Benczés Miklós (fotó: bp)

- Hajlamos az ember azt mondani, másfél, két év után távozik Benczés Miklós, pedig sokkal több időt töltöttél az első csapatnál.
- Úristen, tényleg, nagyon hosszú idő volt, hiszen kilenc vezetőedző mellett dolgoztam másodedzőként. Ezek elég változatos évek voltak, végeztünk a 8. helyen, de estünk is ki az első osztályból. Egy biztos, nagyon nehéz éveket éltünk meg, hiszen többször is válságos helyzetbe került a klub anyagilag, ezért egyik elődömnek sem volt könnyű dolga. Magam is ebbe az időszakba csöppentem bele vezetőedzőként, sőt, talán akkor volt a legmélyebben a DVTK, hiszen a centenáriumi évben kiesett az NB I.-ből és az NB II.-t sem úgy kezdtük, hogy csak feljutás lehet a vége. Talán egyszer egy hollywoodi rendező megfilmesíti a történetünket, mert mindenképpen odaillik: a kezdetek kezdetén volt egy maréknyi szurkolótábor, egy maréknyi játékos és egy maréknyi stáb, amely a sikerek hatására kibővült és mind a játékoskeret, mind a stáb, mind a szurkolótábor nagyobb létszámú lett. A közösség érdeme ez a siker, amiből kivette a részét a közönség, a játékosok, a stáb tagjai és az új menedzsment is.

- Az edzőként Diósgyőrben eltöltött időszakról inkább pozitív vagy inkább negatív emlékeid vannak?
- Olyan ember vagyok, aki számára a régi emlékek mind megszépülnek, így a sok nehézség ellenére inkább a vidám pillanatokra emlékszem abból az időszakból is, mikor másodedzőként tényleg sok nehézséggel kellett megküzdeni a kollégákkal.

- Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat, amit a DVTK kispadján átéltél?
- Sok volt, de ha egyet kell mondanom, akkor az a tavalyi nyíregyházi győzelmünk. Nem volt könnyű szülés, de egy ilyen presztízsrangadón, idegenben, ahol ráadásul ekkora tét is volt, ott nyerni, az mindenképpen az élre kívánkozik.

- Hogyan tovább?
- A DVTK vezetésétől ajánlatot kaptam arra, hogy dolgozzak a klub utánpótlásában. Ezt elfogadtam, de munkába csak akkor állok, ha meglesz a munkaköri leírásom, mert szeretném pontosan tudni, hogy mi a feladatom. Hogy ez mikor következik be, az nem rajtam múlik, de azzal is tisztában vagyok, hogy jelenleg nem ez a klubvezetés elsődleges prioritása.

- A szurkolóktól rengeteg pozitív visszajelzést kaptál fórumokon, Facebookon. Milyen érzés?
- Az mindig jól esik, ha szeretik az embert. Ez a sok üzenet megerősít abban, hogy elismerik a munkánkat és egyúttal meg is könnyíti a búcsút. Ezúton is szeretném megköszönni a szurkolótáborunknak, a szakmai stábnak, a klubvezetésnek, a játékosoknak, hogy társaim voltak az elmúlt évek élményeiben!