- A mérkőzés előtt azt mondtad, ha a saját játékunkat játsszuk, akkor nem lehet gond. De a DVTK nem tudta a saját játékát játszani.

- Ez valóban így van, aminek több oka is volt. A beindulások üteme nem volt megfelelő, kevés volt a labda nélküli mozgás, ennél sokkal többet szoktak vállalni a játékosok, és éreztem egy görcsöt is bennük a nagy várakozás miatt. Tudták, hogy a szurkolók gólparádét várnak, amire azt mondtam, hogy kettő-hárommal is elégedettek leszünk. Végül egy lett és három pont, ami most mindennél fontosabb. A mutatott játékban nagyot kell fejlődnünk, "visszafejlődnünk" a két-három fordulóval ezelőtt látottakhoz.

- Mi volt az oka a látott problémáknak?

- A csapatszerkezet nem változott az előző mérkőzésekhez képest, de csatárposzton változtatni kellett, így két hasonló játékstílusú labdarúgó került oda. Sem Granát Balázs, sem Bacsa Patrik nem lép vissza a labdáért, hanem inkább a beindulás az erősségük, ezért ők igazából egymás alternatívái. George Menougong és José Luque az, aki inkább visszalép a labdáért, de ők részleges combizomszakadás, illetve lázas betegség miatt nem álltak rendelkezésre. Ehhez jött még, hogy a Bőcs teljesen visszaállt védekezni, nem hagyott a csatárainknak teret a kiugrásra, ezért a középpályások nem tudták folytatni a játékot. Ugyanakkor a középpályások teljesítményével sem lehetek elégedett. Lippai Ákos ezúttal nem volt vezéregyénisége a csapatnak, kapott egy külön őrzőt, akit nem tudott lerázni, és emiatt gyakorlatilag kivonta magát a játékból. A többiek sem tudták pótolni, mert például Dobos Attila próbált egy-egyeket kezdeményezni, de rengeteg hibával játszott, több párharcot elveszített. Mohamadou Abdouraman előtt ezúttal nagyobb tér adódott, amit, sajnos, nem tudott kihasználni, sok esetben körülményes volt, lassította a támadást. Középpályásaink közül Vicente Arze volt a legagilisabb, de ő sem játszott jól. Nála a legnagyobb problémát abban láttam, hogy a fent említett jól beinduló csatárainkat több esetben nem első szándékból ugratta ki, hanem kivárt és odalett a lehetőség. Lassúnak éreztem gondolkodásban és cselekedetben is.

NB2, 20. forduló: Bőcs - DVTK 0-1 1
Benczés Miklós (Fotó: Hawk)

- Ha ő volt a legjobb a középpályán, akkor miért éppen Arzét cserélted le?

- Vicente rendkívül agilisan játszott, ami miatt már kapott egy sárga lapot és voltak intő jelek, hogy begyűjtheti a másodikat is. Félreértés ne essék, örültem az agilis játékának, de ne feledjük, ekkor már a játékvezető megítélt számunkra egy büntetőt és Arze cseréje után három sárga lapot is kapott a DVTK.

- Volt még egy érdekes csere, emberelőnyben a csatár Granát helyett a védő Nagy Tamást hoztad be.

- Granát Balázs kérte a cseréjét és azért esett a választásom Nagy Tamásra, mert Savo Rakovićnak volt egy sérülése, Abdouraman már sárga lappal játszott, így szükség esetén tudta volna őket helyettesíteni. Abdou mellett, a középpályán kellett megadnia a csapat stabilitását, ugyanakkor, mivel technikás játékosról van szó, kértem, lépjen be a támadásokba is. Adott is Bogátinak egy gólpasszal felérő labdát, amiből sajnos nem született gól.

- Ezúttal sem kapott gólt a csapat, legalább a védelemmel elégedett vagy?

- Azzal igen, hogy nem kaptunk gólt, de megmondom őszintén, a mutatott játékkal kevésbé, mert vétettünk olyan hibákat, amiket nem lett volna szabad. Nem arról van szó, hogy helyzetbe került az ellenfél, mert olyan mérkőzés még nem volt, ahol az egyik csapat előtt egyáltalán nem adódott volna lehetőség, hanem arról, hogy a védőink nem léptek be kellőképpen a támadásokba. A szokásos videóelemzés során majd azt is megbeszéljük, hogy időnként a védelem és a védekező középpályás nem értette meg egymást.

- Nem hivatkoztál a körülményekre, de azok sem voltak ideálisak.

- Arra nem is tudok mit mondani, hogy az NB II-ben nem volt labdaszedő. A Bőcs az időt és a teret is próbálta szűkíteni, tíz emberrel védekezett, a tiszta játékidő lehetett vagy negyven perc. Ez nem könnyítette meg a dolgunkat, igaz a Bőcsnek nem is az volt a feladata, hogy megkönnyítse. Nem baj, hogy megtapasztaltuk a körülményeket, mert jövünk még ide a tavasz során, akkor már nem lesz annyira ismeretlen az egyenetlen talaj. Ami még érdekes volt, hogy a szögletnél nincs elég hely, a salakpályáról kell fellépni, erre is figyelnünk kell a Mezőkövesd ellen.

- Rengeteg Diósgyőr-szurkoló volt Mezőkövesden, akik a kihagyott tizenegyes után sem fordultak a csapat ellen, hanem türelmesen kivárták, hogy megszülessen a győztes gól.

- Nagyon jó érzés volt! Nem kis nyomás nehezedik a csapatra, mindig három-négy góllal szeretnénk nyerni és a bajnokság végén csak akkor lehetünk elégedettek, ha mi jutunk fel az NB I-be. Ehhez bravúrok sorozatát kell hozni, amibe ilyen nyögvenyelős győzelmek is beleférnek.

- Mit éreztél akkor, amikor Granát Balázs odaállt a második tizenegyeshez?

- Nagyon örültem, amikor láttam, hogy milyen magabiztossággal vette magához a labdát és állt oda a büntetőponthoz. Lehet, hogy máskor sok helyzetet kihagy, de most gyakorlatilag helyzetbe sem került, mégis odaállt, "tökös" legény volt, és magabiztosan értékesítette a büntetőt. Az ilyen momentumok viszik előre a csapatot. Bevallom őszintén pont ezt a magabiztosságot nem éreztem másokban, pedig nem szabad, hogy elbizonytalanítson az idő múlása, hiszen megvan a szükséges kondíciónk a hajrára.

- Milyen érzés volt úgy ülni a kispadon, hogy gyakorlatilag a szurkolók körében voltál?

- Szokásomhoz híven most sem ültem, hanem álltam. Szokatlan volt, de az lenne az igazi, ha jövőre ilyen nem fordulna elő, stadionokban tudnánk hétről hétre játszani, az mindenkinek jobb lenne.