A diósgyőri labdarúgás 1910 óta íródó történelmében már a kezdeti években is akadtak bajnokcsapatok. Az alosztályi és kerületi bajnoki címeket követően 1937-ben a profi Nemzeti Bajnokság B csoportjába került besorolásra a DVTK. Az országos profi bajnokság második vonalában az első bajnoki címet 1950-ben érte el a csapat. 

A bajnokság elején még semmi jel nem mutatott arra, hogy a végén bajnoki címet ünnepelhetnek a vasgyáriak. De még a téli szünetben sem gondolta senki, akkor azonban változás történt az edzői poszton. Az őszi hatodik helyezéssel elégedetlen klubvezetés Felföldi Sándor utódát kereste és találta meg Tomecskó József személyében. 

Az új edző új szemléletet és jelentős átszervezést hozott a csapatban, már az ő idejében vált állandó játékossá Török Sándor, Tóth László lett az elsőszámú kapus, Demény Béla a balszélső.

A 17. fordulóban  még csak ötödik helyen állt a csapat. Tíz héttel később pedig az elsőség szempontjából fontos Kerámia elleni mérkőzésre mintegy 1300 szurkoló különvonaton kísérte kedvenceit a fővárosba.
A Zentai és Demény góljaival elért győzelem (Kerámia - Diósgyőri Vasas 1:2) nyomán a két csapat helyet cserélt, és a Diósgyőr került a táblázat élére.

A feljutás szempontjából fontossá vált utolsó mérkőzésen a 42 pontos Diósgyőr és a 41 pontos Ózd mérkőzésén a vasgyáriak a második félidőben kialakított fölénnyel, góljaikkal, idegenbeli győzelemmel (Ózd - Diósgyőri Vasas 1:3) érték el az élvonalba való visszatérést.

A csapat házi gólkirálya Palicskó II Tibor lett 15 találattal, mögötte Pocsai László (14)  és Pribelszki Gyula (10) végzett.

Bajnoki végeredmény: NB II Keleti csoport, 1949/1950
(forrás: magyarfutball.hu)

 

A bajnokcsapat edzője: Tomecskó József (1901-1958)

Tomecskó József a Vasas labdarúgója volt, játékosként egy alkalommal a válogatott mezét is magára ölthette 1922-ben.

Az 1943/44-es bajnokságban irányította először a Diósgyőrt. Az első évében 30 mérkőzésen ült a kispadon és az NB I-ben a 11. helyre vezette a DiMÁVAG-ot.  A következő bajnokságnak is vele indult neki a csapat, de a háború miatt  félbeszakadt 1944/45-ös pontvadászatban csupán 4 találkozón ülhetett a DVTK kispadján.

Ezt követően az  1950-es év elején került újra a Diósgyőr kispadjára, az NB II-ben a csalódást keltő hatodik helyen telelő gárdát vette át Felföldi Sándortól.  1950 február 26-án Nyíregyházán egy 4:3 arányú győzelemmel mutatkozott be a kispadon (Nyíregyházi MÁV - Diósgyőri Vasas 3:4).  Végül 12 győzelemmel 2 döntetlennel és egy vereséggel zárta a tavaszt. A nagyszerű sorozat (közte egy zsinórban hét győzelmes) végül bajnoki címet és feljutást ért.

Az NB I-ben 1950-ben a 8. helyre, 1951-ben a 11. helyre ért oda a Diósgyőrrel. Az 1952-es bajnokságban a 11 találkozón elért csupán két győzelemnek köszönhetően felállították a kispadról, utódja Szabó Pál lett.  

Összesen 101 bajnoki mérkőzésen volt edző Diósgyőrben. Ezzel Szabó Géza (205) és Preiner Kálmán (105) mögött  harmadik az örökrangsorban.

1958-ban az NB II-es Salgótarjáni Kohász SE edzője volt. Egy ártatlan vita közben leütötték és a sérüléseibe belehalt. A rengeteg tehetséget felnevelő, népszerű "Tomi bácsit" a fővárosban temették el.



forrás: Varga Lajos - A futball-labda diósgyőri útja (kézirat), magyarfutball.hu, Diósgyőri Webmúzeum
(Külön köszönet az archív anyagokért Piros Pontnak)