Harmadszor lett a Diósgyőr játékosa Lippai Ákos, aki reméli: most már egész másképp alakul majd miskolci pályafutása, mint, ahogy az az első két periódusban történt. Merthogy mindössze egy-egy évet töltött el a piros-fehérben, holott világéletében ennek a klubnak drukkolt. Fiatalon ott álldogált, szurkolt a diósgyőri stadion valamely szektorában, közben pedig Edelényben pallérozódott. Lippai Ákos tehetsége nem maradt sokáig titokban, hiszen először a Diósgyőrnél, majd az első NB I-es szezonját követően az ország több pontján is felfigyeltek az akkor még 19 éves irányítóra. Sorsa alakulhatott volna egészen másként, ha az akkori ifjú reménység tudása a mai élettapasztalatával párosul. A magyar futballtársadalom többségével összevesző és azzal régebben állandóan harcban álló Varga Zoltán diósgyőri edzősködése idején meccsről-meccsre azt hangoztatta, hogy Lippai Ákosból nagy futballista lehet. Utánajártunk, min múlott, hogy a hatalmas ígéretnek induló karrier nem úgy alakult, ahogy a korábbi ferencvárosi játékos és edző mellett még sokan jósolták.
Három a diósgyőri igazság?
- Nagyon remélem. De az igazság az, hogy én soha nem önszántamból mentem el innen. Sőt, szinte félévente felvetődött, hogy visszajövök, ám ez mindig meghiúsult valami miatt.
Elüldöztek annak idején?
- Amikor kilenc éve először voltam a klub játékosa, kiestünk és gyakorlatilag megszűnt az egyesület. Ekkor elfogadtam a Sopron ajánlatát, mert továbbra is az élvonalban szerettem volna játszani. Viszont az ország másik végére kerültem, és kínzott a honvágy. Kár volt azért a Diósgyőrért, nem voltunk annyira rosszak, szerencsétlenül pottyantunk ki, és jó közösséget is alkottunk. Teljesen más közegbe kerültem, szinte egy-kéthetente hazajöttem. Hiába voltam jó helyen, hiszen Sopron szép város, adottak voltak a körülmények, engem minden ide kötött, a család, a barátok.
Nem is kellett sokat várni ekkor a visszatérésedre.
- Pedig több lehetőségem is akadt, köztük a Varga Zoltán edzette Győr ajánlat. Én mégis visszajöttem, mert bíztam benne, hogy ismét minden klappol Diósgyőrben.
Varga Zoltánnal kifejezetten szeretett téged.
- Éreztem, hogy bízik bennem és tetszik neki a játékom. Szerintem jó edző. Vele, Gálhidi Györggyel és a bőcsi Tóth Lászlóval tudtam eddig a legjobban együtt dolgozni. A korábbi zseniális ferencvárosi labdarúgónak talán az volt a hibája, hogy egy idő után már azokban sem bízott, akik tényleg segíteni akarták. Makacs ember, akinek vannak elképzelései és véleménye. Ez sokaknak nem tetszett. Tóth Lacinak nagyon egyéni a stílusa, különleges személyisége a magyar focinak. Hozzáértését mutatja, amit kihozott idén a csapatából, de ettől az évtől függetlenül is elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a települést most már komolyan jegyzik hazánk futballtérképén.
Az edzőid dicsérete mellett mások is hangoztatták: tudásod alapján már régen nyugatabbra kellett volna játszanod.
- Hallottam én is ilyen véleményeket. Visszacsinálni már nem lehet a történteket, fiatalon egészen másképp gondolkozik az ember, vagy dönt egy-egy szituációban. Tíz évvel ezelőtt még nem volt ennyi akadémia, még nem ügyeltek ennyire az utánpótláskorúakra. Külföldre most sokkal könnyebb kikerülni, akkoriban nem voltunk még uniós ország, szóval ma teljesen más a helyzet.
Mi történt a második távozásodnál?
- Először jól alakult minden, aztán viszont idekerült Reszeli Soós István. Ő vitt Sopronba és ott nem jöttünk ki valami jól. Azzal, hogy idekerült, az én sorsom is megpecsételődött.
Ezért csaptál fel ezután vándormadárnak?
- Ha nem így alakulnak a dolgok, akkor soha nem megyek el Diósgyőrből. Bárhová kerültem, ha kinyitottam az újságot, az első gondolatom az volt, hogy megnézzem a csapat eredményét, mit játszottak vagy mit írnak róluk. Pont azokban az időszakokban tartoztam a klubhoz, amikor a leghányatottabb periódusait élte.
Magyar alacsonyabb osztályú alakulatok után jött aztán egy izraeli kaland.
- Ami kilenc hónapig tartott, s nem is lett volna rossz, ha nem tartoztak volna nekem sok pénzzel. A másodosztályú Hapoel Holanban futballoztam, de semmilyen kilátás nem volt arra, hogy rendeződjenek a dolgok. Egyébként a magyar második vonalban sem éreztem nyűgnek játszani, főként Bőcsön nem, ahol nagyon jól éreztem magam.
Hazatérted után ismét tartottál egy bőcsi kitérőt, majd jött a nagy miskolci ellenlábas, a Nyíregyháza.
- Ahol akkor indultak be a dolgok, amikor Gálhidi György lett az edzőnk. Kiválóan sikerült az a szezonunk, feljutást ünnepeltünk, és nekem sem ment rosszul a játék. Aztán az élvonalban, már Révész Attila irányításával tavaly szintén jól sikerült az évem, de idén már egyre kevesebb lehetőséget kaptam. Három évet töltöttem a nyírségi fővárosban, jó volt már több időt eltölteni egy helyen.
Megkomolyodtál, vagy beértél?
- Tapasztaltabb lettem. Sok mindent másképp csinálnék, mint tíz éve. De most már csak arra koncentrálok, hogy itt jól menjen a futball. Talán a játékomon is látszódik, hogy nem 19, hanem 29 éves vagyok.
A szurkolók neheztelnek rád azért, mert a Nyíregyháza játékosa voltál?
- Biztosan van olyan drukker, akinek nem én leszek a kedvence, de sok barátom van a diósgyőri táborban, akikkel soha nem ápoltam rossz viszonyt még akkor sem, amikor a Szpariban futballoztam. A bátyám például hatalmas Diósgyőr-szurkoló, aki a csapat szinte összes meccsén ott van. A családom is mindig drukkolt a DVTK-nak, de azért értem is szorítottak, ahol éppen játszottam. Most már viszont meglesz a harmónia.
Névjegy:
Név: Lippai Ákos
Születési hely, idő: Miskolc, 1979. 06. 13.
Családi állapota: nőtlen
Eddigi pályafutása: Edelény, Diósgyőr, Sopron, Diósgyőr, Kecskemét, Besenyőtelek, Bőcs, Hapoel Holon (Izrael, II. osztály), Bőcs, Nyíregyháza, Diósgyőr
