Balajti Ádám
Balajti Ádám
Kezdjük a legfontosabbal: Balajti Ádám szája a képernyőn keresztül igencsak ijesztőnek tűnő ütés nyomán felszakadt - láthattuk, ömlött belőle a vér, percekig kellett ápolni az oldalvonalon kívül, s csodának tűnt, hogy a szünet után visszatért a pályára -, össze kellett varrni, a varrat még pár napig benne is marad; a 19 éves játékos azonban jól van, nem kell edzést kihagynia miatta, kész a játékra.

- Az a szituáció azért volt érdekes, mert olyan helyen történt, ahol semmi értelme nem volt a keménykedésnek, az oldalvonalnál, mikor már kiment a labda.

- A vétkes ellenféllel előzetesen nem szólalkoztatok össze?

- Nem. Annyi történt korábban, hogy egyszer már befűztem... Lehet, emiatt vesztette el a fejét.

- És utána mi történt? Mit mondott, elnézést kért?

- Sajnos, nem. Később, a félidőben odajött hozzám, annyit mondott, "jól vagy, kicsi", és azt magyarázta, hogy nem direkt csinálta, ő "csak ott hagyta a könyökét", én futottam neki... Azt válaszoltam, hogy ez nem igaz, "ütöttél is", mire ő odavetette, hogy bocsánat, és ennyi.

- Még később, a meccs félbeszakítása előtti percekben, amíg a folytatásra vártatok, sem beszéltetek róla? A csapattársaid mit szóltak mindehhez?

- Akkor, ott nem ezzel foglalkoztunk. A meccsre koncentrált mindenki.

- Ami nem a várt módon fejeződött be. Lehetett már korábban érezni a pályán, hogy itt valami baj lesz?

- Nem, csak amikor a bíró lefújta. Annyit láttunk, hogy a hosszanti oldalon lévő lelátóról huligánok bemásznak. Én meg néztem, merre lehetne futni...

- Negyedórával később, némi tétovázás után már a remélt győzelmet ünnepelhettétek, ráadásul a vendégszurkolókkal együtt - egy ablakon keresztül!

- Igen, pont úgy nyíltak az öltözőnk ablakai, hogy ráláttak a vendégszektorban lévő drukkereink. Együtt énekelt a közönség és s csapat.

- Még napokig fognak vitatkozni a már lehiggadt Diósgyőr-szimpatizánsok, hogy igazán mi voltunk ilyen jók a 3 rúgott góllal, vagy az ellenfél védelmének gyengesége "dicsérhető" ezért.

- Szerintem az a fontosabb, hogy mi rúgtuk ezt a három gólt. Jól játszottunk. A védelem is, amit az edző kért tőlük, száz százalékig megoldotta.

- Viszont érdekes, hogy a góljainkat nem csatárok szerezték, hanem középpályás és védő.

- Csatár végül is csak én voltam, aki gólt rúghattam volna. Ami az elsőt illeti, Huszák elé pattant szerencsésen. A másodikhoz tudni kell, hogy a héten gyakoroltuk a pontrúgásoknál, Jeknics és Milicic fejét hogy lehet megtalálni. A harmadik gólt eredményező szabadrúgásba pedig majdnem belenyúltam, az volt a baj, hogy nem fejjel próbáltam támadni a labdát, hanem lábbal; de a lényeg persze, hogy bement Lippai lövése.

- Nem lenne baj, ha legközelebb már te is betalálnál...

- Igen, jön a Kaposvár, és a most megszerzett három pont mit sem ér, ha őket itthon nem verjük meg.

 

És most jöjjön a címbeli, igen jól csengő gondolat feloldása!

A vasárnap késő délután készült telefoninterjú végén Ádámtól édesapja, Balajti Géza vette át a kagylót, hogy ezúton tájékoztassa honlapunk olvasóközönségét a döntésről, amelyet közösen hoztak épp nem sokkal korábban. Az általuk megfogalmazott felajánlás így szól:

 

"Véremet adtam a Diósgyőrért.

De adok még mást is.

Az FTC elleni 'véres' találkozó után jelképesen odaadom a minket elkísérő szurkolóknak és az otthon maradt, értünk szorítóknak az U20-as vébé bronzérmes válogatott - dedikált - mezemet. És egyben felajánlom árverésre, aminek bevételét a jövő heti mérkőzés keretében jótékony célra szeretnénk felajánlani.

Hajrá, Diósgyőr!"

 

Balajti Ádám, U20-as társával, Takács Péterrel
Balajti Ádám, U20-as társával, Takács Péterrel

(A felajánlással és árveréssel kapcsolatos részletes információkat hamarosan honlapunkon olvashatják majd az érdeklődők.)