik. Az itt maradt játékosokkal szemben lenne tiszteletlenség, ha azt mondanánk, hogy ők nem elég jók. Könnyű lenne ezzel mentegetőzni. Egy fecske, de kettő sem csinál nyarat, és amikor elrepülnek, telet sem. A keret 80-85%-a maradt, és ők nem lettek rosszabb focisták, mint az ősszel voltak. A vezetőedzőnk már novemberben jelezte, hogy mely játékosokra nem tart igényt, közülük mindenkinek sikerült csapatot találnunk. Elek Ákos és Kádár Tamás is távozni szerettek volna, mindkettejük eladásával jól járt a klub és a játékosok is. A DVTK nem börtön, ha valaki távozni szeretne, azt nem láncolhatjuk magunkhoz, ezzel senkinek sem teszünk jót. Az érkezőkkel kapcsolatban fontosnak tartom kiemelni, hogy csak olyan játékosokat hoztunk, akiket Szivics Tomiszláv szeretett volna. Tény, hogy létszámban kevesebben vagyunk, mint ősszel, de a szakmai stáb kérése volt, hogy 20 játékosnál ne legyen több tavasszal, mert nem fognak tudni mindenkinek játéklehetőséget adni. Sosem szerencsés, ha a labdarúgók a lelátóról nézik a meccseket, mert nem férnek be a keretbe. Az őszi csapathoz képest már Németh Milán és Kim Ho-Jung is hadra fogható, velük is többen lettünk. Egerszegi Tamás és Julian Jenner sérülése is a múlté, ha kondícióban utolérik magukat, minden bizonnyal velük is számolhatunk. Kovács Gábor gyógyulása sajnos a vártnál több időt vesz igénybe, de hamarosan ő is a csapat teljes értékű tagja lesz.
- A vezetőedzővel kiértékeltétek már az eredményeket?
- Szivics Tomiszlávval rendszeresen egyeztetünk, de közvetlenül a mérkőzések után nem szoktunk értékelni, mindig várunk néhány napot, majd leülünk beszélgetni. Én hagyom az edzőket dolgozni, nem szólok bele a munkájukba. Nem avatkozom bele az összeállításba, a taktikába, ez az ő dolguk. Azt vallom, hogy azért van vezetőedzőnk, mert bízunk benne, tudjuk, hogy meg tud birkózni a feladatokkal. El szoktam mondani a véleményemet a mérkőzésről, a játékosok hozzáállásáról, amit én látok kívülről. Amit ebből meg szeretne fogadni, azt megfogadja, amit nem, azt nem kérem rajta számon. Azért Szivics Tomiszláv az edzőnk, mert hisszük, hogy szakmailag ő a legjobb megoldás számunkra. Hagyni kell, hagy végezze a munkáját, a mi dolgunk az, hogy minden feltételt megteremtsünk ahhoz, hogy ő a feladatait a lehető legjobban el tudja látni. Diósgyőrben jelenleg minden adott ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhasson a stáb és csak a szakmával kelljen foglalkozniuk. Sajnos a magyar klubok többsége nem mondhatja ezt el magáról.
- Időről időre minden csapat életében fel kell tenni a kérdést, olvasva a szurkolók hozzászólásait, talán időszerű. Van jelenleg edzőkérdés Diósgyőrben?
- Nincs, fel sem merült. Volt hullámvölgyünk ősszel is, akkor sem gondolkodtunk ezen. Amikor Szivics Tomiszláv Diósgyőrbe szerződött, akkor az első négy mérkőzésen nem sikerült győzni, majd jött egy hihetetlen sorozat, amit a mai napig emlegetnek a szurkolók. Most is ki fogunk jönni a gödörből. Ehhez az kell, hogy hagyjuk az edzőt dolgozni.
- Nem mi vagyunk jelenleg a harmadikok, hét pont a hátrányunk. Elérhető még a nemzetközi szereplés szerinted?
- Abszolút. Ha a bajnokság első három helyezettje közül nyeri meg valamelyik csapat a Magyar Kupát, akkor a negyedik hely is nemzetközi indulást érhet, hiszen a tavalyi évvel ellentétben, idén nem a kupa ezüstérmese kap indulási jogot, hanem a bajnoki negyedik indulhat az Európa Ligában. Ha megnézzük az első négy idei fordulót, akkor azt láthatjuk - ami ilyenkor tavasszal általában mindig így van -, hogy bárki megverhet bárkit. Annyira összesűrűsödött az élmezőny alja, hogy akármi megtörténhet. Egy győzelemmel újra rózsaszínben láthatjuk a világot. Ha ugyanazzal az elszántsággal tudunk játszani, mint ősszel, akkor bármi lehetséges.