 |
- A DVTK első embereként hogyan értékeled a hátunk mögött hagyott idényt?
- Összességében az egész szezont tekintve egyel több pontot szereztünk, mint egy évvel korábban, és ez is azt mutatja, hogy erős csapatunk volt. A gyenge tavaszi 8 mérkőzéses széria ellenére sikerült egy, ha mégoly apró lépést is előre lépni. Tavaly nyáron az előzetes várakozásokat messze túlszárnyalva szerepeltünk az Európa Ligában, az ősz végén pedig harmadik helyen álltunk a bajnokságban és ezért dicséret illet mindenkit, aki részt vállalt vagy a pályán, vagy azon kívül. Tavasszal a korábbi edzői stáb sajnos elveszítette a kontrollt a csapat felett, de az utolsó öt mérkőzésen Vitelki Zoltán irányításával sikerült visszatérni a helyes útra. A Vitya vezetése alatt lezajlott mérkőzések azt is egyértelműen megmutatták, hogy a játékoskeret megfelelő irányítás mellett teljes mértékben alkalmas lett volna arra, hogy odaérjünk az Európa Liga selejtezőt érő 4. helyre. Klubvezetőként hosszú távban is kell gondolkodom, ezért elfogadom, hogy sportszakmai okok miatt lehetnek jobban és rosszabbul sikerült idények, a lényeg az, hogy a vektorok jó irányba mutassanak. A legutóbbi négy évben az NB II.-es bajnokság megnyerése után sorban 7., 10., 5., 7. helyen, azaz átlagban a mezőny első felében végzett a csapat, ami a DVTK viharos történelmének első száz évében sajnos nem sűrűn fordult elő. Bízom benne ugyanakkor, hogy ezek az eredmények még csak a kezdetet jelentik, és egyszer majd úgy kerülnek a klub történetének lapjaira, mint a DVTK új sikerkorszakának és a tudatos, megfontolt építkezésnek az első évei.
- Az előző idényben három döntés keltett nagyobb hullámokat, a két válogatott játékos eladása, illetve az edzőváltás.
- Ritka, hogy a magyar bajnokságból jelentős pénzösszegért igazoljon külföldre játékos, a DVTK viszont két játékost is értékesített a nemzetközi piacon. Erre büszkék lehetünk, és jó hírét kelti a klubunknak. Elek Ákos szerződése a nyáron lejárt volna, és korrekt módon közölte velünk, hogy mindenképpen külföldön képzeli el a folytatást, lehetőség szerint már a téli átigazolási időszakban váltana. Sokáig úgy tűnt, hogy mégis marad a tavaszra, mivel egy olyan magas transzferárat határoztunk meg, amit egy néhány hónap múlva lejáró szerződésű magyar játékosért tudomásom szerint korábban még sohasem fizettek. Azonban a vezetőedzőnk személyes kapcsolatain keresztül, a közreműködésével végül mégis Kínába szerződhetett, amivel a játékos és a klubunk is jól járt. Pótlására több kiszemeltünk is volt, közülük a szakmai stáb kifejezett kérésére a szerb Krstic érkezett, aki azonban sajnos harmatos teljesítményt nyújtott nálunk, így azóta már kezdeményeznünk kellett a szerződése felbontását.
Kádár Tamás játékjogának sikeres értékesítése egyértelműen Árki Gábor munkáját dicséri. Tamásnak ugyan élő szerződése volt, azonban ez tartalmazott egy kivásárlási árat, amely megfizetése esetén mindenféleképpen el kellett engednünk. Ő is újra külföldre vágyott és a vezetőedzőnk sem gördített akadályt a távozása elé, sőt korábban többször kifejezetten kérte, hogy amennyiben lehetséges találjunk új csapatot Tamásnak (akinek ezúton is gratulálok a lengyel bajnoki címéhez!). A helyére jelentős átigazolási díj ellenében szerződtetett Kovács Gábor sajnos egy makacs sérülés miatt nem tudott játszani a tavasszal, annak ellenére, hogy az orvosi stábunk szerint a leigazolásakor nem volt semmilyen komoly egészségügyi problémája. Ez rávilágított arra, hogy a sportegészségügy és a rehabilitáció terén van még bőven tennivalónk.
Az edzőváltással kapcsolatban annyit, hogy bízom benne mostanra mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy helyes és a DVTK érdekeit maximálisan szem előtt tartó döntés született. Vitelki Zoltán nagyszerű munkát végzett az utolsó öt fordulóban, kialakított egy eredményes taktikai rendszert, az előtte mellőzött játékosaink jó teljesítményt nyújtottak, és végre bemutatkozhattak a saját nevelésű fiaink is, akiknek így a korábbiakkal ellentétben, végre lehetőségük volt bebizonyítani, hogy komolyan lehet rájuk a jövőben számítani. Irányítása alatt a csapat átlagosan kétszer annyi gólt lőtt és harmadannyi gólt kapott mérkőzésenként, mint a tavasz azt megelőző 8 találkozóján, és az 5 mérkőzésből megszerzett 13 pont is önmagáért beszél. A jól összerakott védelem 0,6 kapott gólos mérkőzésenkénti statisztikáját azért is érdemes külön kiemelni, mert még az őszi sikercsapat Kádár Tamás és Elek Ákos nevével fémjelzett védekezésének 1,1 kapott gólos remek mérőszámánál is lényegesen jobb volt, szó sincs tehát arról, hogy ő eligazolásuk után tavasszal ne lettek volna a DVTK keretében hatékony védekezésre képes játékosok.
- Több klub sem tudott licencet szerezni az OTP Bank Liga következő idényére. Nehéz volt megfelelni az előírásoknak?
- A licenc megszerzése egy rendkívül összetett folyamat, nem csak arról van szó, hogy különböző dokumentumokat kellett összegyűjteni, hanem az egész klubot és a belső folyamatokat is úgy kell működtetni, hogy megfeleljenek a szigorú követelményeknek. A 2015/2016-os idényre szóló klublicenc megszerzésére irányuló munka tulajdonképpen már másfél éve elkezdődött, amikor átvettem a DVTK vezetését. Tamás Gábor gazdasági igazgatóval akkor kezdtünk el azon dolgozni, hogy a bevételeket és a kiadásokat összhangba hozzuk, és minden egyéb licencfeltételnek hosszú távon is megfeleljünk. Különböző jelekből már akkor érezhető volt, hogy az egyre szigorodó feltételek mellett e nélkül középtávon akár veszélybe is kerülhetett volna a DVTK élvonalbeli tagsága. A klubot új, fenntartható növekedési pályára kellett állítani, hogy a DVTK ne csak ma, hanem hosszú távon is sikeres legyen, és évtizedeken keresztül az NB I. élvonalába tartozhasson.
- Mi a legfőbb változtatás?
- A futballgazdaság sajátossága, hogy világszerte a legnagyobb költségvetési tétel a személyi jellegű kifizetések, ezen belül is a játékosok, a szakmai stáb járandósága. A meglévő szerződéseken nehéz változtatni, azonban az igazolásoknál különösképpen szem előtt tartottuk az ár/érték arányt, illetve nagyon figyeltünk arra, hogy beleférjünk a bevételek által biztosított keretekbe. A szerződésekbe biztosítékokat helyeztünk, hogy a játékosok csak a teljesítményükkel arányos összeghez juthassanak hozzá. Mindazonáltal ez nem jelent automatikus költségcsökkentést, mert ha jönnek az eredmények - mint ahogy sorozatban jöttek tavaly -, akkor megérdemelten jut több mindenkinek, aki részt vállal ezek kivívásában. Emellett a bevételek növelése a másik út, a Borsodival kötött stratégiai együttműködést bővítettük, a Volkswagen is belépett támogatóink sorába, és folyamatosan azon dolgozunk, hogy további jelentős szponzorokat vonjunk be, akik tovább fogják növelni klubunk stabilitását.
- Hol jár most a DVTK az általad elképzelt úton?
- A legelején, igazából még csak az alapok lerakásánál. Mindig az első csapat teljesítménye a kirakat, de hasonlóan fontos munka folyik a háttérben, amit a szurkolók nem láthatnak teljes egészében. Két nagy infrastrukturális projekt is zajlik párhuzamosan, az utánpótlásközpont a sajátunk, a stadionprojektben pedig aktív „tanácsadóként” veszünk részt.
- Nemrég kerültek nyilvánosságra a klubokat működtető cégek éves beszámolói. Az FTC és a Videoton közel 4, illetve 3, a DVSC 1,5, a DVTK, az Újpest és a Honvéd 1-1 milliárd forintos költségvetéssel zárta 2014-et.
- Vannak olyan klubok, akikkel anyagilag jelen pillanatban nem tudunk versenyezni, ami természetesen nem jelenti azt, hogy egy-egy mérkőzésen legyőzhetetlenek lennének. A pályán van a legkisebb különbség, az FTC-t például tavaly le is győztük ősszel, de a Videotonnal is szoros mérkőzéseket játszottunk. Hosszú távon persze általában megmutatkozik az anyagi lehetőségekből adódó különbség, ezért az a célunk, hogy próbáljunk közelebb zárkózni az élmezőnyhöz a pénzügyi forrásaink folyamatos bővítésével, és a rendelkezésre álló pénzeszközök megfontolt, ésszerű felhasználásával. Hosszú évtizedeken keresztül legtöbbször vagy a feljutásért vagy a kiesés elkerüléséért játszott a DVTK, ehhez képest úgy gondolom rendkívül látványos a fejlődés az elmúlt években; ez a korszak egyértelműen az Arago-csoport tulajdonossá válásához köthető, de rendkívül fontos az is, hogy Miskolc városa és személyesen Dr. Kriza Ákos polgármester úr is teljes mellszélességgel a DVTK mögött áll és mindenben támogat minket.
- Csányi Sándor MLSZ-elnök jelentette be a közelmúltban, hogy a szövetség premizálja, ha Magyarországon nevelkedett játékosokat szerepeltetnek a klubok. Él a DVTK a lehetőséggel?
- A DVTK alapvetően nincs abban a helyzetben, hogy bármilyen bevételi forrástól elzárja magát, ezért az MLSZ ajánlását figyelembe véve építjük a keretet. Természetesen, ha az utolsó fordulókban lehetőség nyílik mondjuk egy érem megszerzésére, akkor könnyen elképzelhető, hogy el fogunk tekinteni egyes szabályok szigorú betartásától.
- Az előző bajnokságban azon néhány klub közé tartoztunk, akik nem csak szabadon igazolható játékosokkal erősítettek, hanem élő szerződésű labdarúgókat is kivásároltak. Idén van erre lehetőség?
- Amennyiben a költségvetésünkhöz mért lehetőség kínálkozik, akkor a csapat megerősítése érdekében idén is készek vagyunk anyagi áldozatot hozni. A létszámcsökkentés és a nem Magyarországon nevelkedett játékosok számának mérséklésére tett ajánlás miatt felbolydult a piac: az utóbbi évek csúcsán jár a magyar játékosok fizetési igénye, illetve az új helyzetben a korábban szóban hozzánk már elígérkezett játékosok közül is többen „meggondolták” magukat és más irányt vettek vagy még kivárnak. Sajnos az is sokszor előfordul, hogy a kiszemeltjeink hasonló ajánlat esetén preferálják a fővárosi klubokat. Több saját nevelésünk is az első csapattal készül, posztokra kell igazolni néhány kész játékost és esetleg pár tehetséges fiatalt. Álmunk idén sem lehet más, mint a nemzetközi kupaszereplés lehetőségének a kiharcolása, ami természetesen nem lesz egyszerű feladat a sűrű mezőnyben és a szerencsének is mellénk kell állnia. Ennek a kihívásnak a teljesítésére Bekő Balázs személyében megvan a megfelelő vezetőedzőnk, aki már több helyen is bizonyította rátermettségét és szakmai hozzáértését.
- A DVTK a régi hagyományokkal összhangban újra nem csak a zászlóshajót, a labdarúgást jelenti, hanem egyre több sportág kerül vissza a nagy sportcsaládba. Kezdjük a kosárlabdával, ahol igazán sikeres szezont zártak a lányok.
- Miskolcon óriási hagyományai vannak a kosárlabdának, sok válogatott játékost, köztük olimpikonokat adott a város a magyar sportéletnek. A kilencvenes évek elejének Király Sándor neve által fémjelzett sikerkorszakában általánossá vált az átjárás a labdarúgás és a kosárlabda szurkolói bázisa között, én magam és a barátaim is azok közé tartoztunk, akik mindkét csapat mérkőzésein ott voltunk a lelátókon, sokszor idegenben is. Éppen ezért sajnos nem mehetek el szó nélkül a mellett, hogy egy jól beazonosítható néhány fős érdekcsoport hosszú ideje folyamatosan próbálja szembeállítani a labdarúgást és a kosárlabdát annak a rosszindulatú valótlanságnak a szajkózásával és minden fórumon történő szisztematikus terjesztésével, miszerint úgymond a labdarúgás anyagi forrásainak egy részét is a kosárlabdára fordítottuk az elmúlt idényben, ami rontotta a labdarúgó csapat eredményességét. Ezúton is szeretném egyszer és mindenkorra mindenki számára világossá tenni, hogy nem történt ilyen „keresztfinanszírozás” a két sportág között, mint ahogyan a további csatlakozó új sportágak is különálló cégekben működnek és elkülönülten, szigorú ellenőrzés mellett gazdálkodnak. Persze minden más téren nagyon szoros az együttműködés közöttük és igyekszünk kihasználni a szinergiákat, valamint ennek az együttműködésnek a keretében tudunk például kedvező bérletvásárlási lehetőségeket biztosítani azon szurkolóink részére, akik mindkét látványsportágunk mérkőzései iránt érdeklődnek.
Visszatérve a felvetésre, a kosárlabdában az idén elért két ezüstérem azt mutatja, hogy jó úton járunk, és az új idényben is a döntőbe jutás az elvárás a lányoktól. A tavalyi Sopron elleni fináléban a közel 3000 fantasztikus szurkolónk teljesen megtöltötte a sportcsarnokot, és bízom benne, hogy az idén már az alapszakasz mérkőzésein is 1000-1500 fő között alakul majd a nézőszám. A tárgyalások alapján most úgy tűnik, a magyar mag nagy részét sikerül együtt tartanunk, és ismét kiváló légiósaink lesznek. Újra indulunk az Európa Kupában, így hétről hétre a sportág krémjébe tartozó játékosokat és csapatokat láthatnak majd a szurkolóink Miskolcon. Emellett kiépült a megyei utánpótlásképzésünk teljes rendszere, néhány éven belül a csapat gerincét a labdarúgáshoz hasonlóan itt is a saját nevelésű játékosokra szeretnénk építeni. A közeljövő tervei között szerepel egy saját kosárlabdacsarnok megépítése annak érdekében, hogy végre igazi saját otthona legyen a sportágnak, és nem utolsó sorban a várost egy újabb színvonalas sportlétesítménnyel gazdagítsuk.
- És mi a helyzet a további sportágakkal?
- A tavaly elindított sakk szakosztály sikeresen szerepelt első évében, így idén már a másodosztályban versenyezhetnek. Több általános iskolában elindult a sakkoktatás, sok tehetséges gyermek bontogatja a szárnyait. Idén az a cél, hogy szakmailag, szervezetileg és infrastruktúrában is előrelépjünk, hogy felkészültek legyünk egy esetleges első osztályú szereplésre. A birkózással egyelőre lazább az együttműködésünk, ebben szeretnénk egy újabb lépést tenni 2015-ben, amire megvan minden esély. Tárgyalásban állunk további sportágak képviselőivel is, néhány héten belül valószínűleg ismét bővülni fog a DVTK család. De az új szakágak bevonása mellett tovább folytatjuk a regionális terjeszkedést is, mivel továbbra is egyértelmű célunk, hogy hazánk egyik vezető multisport klubja legyünk néhány éven belül.
