- Miután bejelentetted a Honvédnál, hogy nem kívánod meghosszabbítani a szerződésed, csak az NB II.-ben léptél pályára. Milyen állapotban vagy most?
- Szeretném minél hamarabb visszanyerni az erőnlétemet és a formámat. A tavalyi NB II. érzésem szerint gyengébb az átszervezés utáninál, az NB I.-ről nem is beszélve. Össze sem lehet hasonlítani az iramot az első osztállyal, már edzések is sokkal pörgősebbek. Arról beszéltem a szakmai stábbal, hogy lehetőség szerint minél több különmunkát végzek, hogy utolérjem magam, utána pedig Szivics Tomiszláv döntésén múlik, hogy mikor állít be a csapatba.

- Beszéljünk eddigi pályafutásodról! Nagykanizsán születtél, de Honvéd-nevelés vagy. Hogyan kerültél Kispestre?
- Nincs semmi titok, édesapám Nagykanizsán dolgozott ezért ott születtem, de hatéves koromban Budapestre költözött a család. Nyolcévesen kezdtem el focizni a Honvédban és most jött el a váltás ideje.

- Alig múltál 24 éves, de már 122 NB I.-es meccs áll a hátad mögött és bemutatkoztál a válogatottban is.
- Nem sokkal voltam túl a 16. születésnapomon az első NB I.-es mérkőzésem idején. Felemelő érzés volt, hogy bíztak bennem, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, nagy szerencse kellett ahhoz, hogy ilyen fiatalon debütálhassak. Az idők során tudatosan építettek fel, kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan játszottam.

Debreceni András Kisvárdán


- Igazi ismertségre az U19-es Eb- és az U20-as vb-bronz által tettél szert.
- A mi korosztályunk korábban is sikeres volt, már az U17-es Eb-re is kijutottunk, ahol 5. helyen végeztünk, utána Csehországban és Egyiptomban pedig egyaránt bronzérmet nyertünk. Egészen a kezdetektől válogatott voltam, talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, az évek során meghatározó játékossá váltam. Csapattársam volt az évek során az utánpótlás válogatottakban Barczi Dávid, Nikházi Márk, Gosztonyi András, Kádár Tamás, Takács Péter és Futács Márkó.

- Csupa jól csengő név! Jól sejtem, hogy nagyban megkönnyítette a beilleszkedésedet, hogy tele van a diósgyőri öltöző ismerős arcokkal?
- Sok összehasonlítási alapom nincs, mert korábban csak egyszer váltottam klubot, amikor egy fél évet Kecskeméten töltöttem kölcsönben. Most Diósgyőrben - nyugodtan fogalmazhatok múlt időben - sikerült beilleszkednem, amikor először léptem be az öltözőbe, a sok ismerős miatt már akkor olyan érzésem volt, mintha 2-3 éve itt játszanék.

- De nem csak a játékostársak egy része volt ismerős, hanem Szivics Tomiszlávval is dolgoztál együtt az előbb említett kecskeméti időszakban. Az ő személye is Diósgyőr mellett szólt?
- Már a téli átigazolási szezonban is szó volt arról, hogy Diósgyőrben folytatom a pályafutásom, de akkor ez nem jött össze. Annak idején Kecskeméten sikerül jó kapcsolatot kialakítani Szivics Tomiszlávval, sikeres időszakot is töltöttünk együtt, hiszen sikerült feljutni az NB I.-ben. Amikor a Mester a DVTK vezetőedzője lett, összeértek a szálak és végül sikerült megállapodnunk.

- Kisvárdán pedig be is mutatkoztál a Ligakupában, milyen volt?
- Újra tétmérkőzésen léptem pályára, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Az erőnlétem még nem az igazi, de az hamarosan úgyis rendben lesz. A mérkőzés előtt azt hittem, nehezebb lesz, mert olyan társakkal játszottam, akikkel korábban nem, de semmi probléma nem adódott az összjátékban, kommunikációban.

- Milyenek az első benyomások Miskolcon?
- Egészen sajátos érzés, hogy az egész város egy csapatért szorít. Rövid ideje vagyok itt, de a szurkolók megállítanak az utcán, sok sikert kívánnak, szimpatikus ez az összefogás. Találtam lakást is, ahol kényelmesen elférünk a feleségemmel. Az Újpest elleni mérkőzést csak a lelátóról néztem, nagyon tetszett a hangulat, pedig azt mondták, szoktak ennél többen is lenni. Igazi élmény lesz ilyen atmoszférában játszani!