Fuhrmann Géza (Fotó: Szabó Gábor)


- Régóta ismert szereplője vagy a miskolci sportéletnek (a tételes pályafutás az interjú alatt található), hogyan kezdődött?
- 1959-ben születtem, 1965-től élek Miskolcon. A Hermann Ottó Gimnáziumban érettségiztem, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán 1983-ban szereztem földrajz-testnevelés tanári szakos diplomát. A testnevelő tanári végzettségemet a sulifociban kamatoztam manapság, ahol egy csoportnak tartok edzést. Ezt követően még a TF-en végeztem el a kosárlabda edzőit.

- Ugye nem csak elméleti sportember vagy?
- Mint akkoriban minden gyerek, én is rengeteget fociztam a grundon, és 12 éves koromtól párhuzamosan kosárlabdáztam a MEAFC-ban. Utóbbi helyen az NB I. ifjúsági bajnokságig jutottam, majd NB II.-ben, megyei bajnokságban játszottam, 41 évesen hagytam abba. Fociban folyamatosan kispályáztam 2005-ig, még Kőhalmi Kupát is nyertem. Nagypályán Alsózsolcán játszottam két évet a ‘80-as évek közepén, az egykori legendás diósgyőri labdarúgó, Csányi József volt az edzőm a megyei első osztályban. Nagyon erős volt a bajnokság, amit értékeltek a nézők is, a Felsőzsolca elleni derbire kétezer néző látogatott ki. Ma is aktívan sportolok, igaz nem versenyszerűen, de úszás, kerékpár, tenisz nélkül nem telik el egy hetem sem. Gyermekeim is sportolnak, Eszter lányom kosárlabdázik, végzett gyógytornász, szakterülete a sportsérülések prevenciója és rehabilitációja. Milán fiam a Bosch-ban dolgozik, számára is nagyon fontos az egészséges életmód, rendszeresen fut, kerékpározik és kondizik.

- Ezek szerint végigkíséri életedet a kosárlabda és a labdarúgás.
- Sokan hitték azt, hogy számomra csak a kosárlabda létezik, pedig nézőként nyolcféle sportág világversenyén vettem részt. Lehetőség szerint nem hagyok ki egyetlen Magyarországon rendezett vb-t, Eb-t, de kézilabdában rendszeresen a helyszínen szurkolok a válogatottnak Eszéktől Bécsújhelyig. És a foci: a ‘70-es évek közepétől a ‘80-as évek közepéig nem rendeztek nélkülem válogatott mérkőzést - akkori nevén - a Népstadionban, láttam a legjobb magyar labdarúgókat a brazilok, az angolok, a szovjetek és még sok más nemzet ellen. Van egy magyar zászlóm, 1998-tól hordom meccsekre, már több mint száz magyar olimpiai bajnok aláírása díszíti.

- És Diósgyőr?
- A mexikói kudarc törést okozott bennem, még ha nem is fordultam el teljesen a labdarúgástól. Amikor a sportiskola igazgatója lettem, akkor kezdtem el évi egy-két alkalom helyett rendszeresen meccsre járni Diósgyőrbe. Végül amióta a DVTK-nál dolgozom, nem csak ott vagyok minden hazai mérkőzésen, hanem ismét azt a gyomorremegést érzem minden találkozót megelőzően, mint a ‘80-as évek nagy válogatott mérkőzései előtt. Nagyon sajnálom azokat a fiatalokat, akik nem élték át a ‘78-as, ‘82-es és a ‘86-os világbajnokság előtti várakozást, amikor egy hónappal a mundiál előtt már nem volt más téma a zöldségesnél sem. Az ország más pontjain élő ismerőseim közül sokan azért irigyelnek, mert Miskolcon még megtalálható az a közeg, ami máshol csak Mexikó előtt létezett. Nem csak a labdarúgóknak, hanem a szurkolóknak is nagy dolog lenne és ezért tiszta szívemből kívánom, hogy a jövőben ismét kijusson a válogatott egy világversenyre és a ma harminc évnél fiatalabb drukkerek is átélhessék ezt a nagyszerű élményt.

Fuhrmann Géza (Fotó: Szabó Gábor)

- Hogyan lettél a DVTK alkalmazottja?
- A Miskolci Sportiskolában 2011-ben mondtam fel, több lehetőség közül a DVTK-val találtunk egymásra. Nem volt ismeretlen számomra a labdarúgó utánpótlás, hiszen a kétezres évek közepén a MiSi működtette a diósgyőri utánpótlást. Így azt is mondhatjuk, hogy visszatértem, de egészen mások lettek a lehetőségek, hiszen az új tulajdonos érkezését követően régi, de megújuló környezetben, új lehetőségek nyíltak meg. A sportiskola vezetőjeként különböző sportágakban számtalan versenyt szerveztem, ezt a tapasztalatot kamatoztatom Diósgyőrben is.

- Nézzük végig, mivel foglalkozol!
- Nagyon sokrétű a munkám, de mindegyik az utánpótlás körüli szervezési - azaz nem sportszakmai - feladatról szól. Érkezésemkor legfontosabb feladatomnak az utánpótlás bázisának szélesítését tűztem ki célul magam elé. Ennek eredménye az Ovifoci és a rá épülő Sulifoci rendszer, amiben manapság háromszáz gyerek ismerkedik a labdarúgás alapjaival. Jelentős mértékben bővült a merítési lehetőség, ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy nem lesz mindenkiből élsportoló, de ha már óvodás korban megszeretik a gyerekek a focit, akkor jó eséllyel találkozhatunk velük évtizedek múltán a Diósgyőri Stadion lelátóin. A program ma felmenő rendszerben 10 óvodát és 6 általános iskolát ölel fel, mert ha már egyszer rávettünk valakit arra, hogy rendszeresen focizzon, akkor nem szeretnénk elengedni később sem a kezét.

Még mindig az utánpótlás bázisának a szélesítéséhez tartozik együttműködés kialakítása partner egyesületekkel. Már majdnem tucatnyi ilyen szerződést kötöttünk és sok - az utóbbi két évben mintegy hatvan fiatal -  érkezett tőlük Diósgyőrbe. Ezen megállapodások segítenek abban, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tehetségek ne menjenek el más klubokba. Persze ehhez az is kellett, hogy a szakmai munka - előbb Szentes Lázár, majd Bene Ferenc irányításával - olyan színvonalra emelkedjék, hogy már az is visszavágyik, akik korábban távozott.

- Mi van még?
- Kapcsolattartás az iskolákkal. A DVTK számára nem csak az a fontos, hogy a pályán fejlődjenek a gyerekek, hanem az is, hogy az iskolapadban is jól teljesítsenek. Nem mindenkiből lesz profi sportoló, de aki eljut a legmagasabb szintre, annak is véget ér egyszer a pályafutása és ilyenkor jól jön az iskolában megszerzett tudás, végzettség. Ezért folyamatosan konzultálok azokkal a - főleg - középiskolákkal, ahol labdarúgóink tanulnak. Ennek köszönhetően képben vagyok a fiatalok tanulmányi eredményével, így ha valaki bukásra áll, akkor kikerülhet a tehetséggondozó programból, de akár az  edzéslátogatástól is eltanácsolhatjuk. Erre erősítünk rá a hamarosan induló tanulmányi kampánnyal. Ez egyfajta diósgyőri ellenőrző könyv lesz, amibe bejegyzésre kerülnek időről időre a főbb tantárgyakból az érdemjegyek, azaz az edzők egy pillantással felmérhetik a fejlődést, vagy éppen a visszaesést. Önmagában már annak pozitív hatása lesz, hogy az edzők könnyebben figyelemmel kísérhetik a tanulmányi előmenetelt és szükség esetén elbeszélgethetnek a fiatalokkal erről is. Az akciót egy reklámkampánnyal is megtámogatjuk, a DVTK labdarúgó és kosárlabda csapatának azon saját nevelésű tagjait állítjuk példaként a többiek elé, akik egyetemre járnak. Eperjesi Gábor, Csirszki Martin, Arad Zsófia és Dubei Debóra - bár ő még csak idén fog érettségizni - hitelesen képviseli, hogy az élsport és a tanulás összeegyeztethető. De rajtuk kívül az U21-es csapatból Sipos Gergő, Oláh Bálint, Timkó István is egyetemista, ami nagyon jó üzenet a fiatalabbak számára.

Az iskolai kapcsolattartás egyik speciális ága a kollégiummal való egyeztetés. Több mint félszáz kollégistánk van, akik a Petőfi Kollégiumban egy külön szinten laknak, akár úgy is fogalmazhatnék, hogy ez kollégium a kollégiumban. Az igazi természetesen az lesz, ha majd megépül a saját kollégiumunk, de addigra sok tapasztalatot gyűjtünk egy ilyen intézmény működtetéséhez.

-  Ma kezdődött a 4. DVTK Kupa Nemzetközi Teremlabdarúgó Torna, aminek főszervezőjeként nyilatkoztál a közelmúltban.
-  Januártól az U6-tól az U15-ig tíz korosztály számára szervezünk nemzetközi teremtornát, (erről bővebben itt lehet olvasni), illetve az U13 alatti korosztályok szabadtéri regionális tornáinak szervezési feladata is rám hárul, miként az “idegenbeli” tornára utazó csapatok útjának szervezése. Megtettük az első lépéseket abba az irányba, hogy az idősebb korosztályok évente legalább egyszer külföldi tornára utazhassanak. A bolognai Weisz Árpád tornán aratott siker azt is jelenti, hogy 2015 őszén ismét ott lehet a DVTK U16-os csapata Olaszországban, sőt, már az is szóba került, hogy egyszer mi leszünk a házigazdák.  De ezen torna kapcsán megismert Manno István milánói főkonzul segítségével kerültünk kapcsolatba az FC Internazionale képviselőivel, hogy a Double Pass - a magyar utánpótlás-képzést felmérő, majd az előrelépést gyakorlati tanácsokkal is segítő belga cég - által szervezett továbbképzés keretében Milánóban tölthessünk Bene Ferenc utánpótlás szakmai igazgató és néhány utánpótlás-edző társaságában néhány napot február 7-12. között. Az edzéslátogatás mellett  lehetőségünk lesz hosszabb beszélgetésre az Inter akadémiájának vezetőivel, edzőkkel, játékosmegfigyelőkkel.

Fuhrmann Géza (Fotó: Séllei Zsolt)

- Van még tovább?
- Nem csak a labdarúgó, hanem a szurkolói utánpótlás-nevelésből is kiveszem a részem, mert ahogy mondtam, a legjobb szurkoló a korábbi sportolóinkból lehet. A mérkőzés előtt óvodások kísérik be a csapatokat, akik számára feledhetetlen élményt jelent testközelből átélni a Diósgyőri Stadion hangulatát. Az akció sikere abból mérhető le a legjobban, hogy sokan szeretnének újra és újra visszatérni, nekünk viszont az az elképzelésünk, hogy minél több gyerek kapja meg ezt az élményt. Az idősebbeket is várjuk, mert tudjuk, hogy főleg a megye távolabbi részéről nem mindig egyszerű eljutni Diósgyőrbe, ezért mérkőzésenként egy-két intézmény 40-40 tanulóját vendégül látjuk.

- Tehát gyerekek, iskolák, szurkolók. Maradt ki valaki?
- Igen, a szülők. Gyerekekkel dolgozunk, természetes módon kapcsolatban állunk a szülőkkel is. Mivel több száz fiatalról van szó, az egyszerűség kedvéért csapatonként két-két választott szülő képviseli a többieket. Szervezett keretek között gyorsabb az információ-áramlás mindkét irányba, az Utánpótlás Klubnak munkájának köszönhetően vagyunk tisztában a szülők részéről felmerülő problémákkal.

- Pénteken alakult meg a Rakaczki Bence Alapítvány, amelynek elnöke lettél. Nem véletlen a választás, hiszen korábban rengeteget tettél Bence gyógyulásáért.
- Természetesen korábban is ismertem Bencét, de egymáshoz közel a betegsége idején kerültünk. A MiSi-ben kezdte pályafutását (Szentiványi József volt az első edzője, aki ma a DVTK U14-es csapatának edzője - a szerk.), már akkoriban több edzésen és mérkőzésen láttam védeni, és amikor Diósgyőrbe kerültem, már ismerősként köszöntöttük egymást. Édesapját korábban csak látásból ismertem, hiszen éveken keresztül apukám mellett ült a templomban, de Bence hazai bemutatkozó mérkőzésén (DVTK - Honvéd 2-1) előttem izgulták végig a találkozót a lelátón. Mindenkit ledöbbentett betegségének a híre a DVTK-nál, majd amikor magunkhoz tértünk a sokktól, próbáltunk segíteni minden lehetséges módon. Körülbelül másfél éve Veréb Györggyel, Szivics Tomiszlávval és Kovács Zoltánnal elmentünk meglátogatni és a beszélgetés után az autóba beszállva Szivics Tomiszláv fogalmazta meg Bence nagyságát: “Mi jövünk látogatóba, és még ő ad nekünk erőt? Akaraterő területén mindenki csak tanulni jöhet hozzá!”. Ezért is fontos, hogy megőrizzük az emlékét!

Fuhrmann Géza pályafutása

1983-1987 testnevelő tanár (Alsózsolca Általános Iskola)
1987-1994 testnevelő tanár (Görömbölyi Általános Iskola)
1994-1999 igazgató (Görömbölyi Általános Iskola)
1998-2008 igazgató (Miskolci Sportiskola)
1998-2008 elnökségi tag (SIOSZ, Sportiskolák Országos Szövetsége)
2008-2011 szakmai igazgató (Miskolci Sportiskola)
2008-2011 elnök (SIOSZ, Sportiskolák Országos Szövetsége)
2011- DVTK utánpótlás szervezési igazgató

A háttérembereket bemutató sorozat korábbi részei

Szűcs Ákos
Tamás Gábor
Szemán Norbert
Molnár Ákos
Kocsis Norbert
Demcsik Iván
Szabó Gábor

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!