 |
| Kiser László (Fotó: Szabó Gábor) |
- Három korszakban játszottál Diósgyőrben, melyik korszakból mi maradt meg leginkább?
- Az első két időszaknak megvan a maga szépsége és megvoltak az eredmények is, a harmadikban viszont sérülésem után már nem tudtam visszaküzdeni magam a korábbi szintre, be is fejeztem a profi pályafutásomat. Első profi idényemben, 1991-ben feljutottunk az NB I.-be, kivertük a Magyar Kupából a kor sztárcsapatát, a válogatottakkal teletűzdelt és az év végén bajnoki címet ünneplő Budapesti Honvédot, majd az első élvonalbeli évben teljesítettük minden újonc csapat célkitűzését, a bennmaradást. Amikor visszatértem Kazincbarcikáról, ismét sikerült a feljutás 1996-ben, utána pedig Tornyi Barnabás irányításával egy olyan csapat épült, amelyik az őszi bronzéremnél is többre volt hivatott. Nem szeretném a két korszakot összehasonlítani, mind a kettő szép emlék. Az első időszakban kerestem a helyem, rutintalan fiatalként nem voltam meghatározó játékos, a tapasztalatszerzés volt számomra a legfontosabb. A másodikban - több évnyi első- és másodosztályú mérkőzéssel a hátam mögött - sokkal többet tudtam hozzátenni a sikerekhez, és az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az a csapat sokkal nagyobb játékerőt képviselt.
- Közben három szezont is lehúztál Kazincbarcikán.
- Egy fiatal játékos fejlődését az viszi előre, ha folyamatosan játszik. A későbbi pályafutásom szempontjából nagyon fontos volt a Kazincbarcikán szerzett tapasztalat, több poszton is játszottam egy NB II-es szinten meghatározó csapatban.
- Kulcskérdés, hogy egy utánpótlás-játékosból hogyan lesz felnőtt focista. Neked hogy sikerült?
- Az én helyzetem könnyebb volt a maiakénál, hiszen a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján jobban számítottak a klubok a saját nevelésű fiatalokra. (A DVTK történetének első két idegenlégiósa, Vladimir Parhomenko és Szergej Szvisztun csak 1991-ben csatlakozott a csapathoz - a szerk.). Tiszaújvárosban - akkori nevén Leninvárosban -, aki kiemelkedett a korosztályából, annak egyenes út vezetett a felnőttek közé, az NB III.-ban bátran nyúltak a fiatalokhoz. Ugyanakkor az is igaz, nem volt nagy különbség az első osztályú és mondjuk egy harmadosztályú klub utánpótlása között, serdülő koromban az Olefin SC-vel mi is eljutottunk egy országos kupa legjobb nyolc csapata közé, ahol csak az Újpesti Dózsa tudott megállítani minket egy szoros mérkőzésen. Ennek az lehetett az oka, hogy sokkal több gyerek futballozott, akik közt rengeteg ügyes srác volt, illetve edzés után rohantunk a grundra, hogy folytassuk a focit. Sokszor sorba kellett állni, hogy felmehessünk a pályára.
- Ugyan 17 évesen már a felnőttek között játszottál, de az NB II.-ben csak 21 éves korodban mutatkoztál be. Későn érő típus vagy, esetleg más oka volt?
- Nagyon erős volt akkoriban már az NB III. is, és ott fiatalon egy élcsapatban játszhattam, 17-18 évesen megkaptam a lehetőséget a fejlődésre. Soha nem éreztem hátrányban magam amiatt, hogy „csak” 21 évesen kerültem Diósgyőrbe, inkább a nagyobb várossal, a nagyobb célokkal, a nagyobb elvárásokkal, a nagyobb közönséggel kellett megbarátkoznom. Közben egy évig a megyei I. osztályban játszottam, ugyanis katonaidőmet a miskolci Honvéd Papp József SE csapatában töltöttem, ahol Palicskó Tibor, a DVTK vezetőedzője rendszeresen látott játszani. Ha van több lehetőségem, akkor is DVTK-t választottam volna, de megyeegyes játékosként örültem, hogy egyáltalán egy ilyen nagy múltú klub hív.
- Kikerülhetetlen a pályafutásodról szóló interjúban az a bizonyos 1998-as DFC - Videoton bajnoki, ahol gólt szereztél, majd vészkapusként büntetőt hárítottál. Számodra is ez volt „a” meccs, vagy a sok jó meccs közül az egyik?
- Persze, hogy szívesen emlékszem erre a találkozóra, mert az én erősségem nem a gólszerzés volt, ekkor pedig betaláltam az ellenfél hálójába, pluszban jött hozzá a 11-es. Amikor egy Videoton elleni mérkőzés kapcsán előkerül a mérkőzés összefoglalója, bele-belenézek és mindig jó érzés tölt el. De azért sok emlékezetes mérkőzést vívtam a Diósgyőr színeiben: a már említett osztályozók és a Honvéd búcsúztatása, az FTC kiütése a Magyar Kupából 1997-ben, vagy az, hogy egy évvel később a Megyeri úton (1-3) és az Üllői úton (3-4) is nyerni tudtunk. Sok emlékezetes mérkőzést játszottunk, közte jó párat telt ház előtt, amit a hamisítatlan futballhangulat miatt sem lehet elfelejteni.
- A mozdulat azt sugallja, hogy nem először védtél.
- Serdülőkoromban egy rövid ideig álltam a kapuban, de jobban szerettem futni és labdát vezetni, mint kézzel védeni. Az affinitás megmaradt, edzések végén előfordult, hogy Rácz Robi kijött a mezőnybe én pedig beálltam helyette a kapuba, így amikor Dávid Gábort kiállította a játékvezető, adta magát, hogy én vegyem fel a kesztyűt.
- Pályafutásod végén az Arnót csapatával Amatőr Kupa-döntőt játszhattál és csak büntetőkkel maradtatok alul a Kisvárdával szemben. Azóta végleg abbahagytad a labdarúgást?
- Nagypályán igen, tavaly azonban kispályán újrakezdtem. A térdem ugyan tiltakozik, de hiányzik a mozgás. Már nem a győzelem a cél, hanem a játék öröme, a baráti társaság. A DVTK edzőivel tavaly elindultunk a városi kispályás bajnokságban és bár sorra nyertük a meccseket, végül arra a következtetésre jutottunk, hogy ne 18 éves fiatalokkal fussunk versenyt, ezért idén már az öregfiúk közt szerepelünk.
- És a tanítványaid tudják, hogy hány emlékezetes mérkőzést játszott Kiser László Diósgyőrben?
- Ezt tőlük kell megkérdezni! Összehasonlíthatatlanul más idők voltak akkor, ezért nem is szoktam példálózni a csapatomnak a saját meccseimmel. Persze időnként óhatatlanul kibújik belőlem az egykori játékos, amikor adott szituációban azt mondom, hogy ez vagy az lett volna a helyes megoldás. Néha pedig ők jönnek, hogy láttak az interneten egy régi összefoglalót, azaz biztosan tudják, de én nem helyezek súlyt erre.
 |
| Kiser László köszöni meg a szurkolók buzdítását 1998-ban az Üllői úton |
- Együtt kerültél Vitelki Zoltánnal a DVTK első csapatához, sokáig egymás mellett játszottatok, és edzőként is évek óta együtt dolgoztok.
- Fiatal játékosként gyorsan barátságot kötöttünk, idegenbeli mérkőzéseken, összetartásokon szobatársak voltunk, ami olyan alapot adott, hogy a mai napig az élet bármely területén számíthatunk egymás segítségére. Az U15-nél én vagyok a vezetőedző, Vitya a másodedző, az U21-nél - és most már az első csapatnál - fordítva, de ez nem azt jelenti, hogy adott esetben nem állíthatja meg a másik az edzést, ha olyat lát, illetve az öltözőben is ütköztetjük az érveinket és az erősebb győz. Vitya nagyon jó és eredményes munkát végez az U21-es csapatnál, logikus volt, hogy őt kérték fel vezetőedzőnek. Ennyi év közös munka után nem lepett meg, hogy rám is gondolt a stáb összeállításakor, eddig is tudtunk együtt dolgozni, így lesz később is.
- Egy korábbi interjúban azt mondtad, edzőként nem vonz a felnőtt foci. Te változtál meg vagy a körülmények?
- A körülmények, egyszerűen nem mondhattam nemet Vitelki Zoltán felkérésére. Továbbra is utánpótlás-edzőként képzelem el a jövőmet, persze az első csapatnál is mindent megteszek a sikerekért.
Névjegy
Név: Kiser László
Születési idő: 1969. május 31.
Születési hely: Leninváros
Végzettség: B-licence
Pályafutás játékosként
1982-1986 Leninvárosi Olefin SC utánpótlás
1986/1987 Leninvárosi Olefin SC (NB III.)
1987/1988 Leninvárosi Olefin SC (NB III.)
1988/1989 Leninvárosi Olefin SC (NB III.)
1989/1990 Honvéd Papp József SE (B.-A.-Z. megyei I. osztály)
1990/1991 DFC (NB II.) 21/5
1991/1992 DFC/DVTK (NB I.) 21/5
1992/1993 DVTK (NB I.) 23/2
1993/1994 Kazincbarcika (NB II.)
1994/1995 Kazincbarcika (NB II.)
1995/1996 Kazincbarcika (NB II.)
1996/1997 DFC (NB II.) 17/1
1997/1998 DFC (NB I.) 31/4
1998/1999 DFC (NB I.) 29/2
1999/2000 Győri ETO (NB I.)
2000/2001 Győri ETO (NB I.)
2001/2002 DVTK (NB I/B) 1/1
2002/2003 DVTK (NB I/B) 12/1
2003/2004 Arnót (B.-A.-Z. megyei I. osztály)
2004/2005 Arnót (B.-A.-Z. megyei I. osztály)
2005/2006 Arnót (B.-A.-Z. megyei I. osztály)
2006/2007 Arnót (B.-A.-Z. megyei I. osztály)
Pályafutás edzőként
2002/2003 vezetőedző, DVTK U11
2003/2004 vezetőedző, MISI U12
2004/2005 vezetőedző, MISI U13
2005/2006 vezetőedző, MISI U14
2006/2007 vezetőedző, DVTK U15
2007/2008 vezetőedző, DVTK U14
2008/2009 vezetőedző, DVTK U15
2009/2010 vezetőedző, DVTK U14 (U15 II. osztály Északkelet)
2010/2011 vezetőedző, DVTK U15 (U15 I. osztály Kelet)
2011/2012 vezetőedző, DVTK U14 (U15 II. osztály Északkelet)
2012/2013 vezetőedző, DVTK U15 (U15 I. osztály Kelet)
2013/2014 ősz koordinátor, DVTK U10, U11, U12
2013/2014 vezetőedző, DVTK U15 (U15 I. osztály Kelet)
2013/2014 tavasz másodedző DVTK U21 (U21 I. osztály)
2014/2015 vezetőedző, DVTK U15 (U15 I. osztály Kelet)
2014/2005 másodedző, DVTK U21 (U21 I. osztály)
2014/2015 tavasz másodedző DVTK (NB I.)
